Bröstl-hámor
Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 42,477'
Hosszúság (lon):
E 20° 53,197'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Ipari objektum
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
Štóska utca 56. - A település északi részén, eldugott mellékutcában.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A többnemzetiségű lakosság ősei a tatárjárás után települtek be a térségbe, sokan a mai napig beszélik a helyi német nyelvjárást, a mántát. A telepesek részben mezőgazdasági, részben ipari tevékenységgel foglalkoztak, a középkor végére azonban a mecenzéfiek elsősorban a vasiparukról lettek híresek. A fazsindely és a szögkészítés mellett a vízikerekes vasverő műhelyekben (hámorokban) a kéziszerszámok elkészítésében is jeleskedtek.
Először 1366-ban említik az írott források három kovácsműhely építésének engedélyezését, ezután sorban épültek a hámorok a Mecenzéf körüli völgyekben. A 17-19. században a mecenzéfi hámorkovácsok céhekbe tömörültek, melyek egyrészt szabályozni igyekeztek a társadalmi kapcsolatokat, másrészt piacvédő rendelkezéseikkel a kovácsok megélhetését próbálták biztosítani. A hámoripar a 19. század második felében élte fénykorát, ekkor több mint száz kovácsműhely működött kétszáz kalapáccsal, termékeik keresettek voltak egész Kelet-Európában. A mezőgazdasági szeráruk széles választékát ekkor már zömmel nem a hámorosok, hanem vaskereskedők értékesítették. Az 1850-1880-as években Alsó-Mecenzéfen nagyolvasztó is működött, mely a helyi hámorokat látta el nyersvassal.
Az ipari fejlődés, majd a határváltozások miatti piacvesztés visszavetette a mecenzéfi hámoripart, de a háborús konjunktúra, majd az 1950-es évek iparosítási lendülete ismételten keresletet támasztott a műhelyek termékei iránt. Az 1960-as évektől azonban megszűnt a munka a hagyományos vízikerekes műhelyekben, napjainkra csupán néhány maradt fenn közülük.
Az egykor száznál is több mecenzéfi vashámorból mára igen kevés maradt meg. Ezek egyike a - részben már beépített - Aranypatak-völgyben a településre északi irányból befolyó patak erejét kihasználó, tulajdonosáról elnevezett Bröstl-hámor.
A máig is tökéletes állapotban lévő, működőképes, deszkából és kőből épült falú, nyeregtetős hámor vízkerekének meghajtásához szükséges vizet a patakon kissé feljebb (északi irányban) duzzasztott mesterséges tónál lévő zsilippel szabályozható üzemvíz csatorna biztosította.
(A leírás a www.vaskultura.hu honlap alapján készült. Szíves segítségüket e helyen is köszönjük.)
Először 1366-ban említik az írott források három kovácsműhely építésének engedélyezését, ezután sorban épültek a hámorok a Mecenzéf körüli völgyekben. A 17-19. században a mecenzéfi hámorkovácsok céhekbe tömörültek, melyek egyrészt szabályozni igyekeztek a társadalmi kapcsolatokat, másrészt piacvédő rendelkezéseikkel a kovácsok megélhetését próbálták biztosítani. A hámoripar a 19. század második felében élte fénykorát, ekkor több mint száz kovácsműhely működött kétszáz kalapáccsal, termékeik keresettek voltak egész Kelet-Európában. A mezőgazdasági szeráruk széles választékát ekkor már zömmel nem a hámorosok, hanem vaskereskedők értékesítették. Az 1850-1880-as években Alsó-Mecenzéfen nagyolvasztó is működött, mely a helyi hámorokat látta el nyersvassal.
Az ipari fejlődés, majd a határváltozások miatti piacvesztés visszavetette a mecenzéfi hámoripart, de a háborús konjunktúra, majd az 1950-es évek iparosítási lendülete ismételten keresletet támasztott a műhelyek termékei iránt. Az 1960-as évektől azonban megszűnt a munka a hagyományos vízikerekes műhelyekben, napjainkra csupán néhány maradt fenn közülük.
Az egykor száznál is több mecenzéfi vashámorból mára igen kevés maradt meg. Ezek egyike a - részben már beépített - Aranypatak-völgyben a településre északi irányból befolyó patak erejét kihasználó, tulajdonosáról elnevezett Bröstl-hámor.
A máig is tökéletes állapotban lévő, működőképes, deszkából és kőből épült falú, nyeregtetős hámor vízkerekének meghajtásához szükséges vizet a patakon kissé feljebb (északi irányban) duzzasztott mesterséges tónál lévő zsilippel szabályozható üzemvíz csatorna biztosította.
(A leírás a www.vaskultura.hu honlap alapján készült. Szíves segítségüket e helyen is köszönjük.)
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-01-02 04:08:51
Közeli objektumok
Tischler-féle kovácshámor (0.375 km)
A Schuster család Kinematográfiai múzeuma (0.793 km)
Sugó-völgyi hámor (2.793 km)
Keresztelő Szent János premontrei prépostság (6.585 km)
Fábry Zoltán szülőháza (7.334 km)
Szent László templom maradványai (8.322 km)
Torna (Tornafő) vára (10.810 km)
Bányagrófság palotája (dohánygyár) (11.045 km)
Községháza (11.069 km)
Nagyboldogasszony plébániatemplom (11.927 km)