Megújulásunk támogatója:  

Millenniumi honfoglalás-emlékmű

Ország:
Ukrajna
Szélesség (lat):
N 48° 25,948'
Hosszúság (lon):
E 22° 41,249'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Emlékmű
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A munkácsi vár ÉK-i (Hajdú-) bástyáján
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az 1867-es kiegyezés után egyik legjelentősebb virágkorát élő Magyarország fennállásának ezredik évfordulójához közeledett. Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő 1890-ben vetette fel, hogy ez alkalomból országos ünnepségeket rendezzenek. Úgy találta, az államnak a honfoglalási évforduló tiszteletére maradandó emlékeket is állítani kellene, mégpedig az ország szimbolikus helyszínein: az ország „kapuinál”, pláne a honfoglalás és államalapítás során szerepet kapott helyszíneken. Ezek kijelölésénél Thaly Anonymus Gestájának szövegét vette alapul. Végül az Országgyűlés az 1896. évi VIII. törvénycikkben jelölte ki a felállítandó emlékművek helyszíneit: a munkácsi várhegyet, a nyitrai Zobor-hegyet, a dévényi várhegyet, Pannonhalmát, a zimonyi várhegyet, Pusztaszert és a brassói Cenk-hegyet, valamint a budapesti Halászbástya melletti teret és a Városligetet. A vidéki emlékműveket egytől egyig Berczik Gyula tervezte, pontos helyét pedig Thaly jelölte ki.

A munkácsi várhegyre azért esett a választás, mert a Gesta szerint az új hazába érkező Árpád vezér itt pihent meg először, ráadásul az országba ÉK felől érkezők számára is nagyon látványos pont. Ekkoriban a vár – hadi jelentőségét rég elvesztett – épületeiben börtön működött. Ezt az emlékműállítás szellemével összeférhetetlen funkciót Thaly kezdeményezésére 1896-ban megszüntették. Az emlékmű alapkövét ugyanezen évben tették le ünnepélyes keretek között, a magyar történelem során, de különösen a kuruc korban fontos szerepet játszott vár ÉK-i, ún. Hajdú-bástyájának területén. Felavatására – szintén komoly tömegek jelenlétében – 1897. május 13-án került sor. A 12 m magas, a várhegy meredélyének szélén álló bástya egy részének lebontásával kialakított helyszínen egy 2 részből álló, 33 m magas emlékmű készült. Alsó, négyzetes alapú részének 4 oldalát 1-1 dombormű díszítette. Erre épült rá az obeliszk, melynek tetejét Bezerédy Gyula szobrászművész vörösrézből öntött, kiterjesztett szárnyú turul szobra koronázta, melynek fesztávolsága 4,5 m volt.

Trianont követően a város az újonnan alakított Csehszlovákia része lett, a magyar dicsőséget hirdető emlékmű – sok társához hasonlóan – a cseh nacionalisták célpontja lett. A cseh légionáriusok 1924-ben a madarat leszerelték, az obeliszket pedig elbontották. A Felvidék egy részének 1938-as visszacsatolásakor a turul még megvolt a vár udvarán, de 1945-ben a területet elfoglaló szovjetek beolvasztották és anyagából a szovjet hősi emlékművek alkatrészeit öntötték ki. Az emlékmű köveit több szobor talapzatához használták fel.

2007-ben tanúi lehettünk a szinte teljesen megsemmisült emlékmű újjáéledésének. A munkácsi származású, Amerikába kivándorolt Pákh család tagjainak, különösen az egykori emlékmű dokumentációit, fellelhető alkatrészeit 20 éven át gyűjtő id. Pákh Sándor kezdeményezésére az emlékművet eredeti helyén, az eredetit idéző, kissé eltérő alakban újra felépítették. Az „új”, 14 m magas emlékmű talapzatába beépítették az eredeti emlékművön ugyanitt látható domborműveket. Az ünnepélyes újra-avatásra 2008-ban került sor.

(Kovács Sándor: Honfoglalásunk hét emlékműve c. kötete nyomán)
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2011-12-17 19:06:34
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.