Fotópályázat — huszonkettedik forduló — értékelés
Rügyek - 2010. április
Kezdem úgy érezni magam, mint az öreg partizán, aki évekkel a háború befejezése után még mindig robbantgatja a vasutat. Én csak írom és írom az értékeléseket, ugyanakkor a fotópályázat oldalán lassan alakulnak a dolgok, de a résztvevőkkel együtt én is reménykedem benne, hogy hamarosan helyreáll minden és formailag is megújulva folytatódik a pályázat. Annak nagyon örülök, hogy nem csak az én, hanem a pályázók kitartása is megmaradt és a technikai fennakadások ellenére továbbra is nagy számban érkeznek a képek. A fórum hozzászólásait olvasva úgy tűnik többen úgy érzik, hogy a képek színvonalán ugyanakkor nem érezhető átütő javulás. Én továbbra is rendületlenül bízom az önszabályozó mechanizmusokban. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb a nagyon gyenge, vagy a nem oda illő képeket feltöltők rosszul fogják érezni magukat. Én csak annyit tudok tenni, hogy a tematikától eltérő képeket még véletlenül sem értékelem. A képek minőségéről pedig csak azt tudom mondani, hogy sok rossz képet kell látnunk ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni a jókat.
Kompozíció!!!
Sokszor, de úgy látszik nem elégszer, próbáltuk ezen a fórumon is meggyőzni az embereket, hogy a jó fényképet nem a gép, hanem az ember készíti! A fényképezőgépek piacán kapható viszonylag olcsó gépekkel is lehet kiváló fotókat készíteni, hiszen ebben az árkategóriában is nagyon jó automatikák vannak a gépekbe építve. Egy kis túlzással állíthatom, hogy ha egy ilyen gépet kezembe veszek és végigsétálok vele a váron úgy, hogy magam mellett lóbálom és öt-hat lépésenként, bele sem nézve a gépbe exponálok, akkor a mondjuk ellőtt száz képből lesz legalább tíz szuper jó kép, hiszen a gép beállítja a helyes expót és az autófókusz pedig az élességet. Technikailag jó képet tehát véletlenül is lehet készíteni, de az igazán jó fotóhoz kell a tudatosság. A szakmai ismeretekre azért van szükség, hogy a képünkön pont azt a hatást tudjuk elérni, amit szeretnénk. Egy igazán jó kép elkészítéséhez a legfontosabb dolog a kreativitás, amivel a meglevő dolgokból valami egészen újat hozunk létre. Az építészeti fotózásban izgalmassá tesz egy képet, ha egy jól ismert épületet szokatlan nézőpontból, rendkívüli fényviszonyok mellett, vagy különleges beállításból fényképezünk le. Nagyon fontos a jó kompozíció elemeivel tisztába lenni. Ki kell választani a témát, meg kell találni a legjobb nézőpontot, az előteret és a hátteret, úgy kell megkomponálni, hogy azok ne vonják el a figyelmet a fő témáról. Itt olyan dolgokra is figyelni kell, hogy az előtérben vagy a háttérben lehet valami ami vonzza a tekintetet, például egy intenzív színű tárgy. Figyelni kell a képet alkotó elemekre, mint a vonalak és azok iránya, alakzatok, sötétebb és világosabb felületek, a színek hatása, a perspektíva, a kép elemeinek egymáshoz viszonyított nagysága. Törekedhetünk a szimmetriára vagy éppen annak hiányára. Érdemes megismerni az aranymetszés szabályát vagy annak egyszerűbb változatát, a harmadolás szabályát. (Röviden: a kép fő témáját nem középre, hanem a képmezőt vízszintesen és függőlegesen három részre osztó vonalak valamelyik metszéspontjába helyezzük el.) Készíthetünk úgy képet, hogy a kompozíciós elemekkel mintegy keretbe foglaljuk a témát, más témánál az egyszerűsítés lehet a hatásos, néha az üres homogén felületekkel érhetjük el a kívánt hatást. Vannak akiknél ez ösztönösen működik de akinek gondjai vannak a jól komponálással érdemes utánanézni a legfontosabb szabályoknak. A legtöbb ember nem tudatos képelemző, nem azt nézi, hogy milyen szabályok szerint komponáltunk meg egy képet, nem fogja vonalzóval lemérni, hogy valóban aranymetszési pontba helyeztük a témánkat, egyszerűen csak érezni fogja, hogy működik a dolog. (Hangsúlyozom ezeknek a szabályoknak a hatását kell megismerni, ha nyugalmat és kiegyensúlyozottságot akarunk érzékeltetni, akkor máshogy kell komponálnunk, mint amikor feszültséget akarunk kelteni.)
