Fotópályázat — harminckilencedik forduló — értékelés
2011. szeptember - Vissza a természetbe! (Az épületek és a természet együttes ábrázolása, viszonya)
Őszinte örömmel tölt el, hogy megkaptuk az első határozott visszajelzést értékeléseinkre így az enyémekre is. Amióta elmaradtak elemzéseink, határozottan javult a pályázatra beküldött képek színvonala, így most csak reménykedni tudok, hogy nem okoz színvonalromlást mostani írásom.
Az épületek és a természet viszonya
Műemlékeket fotózó hivatásos fényképészek, akiknek a dokumentálás a feladatuk, rendszerint arra törekszenek, hogy az épületet leválasszák környezetéről, igyekeznek képeikről minden zavaró részletet lehagyni. Ezekkel a képekkel ugyan megfelelnek a művészettörténészek elvárásinak, de egy nagyon fontos tulajdonságuktól fosztják meg a nézőt. Nem látható a fotón az épület tájba való illeszkedése, abba a tájba, ami ráadásul állandóan változik. Divald Kornél, Gerece Péter, Petrik Albert képein így láthatjuk műemlékeinket. Dobos Lajos volt az első olyan műemléki fotós, aki különös érzékenységgel, tudatosan tájba komponálta felvételein az épületeket és a fények hangulatteremtő hatásait is kihasználta. A táj változásai az ő képeit nézve is tetten érhetőek. Egyik kedvenc képem tőle a diósgyőri várat ábrázolja felülről az erdőből, néhány éve megpróbáltam megismételni ezt a felvételt, de kiderült, a fák annyira megnőttek, hogy onnan már nem látszik a vár. Dobos Lajos fotóival jelentős lépést tett a műemlékek és a műemlékvédelem népszerűsítése érdekében. Képei által a laikus közvélemény is közelebb kerülhetett ehhez a területhez, megérthette a műemlékesek munkájának fontosságát. Sajnálatos, hogy képeivel kizárólag az antikváriumok polcain nagyon ritkán felbukkanó könyveiben lehet találkozni. Mint ahogy az is sajnálatos, hogy a magyarországi örökségvédelmet bemutató kiadványok száma is radikálisan lecsökkent. Ezért örülök én különösen a műemlékem.hu oldalnak, amelyik egyre nívósabban mutatja be a magyarországi műemlékeket.
A képekről
Az első kép, amit kiemelnék, látszólag ellentmond a fent leírtaknak, hiszen egy homlokzati totál képet láthatunk a Csempeszkopácsi "ékszerdoboz" című képen mégis a képet keretező faágak, a kék égen megjelenő felhők és legfőbbképpen a homlokzatot érő surlófény nagyon hangulatossá teszi a felvételt. Az utolsó stáció... már kozmikus környezetbe helyezi el az épületet bravúros képen. Egészen fantasztikus a csillagok bemozdulása, amelyek így az időtlenséget fejezik ki. Ügyes az épület külön bevilágítása. Tetszenek a fekete-fehér képek is, a digitális fotózás igen nagy előnye az analóg fotózással szemben, hogy a témánkhoz választhatjuk meg, hogy színesben vagy fekete-fehéren mutatjuk be. Három képet emelnék ki, amelyek más-más hangulatot sugároznak. Az Összebújva című a borongósságot, a melankóliát sugározza, a kápolna és a fa összefonódását, magányosságát. Tetszik a kompozíció is. Fekete-fehér kép mégis egészen más hangulatú a Somlói várrom részlet, amelyik a filmes fekete-fehér képek legjobbjait idézi, ami azért digitálisan nem könnyű. Nagyszerűek a kontrasztok, a felhők pedig teljesen olyan hatásúak, mint a vörös szűrő használatánál voltak. Kicsit szokatlan derűs hangulatot fekete-fehérben bemutatni, ahogy ezt a Várkastély című kép készítője tette, de a keretbe foglalt kompozíció nagyon jó hangulatú képet eredményezett. Különös fény és nagyon szép színhatás érvényesül a Tóparti est című felvételen. Ismét bizonyítva azt, hogy nem csak verőfényben készülhetnek jó képek.
A három kedvenc
Nagyon szeretem a Vörösberényi erődtemplom című képet. Itt is mint a legtöbb nekem tetsző képnél a hangulat az ami magával ragad, és ebben az esetben az sem zavar, hogy "dől" az épület. Drámai hangulatú szép kép a Gyarmati pincesor, készítője tökéletes nézőpontot választott, hogy megmutassa az egyforma pincék ismétlődését, az épületek feletti felhők abszolút indokolják, hogy ott nagyobb levegőt hagyjon. Az épület és a természet összhangját leginkább a Nekem nem csak térkép e táj című kép fejezi ki. Csodálatos nyugalmat és kiegyensúlyozottságot áraszt a fotó, harmonikus színekkel és romantikus fényekkel. A kápolna és a Csobánc nagyszerűen van összekomponálva. Nyilván nagy szerepe van abban, hogy ezt a képet választottam kedvencemnek, hogy talán a számomra legkedvesebb tájegységet a Balaton környékét ábrázolja. Ez a felvétel felidézte bennem Gózon Francisco képeit Sipos József Eszter hagyatéka című filmjéből. Köszönöm a fotósnak ezt az élményt.
Hack Róbert
