Tájház











Ország:
Szerbia
Szélesség (lat):
N 45° 24,489'
Hosszúság (lon):
E 19° 53,895'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Lakóépület
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
Tullabara (ma hivatalosan: Jugoslovenske Narodne Armije) utca 126.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A temerini tájház farkasfogas beépítésben, utcafronton álló, nyereg tetős, nádfedeles, fűrfala (oromzata) deszkázott. Egy traktusos, vert falú épület. Egykor igen vastag, lefelé szélesedő falát az 1930-as években faragták meg, erősen csökkentve annak vastagságát. Utcai homlokzatán szimmetrikusan elhelyezett két kis ablakocskáját 1942-ben cserélték le a mai, kissé nagyobbra. Déli (udvari) homlokzata előtt fagerendákkal alátámasztott tornác, 'gang' fut végig, melynek egykori tégla burkolatát mára cementlapra cserélték.
A helyi hagyomány szerint a ház már az 1850-es évek elején fennállt. (Temerinben 1848 augusztus 29-én hatalmas tűzvész pusztított, nem tudni, hogy a ház e dátum előtt épült-e?) A porta a 19. század végi kataszteri térkép bizonysága szerint egykor a mainál jóval nagyobb volt. Déli határa a mai Kossuth Lajos utcáig ért. Ez az állapot kb. az 1960-as évekig tartott, amikor tulajdonosa - félve az esetleges állami kisajátítástól - saját maga választotta le a déli telekrészt és adta el kispénzű munkásoknak építési telek gyanánt.
A gangról nyíló első ajtó a konyhába nyílik. Ez egykor ketté volt osztva és szabadtűzhelyes volt. Ezt még 1927-ben egyesítették és az ajtóval szemben rakottsporhertet építettek. (Ezt a legutóbbi felújításkor rekonstruálták.) Eredetileg a konyha két oldalán nyíló lakószobák kemencéit a konyhából fűtötték. (Ma már csak a hátsó szoba kemencéjét fűtik a konyhai "tevőn" keresztül.) Az utcai első ház, vagy tiszta szoba volt a ház legreprezentatívabb helyisége. Ezt olykor nem is lakták. Eredetileg döngölt földes "mázolt" padlója volt, amit 1934-ben fenyő deszkákkal lepadlóztak. A hátsó szoba, vagy hátsó ház ma is földpadlós. Ebben a szobában, a sarokban még áll a banyakemence. Padkája az itt lakó mindenkori öregek kedves ücsörgő helye volt. A gyermekek helye a kemence mögötti kuckóban volt.
A hátsó szoba mögött van a gangról nyíló kamra. Ezt az élelmiszer tárolására használt helyiséget az 1940-es években lecekből összeállított, kármentő-szerű fallal választották ketté. Itt található a padlásra vezető létra is.
A ház udvarát alacsony léckerítés választja ketté, amelyen a gangon kis ajtón lehet átmenni. A ház hátsó részében van az istálló, előtte 1930-as évekbeli betonjászollal, mögötte pedig a nyitott kocsifészer és az ehhez ragasztott kukoricahambár.
Az első udvar legfontosabb, szabadon álló építménye a templomhoz hasonló formájú nyári kemence. A legnagyobb mezőgazdasági eszközök tárhelye a hátsó udvari nagyfészer. Mellette találjuk a méhest, Szigeti-féle méhkaptárakkal.
A ház 1927-től mintegy fél évszázadon keresztül a Matuska család Matuska Mátyás és felesége, "Sesztra" Kovács Katalin birtokában volt. 13 gyermekük közül kilenc élte meg a felnőtt kort, köztük Márton, az ismert újságíró és közéleti személyiség, illetve Ferenc, a számos elismerésben részesült keramikus művész. A család szorgalmas és sikeres földművelő hírében állt. A Matuskák hívő római katolikus vallásúak voltak, Mátyás gazda a helyi Rózsafüzér Társulat egyik vezetőjeként az 1920-as évek végétől rendszeresen adott helyet házában vallásos együttléteknek is. Matuska Mátyás 1979-es halálától 1984-ig üresen állt a ház. Ekkor költözött ide feleségével együtt Sziveri János, az újvidéki Új Symposion című folyóirat egykori szerkesztője, aki a vajdasági vezetésben részt vevő magyar kommunista nómenklatúra üldözött el Újvidékről. A fiatalon elhunyt költő emlékét a házon 1994-ben elhelyezett tábla örökíti meg és emeli egyben magyar irodalmi emlékhellyé is az épületet.
Az épület a magyar többségű települési önkormányzat döntése alapján került a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor tulajdonába. A felújított magyar tájház 2003-ban nyitotta meg kapuit. Működtetőinek szándékai szerint az épület a temerini magyarság egyik kulturális központja, népi építkezésünk és tárgykultúránk emlékeinek megőrzője, ugyanakkor magyar közösségi rendezvények hangulatos befogadó helyszíne.
