Fotópályázat — tizenharmadik forduló — értékelés
Járt és járatlan utak
Plank Ibolya az előző hónap értékelését a jól ismert és az ismeretlen műemlékek fényképezésének problémájával kezdte. Én is ehhez csatlakoznék a gyakorlati fotós szemszögéből közelítve a problémához, annál is inkább, mert a júliusi pályázati anyag nagyon jó példákat hozott a mondanivalómhoz. Az általam oly sokszor emlegetett Susan Sontag fényképezésről írott könyve is azzal a gondolattal indul, hogy a fényképezés egy gigantikus leltározási folyamat, amelyben mindent lefényképeznek, megörökítenek (gyakran olyat is amiről azt gondolnánk, hogy egyáltalán nem érdemes.) Nagyon sok ember a világról fényképekről szerez ismereteket, fényképekről felismerünk olyan helyszíneket, ahol még soha nem jártunk. Más kérdés, hogy sok lelkes fotós járja úgy a világot folyamatosan fényképezve, hogy amikor hazaér nézi meg a képeken, hogy mit is látott valójában. Műemlékeket is sokan sokféle célból fényképeznek, vannak olyan épületek, amelyeket nagyon sokszor és ezek a képek közismertté is válnak és vannak olyan épületek, amelyekről az elkészült képeket csak nagyon kevesen ismerik.
Nézzük először a közismert épületek fotózásának lehetőségeit. Minden épületnek van főnézete ez általában a főhomlokzat teljes képét mutatja, azért mondom, hogy általában, mert például a középkori templomokat gyakran fotózzák a szentély felől, ami szintén főnézetnek nevezhető. Amikor egy képről már jól ismert épületet akarunk lefényképezni, akkor az a legegyszerűbb, hogy megkeressük azt a nézetet, ahonnan a hivatásos fotósok a képeslapokhoz készíttették el felvételeiket. Szerencsés esetben elkapjuk azt az ideális fényviszonyt, ami az épület szempontjából a legkedvezőbb. Képeslapokon nagyon gyakori, hogy akkor fényképezik, amikor szembe süti a nap, de én jobban kedvelem, ha enyhe surlófényt kap a homlokzat, mert így a tagolódása jobban látszik, engem az esetlegesen megjelenő mély árnyékok sem zavarnak nagyon. Ez egy biztonságos megoldás, de csak azt érjük el vele, hogy jó esetben lesz a műemlékről egy ugyanolyan felvételünk, amilyent a képeslapokon vagy fotóalbumokban láttunk már. Ne értsék félre, a kissé ironikus fogalmazás ellenére, ezt nem tartom elitélendő megoldásnak, sőt bizonyos szempontból ez egy érdekes kihívás is lehet számunkra, hogy ugyanazt a képet megcsináljuk amit a profik.
A másik lehetőség, amely számomra, be kell vallani szimpatikusabb, amikor abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az adott épületet a nézők mások fényképeiből már jól ismerik ezért keressünk új nézőpontokat, különleges beállítást, érdekes részletet vagy fényképezzünk izgalmas fényviszonyok között. Erre a legalkalmasabbak az alkonyi vagy a hajnali fények. Különleges fényviszonyok érvényesülnek az esti felvételeken is. A júliusi pályázati anyagból is ezek közül kerültek ki a kedvenceim. Mindenkit bátorítanék arra, hogy válassza a járatlan utakat, mert ezzel sokkal nagyobb figyelmet keltenek a képeik.
A másik esetben a kevésbé ismert épületek fényképezésénél én is az informatív képek elkészítését szorgalmaznám de, itt is kerülném a szűken kivágott „igazolványképet”. Ezeknél az épületeknél különösen érdekes lehet a környezetükben való elhelyezkedésük. Ne elégedjünk meg azzal, hogy azt mondjuk ez az épület ismeretlensége miatt érdekes ezért akármilyen képet is készítünk róla érdekes lesz mások számára. Ebben az estben is törekedni kell a jó kompozícióra, figyelni kell a fényviszonyokra már csak azért is, hogy magasra állítsuk a lécet a nyomdokainkon járó fotósoknak.
A képekről
Ebben a hónapban is elsősorban a kedvenceimet emelném ki de, most egy-két kritikai észrevételt is tennék.(Most is szeretném hangsúlyozni, hogy a legjobb szándékkal kritizálnék és senkit sem akarok megbántani.) Azt a módszert választottam, hogy a feltöltések sorrendjében mennék végig azokon a képeken, amikről eszembe jutott valami.
