Fotópályázat — tizenkilencedik forduló — értékelés
JÉG VELED - 2010. január
A télhez kapcsolódó fogalmaink és érzeteink igen gazdag repertoárját láthattam viszont a beküldött képekben. A csönd, a fehérség és a puhaság, vagy a szikrázó havas fények és a megfagyott víz látványa az építészet és az évszakok összefüggésében nem tartozik azon témák közé, melyekről túl sokat beszéltünk volna eddig. A tél az egyik legmarkánsabb arculatformáló évszak, írja Vajda János fényképész, bíztatva mindazokat, akik csak jó időben és napsütésben szeretnek fényképezni. Ennek ellenére, teszi fel a kérdést Szilágyi Lenke fotográfus, kinek van kedve ködben, hóban és latyakban fényképezni? Mint később kiderül, nekik. A műemlekem.hu fotópályázat januári képgalériája alapján úgyszintén sokan vállalkoznak a hideg és a mostoha időjárás mellett is arra, hogy témát keressenek a szabadban. A téma és a látvány sokszor előttünk hever, csak észre kell venni. A képekben való gondolkodás mellett a másik feltétel a technikai apparátus hiánytalan működőképessége. Magam is megéltem már olyan pillanatokat, amikor fényképezőgépemet a kabátom alatt kellett életre kelteni, mert a hideg templomokban valószínűleg befagyott a lencséjük, vagy ki tudja mi történt.
A beküldött képek tanúsága szerint is télen másként tudunk a színekre támaszkodni, mint nyáron vagy ősszel. A hangulatot ennek ellenére mégis meg tudta teremteni a játékosok többsége az érdekes megfigyelésekkel vagy a szép téli, hideg színekkel. Gyakran értek el ugyanolyan hatást a hóval-jéggel belepett kovácsoltvas kerítés, lámpaoszlop, tagolt lépcsősorok és pillérek fényképezésével. Ilyenkor vagy megduplázódtak az elemek, vagy egyszerűen csak a kontúrok erősödtek föl. Ha a képek tagolásában szerepet játszó ellentétpárokat kellene megfogalmaznom, akkor a kemény-puha, a fekete-fehér és a tiszta-ködös dichotómiákat venném előre. A „Jég veled” tematikával jelzett hónap anyaga jellemzően sok tájképet tartalmaz. A régi kínai művészetfilozófusok szerint a tájképek készítésének különböző formái vannak. Kiterjeszkedhet a kép széles kompozícióvá, anélkül, hogy valami fölöslegeset találnánk rajta, de össze is zsugorodhat egy kicsiny részlet ábrázolásává anélkül, hogy kevésnek találnánk. A tájképek nézésének különböző módozatairól is érdemes gondolkodni a fotográfiák esetében. Amikor kiválasztottam néhány képet és megnyitottam azokat, mindig el kellett távolodnom a képernyőtől, hogy átlássam a hegyek, folyók és a tájba illeszkedő épületek formáját és helyzetét. Részletképek esetében talán inkább közelebb hajolunk, hogy jobban lássuk az amúgy is kiemelt motívumokat. Mindez része a kép és a közöttük kialakult interakciónak. A ködös reggelek és a hózivataros délutánok hangulatát felidéző felvételek közül nagyon kedves példám a TéLkép, a pillanat egyszeriségével és humorával.
A sok kitűnően sikerült munka közül a Római Aréna című képet választottam, mert az egyszerre nyújtotta számomra a tájkép és műemléket tárgyilagosan bemutató fotó élményét. A szemem már az első pillanatban el kezdett nyomozni, hogy vajon a szokatlan látvány a dolog szokatlanságát jelöli-e, vagy egész egyszerűen csak egy sablonosan fényképezhető objektumot sikerült másként lefényképezni, mint ahogy megszoktuk. Az „aquincumi római arénát” láthatjuk a felvételen, enyhe felül nézetben. Ez a magasság már kihozza az építmény kör formáját, és kellő rálátásunk van az egymást szabályosan követő épületmaradványokra is. A formát, és a falak textúráját a fehér szín nagyon szépen keretezi, illetve borítja be. A fényképész hozzáadása ehhez a látványhoz az ügyes kompozíció, melyben az üres arénára boruló faágaknak önálló szerep jut. A csupasz falakkal együtt érdekes kontextus keletkezik, ráadásul a két hangsúlyosan elterülő motívum (rom alul, fák felül) együttesével kifejlődik egy képzeletbeli középpont is, gyakorlatilag optikai túlzások nélkül, csak a beállítás hangsúlyozásával. Az antik romot és az élő természetet összekapcsoló beállítás segítségével a kép szimbolikus jelentést kap. Szemtanúi leszünk valamiféle körforgásnak az elemek között, és azzal, hogy nézzük a képet, talán mi is a kör közepére kerülünk egy pillanatra.
Csengel-Plank Ibolya
