Fotópályázat — huszonegyedik forduló — értékelés
Itt az idő - 2010. március
Sok művészeti ágra illik a jelző, hogy a "pillanat művészete" de talán leginkább a fotóra igaz. A kép ugyanis akár a másodperc nyolcezred része alatt készül el, pontosabban ekkora szeletét adja a folyamatosan múló időnek. (Persze az átlagos exponálási idők ennél általában hosszabbak, de – legalábbis a kézből készített képek esetén – csak töredékei a másodpercnek).
Ebből a szempontból, fából vaskarika lenne a pályázat témája, az "Itt az idő" lenne, ha a fotózás nem mutatna túl a puszta dokumentáción. Aki dokumentál, az megörökíteni akar: ilyen az a már elmúlt pillanat, ez és ez történt abban a másodpercben. Csakhogy a fotó a dokumentáláson túl (amely szintén nagyon fontos, a fényképezés egyes ágaiban a külön tartalmat hordozza) másról is szól: ezek egyike az időbeliség, a folyamat érzékeltetése a képeken. A pályázókat egy alcím is segítette: órák, napórák, időmérő szerkezetek, az idő érzékeltetése bármilyen értelemben. Ugyanakkor érzékelhető, hogy ez a segítség különböző módjait kínálta a feladat megoldásának.
Kezdjük az elején, vagyis az órákkal. Nem említem meg valamennyi képet (a nagy számuk miatt képtelenség lenne), csak néhányat hozok fel példaként, akár tendenciát jelezve. A Kicsengetés, az Időmérők Esztergomban, a Rohan az idő, a Ha süt a nap... és a Nosztalgia minimál egyaránt tisztességes “iparosmunkák” – vagyis precízen mutatnak be míves órákat (akár összeállítva többet is). Szép, letisztult kompozíciók, az adott tartalomhoz jó választott eszközökkel megvalósítva. Kicsit továbbgondolják a kompozíciót a ½ 9 múlt 6 perccel... és a Régi idők című képek készítői: ezeknél plusz elem kerül a képre (szobor, a torony rése), amelyek más-más hangulatot, illetve értelmezési síkot adnak a fotónak.
Újabb megvalósítási lehetőségre mutat példát a Mutat című kép, amelynél a számlap már erősen hiányos, a hangsúly átkerül egy másik elemre.
Sokan választották a toronyórák megörökítését. Ennél azonban érdemes vigyázni: a nagylátószög használata hangsúlytalanná teheti a szerkezeteket, illetve volt, ahol gondot okozott a perspektíva, vagyis erősen torzult számlapot sikerült exponálni. Ezek közül a legszerencsésebbnek az Időtlen szépség című képet érzem a teleobjektív használata és a bátor vágás miatt.
Annak ellenére, hogy az idő bemutatására a hosszú záridős, mozgása miatt elmosódott elemet is ábrázoló kompozíciók gyakoriak, a pályázatban kevés ilyennel találkoztam: az Egy gyorsan elsuhanó villamos és a Surran volt ilyen (igaz, az utóbbinál nem lett túl hangsúlyos az épített örökség).
A dokumentarista irányra jó példa a 25 év című fotó, bár az értelmezéséhez ismerni kell a Frauenkirche történetét. Az idő múlásának érzékeltetésének ilyen bemutatása (kép a képben) szintén meglehetősen elterjedt módszer, akár a riport-portré fényképezésben is.
Érdekes Az Idővel szemben haladás illúziója című kép: bár a címét nehezen értelmezem, a két, azonos helyről készített, ám a híd más-más allapotát mutató felvétel remekül érzékelteti az időt. A hónapban felkerült fotók közül a kedvencem szintén erre a megoldásra példa: a Vízállásjelentés nagyszerűen, epikusan mutatja be a változatlan vízibástyát, körülötte a múló idővel (bár a keret vastagságát túlzásnak érzem). Gratulálok!
A fotópályázat résztvevőinek köszönjük a sok szép felvételt, ugyanakkor mindenkit arra bíztatok, hogy szem előtt tartva az épített örökség hangsúlyos szerepeltetését a képen, használja bátran a fantáziáját!
Csengel-Plank Ibolya
