Néhány napja már megérkezett Hack Róbert értékelése, ám mivel csúszik a feltétele, beteszem ide a fórumba. Néhány nap múlva természetesen a helyén is olvasható lesz majd.
Fotópályázat — huszonnegyedik forduló — értékelés
Angyal a részletekben (ablakok, ajtók, kilincsek, korlátok) - 2010. június
Egészen mostanáig sikerült elkerülnöm „Az értékelő nagyon nehéz helyzetben van…” kezdetű frázist, de a mostani forduló képeit végignézve nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon nehéz helyzetben vagyok! A tavalyi év 30-as, 40-es átlagához képest a mostani 252 kép 6-8-szoros növekedést jelent, és nem csak a számbeli növekedés jelentős. A mostani anyagban rengeteg nagyon jó kép van! Nehezíti a helyzetemet az is, hogy számomra nagyon kedves a mostani téma. Az én képi világomhoz talán a részletek fotózása áll a legközelebb.
A részletek világa
Kezdő fotósok gyakran követik el azt a hibát, hogy túl sokat akarnak bemutatni az eléjük táruló látványból. Korábban is írtam már arról, hogy a fényképezés során kimetszünk egy darabot a világból. Sokak számára ismerős lehet a mozdulat, amikor fotósok vagy filmesek két kezük mutató- és hüvelyk ujjaiból keretet formázva keresik a kívánatos képkivágást. A gesztus manapság már ritkán látható, de a tartalom követendő. Ne akarjunk mindent megmutatni, keressük a lényeget! A karteziánus látásmód a részletekből enged következtetni az egészre, hiszen a világ megismerhető az apró részletek összeillesztéséből, meghagyva a nézőnek a következtetést.
Az egyik legnagyobb téveszmének tartom a fotózással kapcsolatban, hogy a fénykép a valóságot mutatja meg, hogy a fotós reprodukálja a látványt. A fotó ezzel szemben egy teljesen más világot mutat meg, már csak azért is mert kétdimenzióssá alakít, egy térbeli élményt, de leginkább azért, mert a meglevő és ismert dolgokból létrehoz valami egészen újat. Ezt nevezik kreativitásnak. A pályázók ebben a hónapban nagyon kreatívan álltak hozzá az adott témához, az egészen szűken kivágott apró részletektől a lépcsőházak különös világán keresztül, a homlokzatok részletéig.
Szerencsére sokadszor van olyan érzésem, hogy az eddigi legerősebb hónap képeit nézegetem. Tudom, hogy a most pályázók közül sokan vannak olyanok, akiknek én már nem tudok hasznos tanácsokat adni, mert nagyon tudatosan és jól fényképeznek. Azt is vállalom továbbra is, hogy az én értékelésem is szubjektív. A fotózásban a hivatásos- és a hobbifotós között a különbség olyan, mint a halászok és a horgászok közötti. Attól, hogy valaki főállásban foglalkozik fényképekkel, a tapasztalata lesz nagyobb, nem feltétlenül a tudása. A mostani pályázat legjobb fotói közül a válogatást már nem a technikai ismeretek megléte, vagy hiánya, a „jó” és a „rossz” kép közötti különbség kérdése, hanem kizárólag az egyéni ízlések közötti különbség a meghatározó. Hiszen minden pályázat megítélése szubjektív. Sokszor panaszkodunk a zsűri elfogultságára, de láttunk már olyan pályázatot, ahol a közönség választott olyan győztest, hogy nehezen tudtunk nézőként azonosulni vele.
A szubjektív kedvenceim
Ebből a mennyiségből nem tehettem meg azt, hogy csak három képet nevezzek meg azok közül, amelyek tetszenek. Nagyon tetszett a Megyik-kapu http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2258 című kép, annak ellenére, hogy nem műemléket ábrázol, különösen a színvilága fogott meg. Azért, hogy ne vádolhassanak elfogultsággal a műemlékek irányában a következő két kép is ezen a körön kívül esik. Az ’56 egy darabja! http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2225 emlékmű és még nem műemlék, de a fotós nagyon jó és jellemző részletet mutat be. Itt is meghatározó a szín szerepe. Amire az ilyen jellegű szuper közeli képeknél figyelni kell, hogy nagyon kicsi lesz a mélységélesség (csak egy nagyon keskeny sávban éles a kép) ezért nem mindegy, hova állítjuk az élességet, az hogy a távlatban elvész az élesség, nem zavaró, de az előtér túlságosan széles életlen sávja az lehet. Ennél a képnél én megnéztem volna, hogy néz ki, ha az aljából, az életlen területből egy keveset levágnánk.
