Megújulásunk támogatója:  

Evangélikus fatemplom

Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 49° 2,037'
Hosszúság (lon):
E 19° 32,211'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A falu főutcájának folytatásaként délre, Laziszkó felé vezető úttól nyugatra, a fenyőerdő szélén.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A fából épült evangélikus artikuláris Szent Kereszt-templom Közép Európa legnagyobb templomai közé tartozik. Eredetileg Palugyán (Liptó vármegye) állt, de a Liptószentmáriai Víztározó építése miatt szétszerelték, restaurálták és nagyjából 10 km-rel odébb, Szentkereszten (Svätý Kríž) építették föl újra.

A templom „utaztatása” 1974-ben kezdődött és a helyreállított épület ünnepélyes felszentelésére 1982. augusztus 22-én került sor nagyjából tízezer ember jelenlétében.

Az artikuláris templomok építészetének stílusa a Poroszországhoz tartozó Sziléziában alakult ki. A mai Szlovákia területén csak 5 artikuláris templom őrizte meg eredeti mivoltát. A palugyai is emlékezhet még a Liptóban terjedő reformációra a 16. sz. elején. 1610-ben tetőzött ezen a területen.

Egy évszázaddal később az abszolutista uralom egyre inkább elnyomta a protestánsokat. Csak az erdélyi fejedelmeknek és a Thököly Imre vezette kuruc mozgalomnak volt köszönhető, hogy I. Lipót engedni volt kénytelen és a soproni országgyűlés 1681-ben a 25. és 26. törvénycikkében lehetővé tette, hogy vármegyénként két településen – az ún. artikuláris helyeken – valamint a szabad királyi városokban templomokat építsenek és a végvárakban tarthassanak evangélikus istentiszteletet is. De szigorú megkötöttséget alkalmaztak. A templomok mindig a város területén kívül épülhettek, nem használhattak követ és vasat, nem rendelkezhettek toronnyal és haranggal és a bejáratuk nem nézhetett a település felé. Liptóban két ilyen templom épült. Hibbén 1681-ben (1823-ban égett le) és Palugyán (1693). Azonban tekintettel az evangélikusok számára, nagyobb templomra volt szükség. 1774. március 5-én az egyházközség szerződést írt alá a mesterrel és egy év alatt átépítették annak ellenére, hogy Joseph Lang ácsmester nem tudott írni és olvasni és így semmilyen tervdokumentációt nem használt, csupán saját tapasztalataira támaszkodhatott. A különálló haranglábat, mely 19 m magas, 1781-ben emelték, miután II. József kiadta Türelmi Rendeletét. A két épület harmonikus egységet alkot. 18. század végi harangjait az első világháború idején rekvirálták és hadicélokra használták föl. A jelenlegi harangok 1922-1924 között készültek. Nevük: Hit, Remény és Szeretet.

A templom kereszt alaprajzú. Torony nélkül 658 m2 alapterületű. A hasznos terület azonban eléri az 1150 m2. Teljes hossza a toronnyal együtt 43 m. 12 ajtóval rendelkezik. Egyszerre 6000 hívőt képes befogadni. Összehasonlításul tegyük hozzá, hogy a legismertebb késmárkiba „csupán” ennek negyede, a garamszegiben 1200 hívő fér el. Méretein kívül a látogatót elbűvöli a belső térben érvényesülő falusi barokk. A természetes fény 72 ablakon keresztül világítja meg belsejét. Az eredeti templomból származó oltár és oltárkép (1693) Krisztus színeváltozását ábrázolja és a szószéket elől egy angyal „támasztja” alá. Ezeket minden jel szerint a késmárki Johann Lerch mester készítette. 1753-ban és 1936-ban alakítottak rajta. A szószék optikailag és akusztikailag is a legmegfelelőbb helyen áll. A keresztelőmedence a 18. sz.-ból származik. A templomot néhány festmény is díszíti. Luther Márton, Melantrich [helyessen: Melanchton] Fülöp (1751), valamint Blasius (Blázy) János (1708-1773) portréja 1749-ben készült. A képet azután festették, hogy a lelkész a körmöcbányai katolikusok nyomására távozni volt kénytelen. (A család leszármazottai Zalaegerszegen élnek.) Az orgonát a besztercebányai Podkoniczky Márton (1709-1771) készítette 1760-ban. Húsz évvel később készült a velencei csillár. A karzat színes díszítésekkel vannak ellátva, melyeket egy ismeretlen iparos készített a 17. század végén. A képek bibliai jeleneteket ábrázolnak, melyeket állatok és növények népi ihletésű festményei teszik bájossá. Korábban 1901-ben, majd 1955-ben is felújították őket.

(Forrás: Felvidék.Ma, Balassa Zoltán)
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2012-08-17 00:38:19
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.