A leírás alapjául szolgáló adatok és a képek forrása: www.temerinitajhaz.org.rs
A helyi hagyomány szerint a ház már az 1850-es évek elején fennállt. (Temerinben 1848 augusztus 29-én hatalmas tűzvész pusztított, nem tudni, hogy a ház e dátum előtt épült-e?) A porta a 19. század végi kataszteri térkép bizonysága szerint egykor a mainál jóval nagyobb volt. Déli határa a mai Kossuth Lajos utcáig ért. Ez az állapot kb. az 1960-as évekig tartott, amikor tulajdonosa - félve az esetleges állami kisajátítástól - saját maga választotta le a déli telekrészt és adta el kispénzű munkásoknak építési telek gyanánt.
A gangról nyíló első ajtó a konyhába nyílik. Ez egykor ketté volt osztva és szabadtűzhelyes volt. Ezt még 1927-ben egyesítették és az ajtóval szemben rakottsporhertet építettek. (Ezt a legutóbbi felújításkor rekonstruálták.) Eredetileg a konyha két oldalán nyíló lakószobák kemencéit a konyhából fűtötték. (Ma már csak a hátsó szoba kemencéjét fűtik a konyhai "tevőn" keresztül.) Az utcai első ház, vagy tiszta szoba volt a ház legreprezentatívabb helyisége. Ezt olykor nem is lakták. Eredetileg döngölt földes "mázolt" padlója volt, amit 1934-ben fenyő deszkákkal lepadlóztak. A hátsó szoba, vagy hátsó ház ma is földpadlós. Ebben a szobában, a sarokban még áll a banyakemence. Padkája az itt lakó mindenkori öregek kedves ücsörgő helye volt. A gyermekek helye a kemence mögötti kuckóban volt.
A hátsó szoba mögött van a gangról nyíló kamra. Ezt az élelmiszer tárolására használt helyiséget az 1940-es években lecekből összeállított, kármentő-szerű fallal választották ketté. Itt található a padlásra vezető létra is.
A ház udvarát alacsony léckerítés választja ketté, amelyen a gangon kis ajtón lehet átmenni. A ház hátsó részében van az istálló, előtte 1930-as évekbeli betonjászollal, mögötte pedig a nyitott kocsifészer és az ehhez ragasztott kukoricahambár.
Az első udvar legfontosabb, szabadon álló építménye a templomhoz hasonló formájú nyári kemence. A legnagyobb mezőgazdasági eszközök tárhelye a hátsó udvari nagyfészer. Mellette találjuk a méhest, Szigeti-féle méhkaptárakkal.
A ház 1927-től mintegy fél évszázadon keresztül a Matuska család Matuska Mátyás és felesége, "Sesztra" Kovács Katalin birtokában volt. 13 gyermekük közül kilenc élte meg a felnőtt kort, köztük Márton, az ismert újságíró és közéleti személyiség, illetve Ferenc, a számos elismerésben részesült keramikus művész. A család szorgalmas és sikeres földművelő hírében állt. A Matuskák hívő római katolikus vallásúak voltak, Mátyás gazda a helyi Rózsafüzér Társulat egyik vezetőjeként az 1920-as évek végétől rendszeresen adott helyet házában vallásos együttléteknek is. Matuska Mátyás 1979-es halálától 1984-ig üresen állt a ház. Ekkor költözött ide feleségével együtt Sziveri János, az újvidéki Új Symposion című folyóirat egykori szerkesztője, aki a vajdasági vezetésben részt vevő magyar kommunista nómenklatúra üldözött el Újvidékről. A fiatalon elhunyt költő emlékét a házon 1994-ben elhelyezett tábla örökíti meg és emeli egyben magyar irodalmi emlékhellyé is az épületet.
Az épület a magyar többségű települési önkormányzat döntése alapján került a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor tulajdonába. A felújított magyar tájház 2003-ban nyitotta meg kapuit. Működtetőinek szándékai szerint az épület a temerini magyarság egyik kulturális központja, népi építkezésünk és tárgykultúránk emlékeinek megőrzője, ugyanakkor magyar közösségi rendezvények hangulatos befogadó helyszíne.
A leírás alapjául szolgáló adatok és a képek forrása: www.temerinitajhaz.org.rs
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2017-11-18 19:01:09
Közeli objektumok
Szent Rozália plébániatemplom (0.743 km)
Első világháborús emlékmű maradványai (15.980 km)
Szecessziós bérpalota (17.031 km)
Újvidéki Takarékpénztár (17.473 km)
Menráth József háza (17.676 km)
Kálvária (17.742 km)
Zsinagóga, hitközségi épület és iskola (17.777 km)
Szent Rókus római katolikus templom (18.137 km)
volt Magyar Katolikus Gimnázium (18.259 km)