Sorsára vár… a gyönyörű homlokzattal rendelkező Rumbach utcai zsinagógáról ez a kép nem sokat mond. Tapasztalhatták, hogy én nagyon vonzódom azokhoz a képekhez, amelyek egy épület izgalmas részletét mutatják be, de ebben az esetben számomra semmi izgalmas nincs a képen. Talán szerencsésebb lett volna ha a falfestés sokkal szűkebb részletét fotózta volna le a kép készítője. Itt zavar a keret torzulása is mert esetleges, ezt lehetett volna korrigálni (de akkor sem lett volna átütően jó a kép.) Nem zavar a nagylátószög torzítása a Mámai templorom-nál, itt kifejezetten dinamikussá teszi a kompozíciót ez a „hiba”. Nagyon szép a kép és a felhőket most is imádom még a fekete-fehér képeken is. Nem csak a felhők miatt tetszik az Arány(talanság)ok című kép, jó a kompozíció, nem zavar az sem, hogy dől a kép, csak egy kicsit hiányzik az épület alja, így egy kicsit a semmiből nő ki. Kedvelem a Nyári este a Havihegyen című képet is, ebben az esetben is vissza kell utalnom régi mániámra a „kék órára”, bár itt nem teljesen kék az ég, de nincs beégve és nagyszerű, hogy a fák ilyen szépen látszanak, nagyon szép a fény a faleveleken. A fények és megint a felhők teszik igazán izgalmassá az Újra a régi című fotót, a szökőkút vízsugarai a sötét háttér előtt bámulatosak, majdnem el is vonják a néző figyelmét a hídról, de a baloldali felhők remekül kiegyensúlyozzák a képet. Galamb a Reichstagon szép a kép nagyon jó a kompozíció, de most is szóvá tenném, hogy jobban örülnék a magyar vagy magyar vonatkozású képeknek. Gyönyörű kép a Városháza szökőkúttal az ilyen képek csábítják az embert egy városba. Ennek a képnek a hatására tettem egy kitérőt Esztergom felé, hogy megnézzem valóban ilyen szép lett az a tér mint a képen látszik. A zuhogó eső ellenére is mondhatom valóban nagyon szép. Az Ablaksor láttán szinte felkiáltottam, hogy „EZ AZ!!!” erről beszéltem, amikor az izgalmas fényekről és zseniális kompozícióról írtam, ha ezt a részletet szemből telibe világítva elkészítjük, dög unalom és semmitmondó a kép, így ezzel a geometrikus kompozícióval szuper! Éveken keresztül fényképeztem a jáki templomot ezért is figyeltem fel az Ahogy a templom egere látja című képre, jó képnek tartom de számomra kicsit sok az orgonakarzat betakarása, az embernek az az érzése, hogy a főhajó sokkal izgalmasabb részleteit takarja ki. Két olyan kép következik, amelyek azt bizonyítják, hogy nagyon egyszerű eszközökkel is lehet jó képet készíteni. Tudom, hogy én is rendszeresen, így ebben az írásban is, javaslom az érdekes szokatlan nézőpontok keresését a kompozícióval való trükközést, de ebben az esetben az egyszerűség a képek erőssége. Az első az István, a király, ami jó példa arra, hogy egy nagyon mozgalmas képi felületet, ez estben a szegedi Fogadalmi templom üvegablakát akkor mutatjuk be a legjobban, ha nem bűvészkedünk a képpel, hanem hagyjuk a nézőnek felfedezni a kép részleteit. A másik ilyen egyszerű eszközökkel operáló kép a Nem csenget, amit érdemes összehasonlítani az először említett Sorsára vár… cíművel, nagyjából az épület homlokzatának azonos területét fogja be a két kép, de ebben az utóbbi esetben nagyon szabályosan zárt kompozíciót láthatunk érdekes a Nap mozaik a kép közepén a napóra mutatójának árnyéka és a tégla díszítés ívei is. A felvétel azt bizonyítja, hogy egy jól kiválasztott és megkomponált részlet nagyon szép képet eredményezhet. Az írásaim végén szoktam megnevezni a számomra legkedvesebb képet, de most a feltöltési kronológia szerint haladva elérkeztem a kedvencemhez, ez a Reneszánsz nyugalom. Várakat, várromokat nem egyszerű fényképezni, teljes tömegüket csak valami távoli nézőpontból mutatják meg, közeledve hozzájuk már csak zavaróan alsó nézőpontot találunk. A visegrádi Fellegvárról nagyon sok képet láthattunk de én még ilyen szépet nem láttam! Itt egyértelműen a különleges időpont, az alkonyat fényei jelentik a kép erősségét, de valószínűleg közel sem lenne ilyen drámai a hatás a felhők nélkül. És őszintén kit zavar, hogy a várnak csak a sziluettje látszik? Nagyszerű ez a kép! A szokatlan nézőpont erényét csillogtatja meg a Kék és sárga című kép készítője, itt is kihasználja a felhők által létrehozott izgalmas felületet, amely nélkül a valószínűleg polár szűrővel fényképezett ég nyomasztóan sötét ég túl nagy homogén felületet eredményezett volna. A várak fotózására nagyon jó példa a Hívogató magasságok. A kép készítője nagyon szépen a tájba komponálta a várat. Tetszik, hogy az aranymetszés szabályait alkalmazva nem a kép közepére tette a főtémát. A borús időben a felhőkőn átszűrődő nap fénye nagyon jó hangulatot teremt. Az ilyen távoli fényképezésnél gondot jelent, különösen nyáron, hogy a párás levegő életlenné teszi a képet. Ezen segíthet a polár szűrő alkalmazása, de a legjobb, ha szeles időben fényképezünk, különösen szép az ég hidegfront után. Nálam is csak egy hajszállal szorult a második helyre a hónap nyertes képe a 100 év múlva műemlékek. Legutóbbi értékelésemben én is bátorítottam a pályázókat, hogy modern épületeket, műalkotásokat fényképezzenek, mert ezek lehetnek a jövő védett emlékei. A TV torony, mint ipari emlék szerintem hamarabb, mint 100 év múlva lesz védett emlék csakúgy, mint Rétfalvi Sándor alkotása. Ezeket az amúgy is látványos alkotásokat a fotós nagyon szép képpé alkotta, ismét felhívnám a figyelmet a kép látszólag lényegtelen elemére, a fára ezzel lesz teljes a látvány. Itt is sokat erősít a hatáson az esti fény, ahogy a nálam harmadik helyezést elért In hoc signo vinces című képnél. Csodálatos az ég alja fontosak a felső sarokba belógó ágak, amelyek szépen keretezik a felvételt.
Nagyon szépen köszönöm az elmúlt hónapban beküldött pályázatokat igazán élmény volt átnézni őket, és ahogy láttam legközelebb Ibolyának is lesz miről írnia. Jó fényeket kívánok!
Hack Róbert
