Branyiszkói csata hős honvédeinek sírja



Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 0,525'
Hosszúság (lon):
E 20° 50,021'
Védettség van?
nem
Típus:
Síremlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
A község temetőjében
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Branyiszkói-hágó nyugati oldalán álló, apró falunak a régi országút és a modern gyorsforgalmi út közé szorult, kis temetőjében a magyar történelem egy fényes győzelmével kapcsolatos, becses emléke rejtőzik.
Az 1848. őszén hősies szabadságharcba torkolló magyarországi forradalom erői télire nehéz politikai és katonai helyzetbe kerültek. A Bécs alól vereséggel visszavonult és a komáromi sáncokra támaszkodó, legjelentősebb magyar honvéd erő, az ún. Feldunai Hadtest, mely ekkor Görgey Artúr parancsnoksága alatt állt, parancsot kapott arra, hogy csatlakozzon a Tiszántúlra visszavonult többi honvéd alakulathoz. Ez a manőver azért volt igen nehéz, mert az ország középső részét ekkorra már a Habsburg császári csapatok birtokolták. Görgey ezért Komáromból a felvidéki bányavárosokon keresztül igyekezett kijutni az Alföldre. A fősereg nyomában jelentős osztrák üldöző csapatok haladtak, ugyanakkor a honvédség is feltölthette készleteit az érintett városokban. Folyamatosan zajlott a toborzás is, sok száz felvidéki szlovák és magyar is csatlakozott a forradalmi sereghez. A honvédek kelet, így Kassa felé való előretörését a szűk és meredek Branyiszkói-hágót megszálló és ott magát beásó Franz Deym osztrák tábornok igyekezett megakadályozni. Görgey a vakmerő Guyon Richárd ezredest bízta meg a hágó elfoglalásával. Az 1849. február 5-én lezajlott, véres branyiszkói csata végül fényes magyar győzelemmel járt: megnyitotta az utat Görgey serege számára a Hernád-völgybe, onnan pedig a Tiszához. A Tisza mögött egyesült honvéd seregek pedig kisvártatva megindíthatták a szabadságharc leginkább dicsőséges hadmozdulatát, a Tavaszi Hadjáratot.
A csatában a kb. 800 ellenséges osztrák katonán túl mintegy 200 főnyi magyar és szlovák nemzetiségű honvéd halt hősi halált. Többen végül a környék katonai kórházaiban lelték halálukat.
A honvédeket a csatatér közelében több helyszínen tömegsírokba temették, így Korotnok falu temetőjében is nyugszanak közülük.
A tömegsírt először egy kő alapon álló, öntött vas korpuszos kereszttel jelölték meg. A ma látható emlékmű 1913-ban épült. Ez egy hársfa alatt található, egy tíz db, lánccal összekötött kőoszlop által övezett sírkertben. Ennek közepén emelkedik egy kő obeliszk, amelyen felül a következő, bevésett szöveg olvasható: "Itt nyugszanak a meredek branyiszkói hegyoldalon és fennsíkon 1849. febr. 5-én vívott emlékezetes csatában elesett magyar honvédeink, a branyiszkói hősök." E szöveg alatt egy utólag ide helyezett táblán szlovák nyelven az "Obete vojny z 1849' (=Az 1849-es háború áldozatai) felirat olvasható. Az obeliszk középső részén olvashatjuk a "Közadakozásból készíttette Tisza Miksa rendőrkapitány 1913" feliratot.
Az akácerdő által elborított sírhelyre 1990-ben magyar honismereti túrázók találtak rá. Kitisztították a környékét, melyre azóta a helyi önkormányzat, ill. magyar kirándulók viselnek gondot.
A leíráshoz felhasználtuk Görföl Jenő - Kovács László: Hol sírjaink domborulnak (Dunaszerdahely 2003) című munkáját.
Az 1848. őszén hősies szabadságharcba torkolló magyarországi forradalom erői télire nehéz politikai és katonai helyzetbe kerültek. A Bécs alól vereséggel visszavonult és a komáromi sáncokra támaszkodó, legjelentősebb magyar honvéd erő, az ún. Feldunai Hadtest, mely ekkor Görgey Artúr parancsnoksága alatt állt, parancsot kapott arra, hogy csatlakozzon a Tiszántúlra visszavonult többi honvéd alakulathoz. Ez a manőver azért volt igen nehéz, mert az ország középső részét ekkorra már a Habsburg császári csapatok birtokolták. Görgey ezért Komáromból a felvidéki bányavárosokon keresztül igyekezett kijutni az Alföldre. A fősereg nyomában jelentős osztrák üldöző csapatok haladtak, ugyanakkor a honvédség is feltölthette készleteit az érintett városokban. Folyamatosan zajlott a toborzás is, sok száz felvidéki szlovák és magyar is csatlakozott a forradalmi sereghez. A honvédek kelet, így Kassa felé való előretörését a szűk és meredek Branyiszkói-hágót megszálló és ott magát beásó Franz Deym osztrák tábornok igyekezett megakadályozni. Görgey a vakmerő Guyon Richárd ezredest bízta meg a hágó elfoglalásával. Az 1849. február 5-én lezajlott, véres branyiszkói csata végül fényes magyar győzelemmel járt: megnyitotta az utat Görgey serege számára a Hernád-völgybe, onnan pedig a Tiszához. A Tisza mögött egyesült honvéd seregek pedig kisvártatva megindíthatták a szabadságharc leginkább dicsőséges hadmozdulatát, a Tavaszi Hadjáratot.
A csatában a kb. 800 ellenséges osztrák katonán túl mintegy 200 főnyi magyar és szlovák nemzetiségű honvéd halt hősi halált. Többen végül a környék katonai kórházaiban lelték halálukat.
A honvédeket a csatatér közelében több helyszínen tömegsírokba temették, így Korotnok falu temetőjében is nyugszanak közülük.
A tömegsírt először egy kő alapon álló, öntött vas korpuszos kereszttel jelölték meg. A ma látható emlékmű 1913-ban épült. Ez egy hársfa alatt található, egy tíz db, lánccal összekötött kőoszlop által övezett sírkertben. Ennek közepén emelkedik egy kő obeliszk, amelyen felül a következő, bevésett szöveg olvasható: "Itt nyugszanak a meredek branyiszkói hegyoldalon és fennsíkon 1849. febr. 5-én vívott emlékezetes csatában elesett magyar honvédeink, a branyiszkói hősök." E szöveg alatt egy utólag ide helyezett táblán szlovák nyelven az "Obete vojny z 1849' (=Az 1849-es háború áldozatai) felirat olvasható. Az obeliszk középső részén olvashatjuk a "Közadakozásból készíttette Tisza Miksa rendőrkapitány 1913" feliratot.
Az akácerdő által elborított sírhelyre 1990-ben magyar honismereti túrázók találtak rá. Kitisztították a környékét, melyre azóta a helyi önkormányzat, ill. magyar kirándulók viselnek gondot.
A leíráshoz felhasználtuk Görföl Jenő - Kovács László: Hol sírjaink domborulnak (Dunaszerdahely 2003) című munkáját.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2016-09-05 03:00:21
Közeli objektumok
Mindenszentek plébániatemplom és rotunda (2.875 km)
Szentlélek plébániatemplom (4.480 km)
Szepesi vár (5.084 km)
Branyiszkói hős honvédek síremléke (5.732 km)
Zsinagóga (5.895 km)
Evangélikus templom (5.963 km)
Szent Márton székesegyház (6.852 km)
Régi városháza (7.248 km)
Keresztelő Szent János plébániatemplom (7.313 km)
Vásárhelyi Pál szülőháza (7.346 km)