Fotópályázat — tizedik forduló — értékelés
Mit, miért és kinek fényképezünk? — tette fel a kérdést a múlt havi értékelésben Hack Róbert kollégám. Vagyis arról írt, hogy milyen motivációja van/lehet annak, aki megnyomja a fényképezőgép exponálógombját, hogy megőrizzen egy saját maga által kiválasztott pillanatot.
De vajon melyik pillanatot? — tehetjük fel az előző kérdésből következő újabb kérdést. Vagyis mi az a soha vissza nem térő pillanat? Van egyáltalán ilyen?
Nos, nyilván igen, ám az épületfotózást művelők viszonylag kevéssé vannak kitéve a röppenő idő szeszélyének (persze ők is, de erről majd később). A riportfotós, sportfotós „élete” a mutatóujjának gyorsaságán múlik: ha lecsúszott a gólról, nincs meg a pofon, ahogy a ház összedől, nincs képanyag. Az ilyen képek elkészítésének egy része nyilván technikai kérdés, erre találták ki a professzionális tükörreflexeseket, amelyek másodpercenként akár 10 expót is tudnak. Természetesen nem lehet erre, vagyis a technikai háttérre redukálni az eseményfotósok életét sem, hiszen a gyors expón kívül legalább ennyire fontos a tiszta, megkomponált beállítás, az erőteljes kompozíció — és még persze a tapasztalat, a rutin… Már csak ezért sem lehet a jó fotográfia és a jó fényképezőgép közé egyenlőségjelet tenni.
Mint már írtam, a fotográfia egyéb ágait is ki vannak téve a múló időnek: nekik azonban nem attól kell tartaniuk, hogy lecsúsznak egy fejes gólról. Ám a megfelelő napszakról (évszakról), időjárási körülményekről is le lehet késni. A tökéletes időzítés tehát létkérdés, ebben a „lassabb” műfajban azért, mert a kép mondanivalóját alapvetően határozza meg.
Tehát nappal, vagy este? Hajnalban, vagy a lemenő nap fényében? Ködben, esőben? Szabadon választható, mert egy helyszín mindig más arcát mutathatja meg.
És most az értékelés. Nem mindegyik képről írnék ezúttal, inkább olyanokat emelek ki, amelyek számomra valamiért fontosak, vagy éppen tendenciát tükröznek, netán egyediek. Tehát ha valakinek a fotója kimarad, nem azt jelenti, hogy nem tetszett.
Az Itt is tanya volt című kép meglehetősen letisztult, klasszikusan középre rendezett kompozíció. Érdekes volna látni, hogy más fényviszonyok esetén milyen lehet a facsoport, amelyhez az út vezeti a szemet. A Magtár című képnél hiába a kis, növekvő fáról szól a leírás, az árnyék a főszereplő: érdekes kép, ahogyan a Két ablak című is, amely kompozíciós stabilitásával szinte egy helybe szögezi a megnézőjét (akár a Látható múlt). Szintén középre helyezett téma a kompozíciós sajátossága a Városháza című fotónak.
A Napsütésben című kép infra-szűrős felvétel: talán érdemes lett volna többet megmutatni a lombokból is. A Voltunk, mint Ti… esetében nem a legszerencsésebb időt fogta ki a pályázó: kicsit fényszegény a környezet és az egyébként hangsúlyosan nagy teret kapó ég sem mutat túl sokat. Nem úgy mint a linear polar című fotónál: ennél méltán az főszereplő. Érdekes kép az Ákom-bákom: a ragyogó tiszta fény, illetve a sírkő vidám kifestése emeli ki az egyszerű sírkőfotók közül. Az Áhitatos szeretet megkapó bensőségességgel, ábrázol egy faragott pillanatot, emberivé téve a kőszentet.
A Somoly című kép szerencsés fények közt fogant: nem túl erősek, de szépen kiemelik a színeket, az elszáradt fű olyan, mintha abból nőne ki a torony, az egészet szépen lezásja alul a fű zöldje, felül pedig az ég furcsa kékje. Jó geg a Szentháromság: talán egy erőteljesebb vágással még erősebbé lehetett volna tenni. Hasonlóan fokozta volna szerintem a kép erejét a vágás a Variációk egy témára című képnél. Szépek az alkonyati fények a Kőszegi sétánál, és az Alkony című képnél is. Itt talán érdemes lett volna jobbra tenni néhány lépést, ekkor ugyanis a kisebbik torony a kompozíciót tekintve elvált volna a nagytól. A Tavasz a várban című fotónál szintén egy kis oldalazással nagyobb teret kapna a képen a lila virágú fa.
Az erős teleobjektívvel készített képek minden erényét és buktatóját láthatjuk az Egymás hegyén hátán című képnél: a kompozíció jó, tapadnak egymásra az egyébként nem egymás mellett lévő épületek, azonban a hátsók a levegő sajátosságai miatt kékes fátylat kapnak.
Szép ellenfényes kép a Téli est. Jó a kompozíció a kép közepétől picit eltávolított napkoronggal, ami így erősíti a kereszt látványát. Nem tudom, a Kovács ritmus című kép milyen géppel készült: valószínűleg az objektívje nem túl fényerős, érdekes lenne ugyanerről egy felvétel egy tág rekeszre nyitható masinával, az elejét és a végét elmosva. A kép azonban így is szemet gyönyörködtető. Végül kellemes fotó a Borús múlt, ahol a borúra sejtésem szerint némi szűrővel és HDR-rel is rásegített a szerző.
Egy szó mint száz: az áprilisi forduló anyaga sokszínű, sok kép mutat kísérletező kedvet, ábrázol úgy témákat, ahogyan az nem megszokott: gratulálok minden pályázónak és persze további jó fényeket kívánok.
Csengel-Plank Ibolya