Régi idők hangulatát idézi a Nagyanyáink emlékei http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2325 című kép. Nagyon szép nagyon lírai, nagyon nosztalgikus. A budai vár érdekes és költői részletével ismerkedhetünk meg a Király http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2323 című képen. Láthatjuk, hogy a fényképészetben mennyire fontos szerepe van a fénynek. Kevésbé a fény mint a formai elemek vezetnek nagyon jó eredményre a Sorminták http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2321 esetében. Ez a kép azt bizonyítja, hogy párás ködös időben is lehet jó képet készíteni a képi elemek jó megkomponálásával.
Különleges nézőpontja miatt emelném ki a sok-sok remek kilincset ábrázoló kép közül a Vetett árnyék kilinccsel http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2134című képet. A legjobb humorral elkészített legszellemesebb kép a Szebeni szemek http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2097. Nagyon sokra értékelem az ilyen nagyon finom képi humort. Akik esetleg olvasták korábbi értékeléseimet, azok tudják, hogy engem nagyon könnyű elkápráztatni olyan képekkel, amelyek nagyon kevés képi elemet tartalmaznak, és azok nagyon szép és egyszerű kompozícióban vannak elrendezve, így nálam éppen hogy lemaradt a dobogóról az Anno 1810 körül http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2226 című kép. Egyszerű és nagyon szép!
A három legkedvesebb a kedvencek közül
Az Erre sincs pénz http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2151 című kép a régi idők fotográfiájának hangulatát idézi, amikor a műemlékeket fényképezőket még sokkal inkább az épület részleteinek dokumentálása, mint a saját művészi ambícióik motiválták. A régi képek világát idézi a kép sarkainak besötétedése, ami a nagyfilmes gépek jellemzője volt, ha túlságosan nagy látószögű objektívet használtak, vagy elfelejtették levenni a napellenzőt az objektívről. (Akkor még nem használták a sarkaiban kivágott napellenzőket.) A címmel nem értek különösebben egyet, hiszen nem tudom kinek szó! Az államnak nincs erre pénze? Az önkormányzatnak? A tulajdonosnak? Nem lehet tudni kié az épület és miért van ilyen állapotban. Értelmetlen és demagóg vitákhoz vezet, ha azon kezdünk vitatkozni, hogy kinek és mire kell a pénzét költenie. (Zárójelben jegyzem meg, amikor egy ilyen épületet eladnak valakinek, akinek van pénze a helyreállításra, akkor abból is botrány szokott lenni.) Én úgy érzem, hogy szerencsésebb, ha a fotós a nézőre bízza a következtetés levonását, arról nem is beszélve, hogy a műemlékek fotózása iránt érdeklődők leginkább az ilyen lepusztult dolgokhoz vonzódnak. Nem tudom elkészült volna-e ez a kép akkor is, ha ez az épület gyönyörűen helyre lenne állítva.
A második helyen levő kép is a lepusztultság az elhanyagoltság lírai lenyomata. A Tulipán http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2118 című kép készítője egy vasútállomás felemelőnek és magasztosnak egyáltalán nem nevezhető környezetében veszi észre a költői szépséget. Az üvegtetőt tartó vasszerkezetnek csak a körvonala látszik, és ez hoz létre egy izgalmas átlós kompozíciót.
Mint említettem nagyon szeretem a minimál-art kifejezési módokat, szeretem, amikor a mondanivaló végtelenül le van egyszerűsítve, amikor csak a lényeg lényege látszik egy képen. Ilyen a Kilincs-minimál http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=2324 című kép és ezért a fények és árnyékok, a vonalak és a formák ilyen lényegre törően egyszerű alkalmazása miatt lett az én e havi kedvencem.
A nyárra további jó fényeket kívánok! Halász a horgászok között:
Hack Róbert |
