Megújulásunk támogatója:  

Ferences templom

Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 37,770'
Hosszúság (lon):
E 24° 52,886'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom és kolostor, rendház
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Mikháza
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Székelyföld peremén, a felső Nyárád-mente keleti végében meghúzódó település, zárt katolikus közösséget kiszolgáló kolostora kiváltképp a 17-18. század folyamán a székelység művelődési életének egyik legfontosabb szellemi és egyházművészeti központjaként irányító, oktató, papi utánpótlásképző szerepkört látott el. A ferencrendi szerzetesek kultúrateremtő és hagyományápoló tevékenységének építészeti kereteként egy olyan templom és kolostor együttese szolgált, mely Erdélyben párját ritkítóan gazdag épületplasztikájával, berendezésével, felszerelésével egyedi módon képviseli egy egységében fönnmaradt egyházi közművelődési műhely teljes körű emléktárát. Az épületegyüttes a 17. századi erdélyi késő reneszánsz építészet egyik egyedülállóan jelentős szakrális emléke. Létrejöttének előzményei a 17. századi Erdély, azon belül is Székelyföld egy részének vallási és egyházszervezési állapotában keresendők. Bethlen Gábor fejedelemségének időszakára a katolikus vallás visszaszorult, s a főleg Csíkszékre korlátozódó kisszámú közösségek ellátására hiányzott a megfelelően képzett papság. VIII. Orbán pápa 1640. február 3-án kiállított bullájával válhatott valóra, hogy a kolostoralapítás előkészítésében elöljáró szerzetesek papszentelésre is jogosult külön erdélyi őrséget szervezzenek. Tholdalagi Mihály marosszéki főkapitány 1635-ben telket adott az építkezéshez, így hozzákezdhettek a Szent István királynak szentelt első kápolna és a kolostor építéséhez. A téglány alakú hajóból, s egyenes záródású szentélyből valamint a szentélyhez északról csatlakozó toronyból álló első templom falait nagyrészt őrzi a ma is álló ferences templom. Az első templomhoz tartozhatott az a kő keresztelőmedence is, melyet az újabb északi mellékhajóban őriznek.
Mikházán eleinte bosnyák, obszerváns szerzetesek tevékenykedtek, de az idővel köztük és a provincia magyar szerzetesei között támadt konfliktus lezárásaként a kormánytanács egy 1667 évi rendelettel elvéve a rendházat a bosnyák ferencesektől, a magyar ferencesek erdélyi őrségének juttatta, s gvárdiánként Kájoni Jánost helyezte oda. Miután a kolostor 1661-ben a tatárok pusztításait is megszenvedte, a hagyomány szerint Kájoni János vezetésével kezdtek hozzá az épületegyüttes bővítéséhez. Ez az átépítés az 1667 és 1678 (a nyugati homlokzaton látható évszám) között történt. Kájoni orgonát is készíttetett a templomba. A 17. század utolsó negyedében a főoltár, s Szűz Máriának, Szent Annának, Szent Antalnak, Szent Ferencnek szentelt mellékoltárok felállítására került sor. Az elkészült templomot a lengyel Jakob Dluszki milkói püspök szentelte fel 1692-ben. A mai, a nyugati felében háromhajós, a főhajó teljes hosszában északi mellékhajós, nyugati és északi karzatos épület poligonális szentéllyel, melyhez egy-egy vestibulum illetve sekrestye csatlakozik, északon pedig a felső szintjein nyolcszögű torony ferences templom több részben épült, s alakult ki. A templomot átépítésekor előbb a főhajóhoz félköríves árkádokkal csatlakozó az északi, karzatos mellékhajóval és egy rövid déli mellékhajó résszel, nyugat felé pedig teljes szélességében két boltszakasznyival bővítették. Az északi és nyugati homlokzatok ablakait, s a sarkokat sgrafittó keretezés, armírozás, míg a párkány alatti felületeket egy eredetileg körbefutó ún. futókutya és lecsüngő lóheremotívumból álló fríz díszítette. A bővített templomrész két kapuja az erdélyi emlékanyagban társtalan, rendkívül kvalitásos részletmegoldásokat mutató, reneszánsz kőfaragómunka. Szintén a bővített rész pilléreibe falazva található három barokk és egy empire síremlék. Mintegy tucatnyi feliratos és helyenként faragott díszű sírtábla jelöli a főhajó és a szentély alatt húzódó kripta kamráiba temetett személyek sírjait. A templomnak 1913-ban új fedélszéket készítettek, a hajófalakat valamint a tornyot egy nyitott árkádos harangszinttel megmagasították és a főhomlokzaton szecessziós ízű, szőlőindás díszítésű oromzattal cserélték ki a régit. Az 1930-as években a Lotz Károly-tanítvány Herczeg Ferenc secco technikájú falképeket festett az addig monokróm belsőbe, a főhajó mennyezetére és a szentély falára. A boltozaton keletről nyugat felé a Szentháromságot, Szent István ország felajánlását, Szent Ferenc párbeszédét Krisztussal és Dávid királyt ábrázolták, a szentélyben pedig Szt. Pétert és Szt. Pált.
Adatlapot készítette:
sebijo
Adatfelvétel ideje:
2011-05-22 22:25:36
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.