Sablonok
Az áprilisi téma, Rügyek (a megújulás képei - akár allegorikus értelemben is) úgy tűnik eléggé egy irányba indította el a pályázók gondolkodását. El kell árulnom, hogy én úgy szoktam kiválasztani a kedvenceimet, hogy átnézem a teljes anyagot, ami felkelti az érdeklődésemet, azt megnyitom. (Ilyenkor meg szoktam nézni azokat a képeket, amelyeknél azt hiszem, hogy csak kicsiben nem látszik, hogy valami köze is lenne a témához, aztán látom, hogy nagyban sincs) Amelyik úgy is tetszik, azt kinyomtatom, aztán elkezdődik a pasziánsz, amelynek a végén megmarad a három kedvenc. Most 27 képet nyomtattam ki, ami szerintem nem rossz. A rendezés során eszembe jutott az a svéd gyerekvers, ami nem szó szerint de úgy szól: "Gyűjtöttem a bélyegeket. Egyszer apám hozott egy kilót, azóta nem gyűjtöm a bélyegeket." Az én "kilónyi bélyegem" az előtérben elhelyezett virág, bimbó vagy rügy, a háttérben kicsit vagy nagyon életlen műemlék. Egytől-egyig szuper jó képek de kérem nézzenek meg néhányat. Bimbók, Virágfüggöny, Virágzás, Rügy, Élet és elmúlás, Megújuló természet. Ugye nem csak nekem van "deja vu" érzésem? Az életlen előtér és éles háttér esetére példa az Újjászülettek! és A Csonkatornyú temetőben című képek, amelyek kicsit ellentmondanak az általam emlegetett elvnek, hogy általában az a szerencsésebb, ha az előtér éles és a háttér életlen. A Mosoly és A napsugár nyomában egyszerűségével fogott meg, a mosoly esetében nagyon szép, hogy csak a virágokat éri a napfény a homlokzat árnyékban marad ezzel a virágok nem csak színességükkel de fényességükkel is kiemelkednek. Ez a hatás a szegedi képen is érvényesül és itt még az általam imént említett harmadolási pontban van a fekete négyzet ami így hangsúlyossá válik, valamint a vonalak kompozíciós szerepére is jó példa ez a fotó. Teljesen más nézőpontot választott a Falusi idill készítője, az alkonyodó fények nagyon szép hangulatot eredményeznek és még az olyan részletek iránt elfogult embert is, megfognak, mint én.
A három legkedvesebb
Az alkonyi fények hatottak meg igazán a Koraesti illatfürdő című képben. Nagyon szépek a meleg színek, jó a kompozíció a kép szélére helyezett fa az egyik oldalt lezárja a másik oldalon a fénylő templomtorony jelent ellenpontot. Nekem talán egy kicsit sok az előtér én abból vágtam volna, főleg azért mert van egy fehér általam beazonosíthatatlan folt a sötét felületben, ami engem zavar.(Lehet, hogy egy kis retusálás is segíthetett volna!)
Második helyezést ért el nálam az Itt a tavasz című kép. Itt is az előtér éles de a háttér életlensége sem zavaró, tökéletesen érzékelhető a skanzen hangulata. Örülök annak, hogy emberek is vannak a képen, akik mint az építészeti fotók esetében általában kompozíciós elemekké válnak amellett, hogy léptéket is adnak. A piros táska élénk színe itt is magára vonja a tekintetet. A képet nagyon szépen keretezik a faágak és a kerítés. Az egyetlen dolog, ami engem egy kicsit zavart a pályázó többi képénél is az a kép kerete. Az én ízlésemhez képest a kertnek ez a fajtája egy kicsit giccses.
Az áprilisi képek közül nekem a legjobban a Még mindig tavasz című kép tetszett. Itt is az egyszerűség az, ami megragadott. Jó példa a kép a színek, a különböző textúrák hatására, tetszik a virágok tükröződése az ablakban, az, ahogy a virágok fodrossága feloldja a nagyon feszes geometrikus vonalakat.
Kíváncsian várom a következő forduló képei. Addig is jó fényeket, érdekes témákat kívánok!
Hack Róbert
