Tájház

Ország:

Szerbia

Szélesség (lat):

N 45° 24,489'

Hosszúság (lon):

E 19° 53,895'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Lakóépület

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Tullabara (ma hivatalosan: Jugoslovenske Narodne Armije) utca 126.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A temerini tájház farkasfogas beépítésben, utcafronton álló, nyereg tetős, nádfedeles, fűrfala (oromzata) deszkázott. Egy traktusos, vert falú épület. Egykor igen vastag, lefelé szélesedő falát az 1930-as években faragták meg, erősen csökkentve annak vastagságát. Utcai homlokzatán szimmetrikusan elhelyezett két kis ablakocskáját 1942-ben cserélték le a mai, kissé nagyobbra. Déli (udvari) homlokzata előtt fagerendákkal alátámasztott tornác, 'gang' fut végig, melynek egykori tégla burkolatát mára cementlapra cserélték.

A helyi hagyomány szerint a ház már az 1850-es évek elején fennállt. (Temerinben 1848 augusztus 29-én hatalmas tűzvész pusztított, nem tudni, hogy a ház e dátum előtt épült-e?) A porta a 19. század végi kataszteri térkép bizonysága szerint egykor a mainál jóval nagyobb volt. Déli határa a mai Kossuth Lajos utcáig ért. Ez az állapot kb. az 1960-as évekig tartott, amikor tulajdonosa - félve az esetleges állami kisajátítástól - saját maga választotta le a déli telekrészt és adta el kispénzű munkásoknak építési telek gyanánt.

A gangról nyíló első ajtó a konyhába nyílik. Ez egykor ketté volt osztva és szabadtűzhelyes volt. Ezt még 1927-ben egyesítették és az ajtóval szemben rakottsporhertet építettek. (Ezt a legutóbbi felújításkor rekonstruálták.) Eredetileg a konyha két oldalán nyíló lakószobák kemencéit a konyhából fűtötték. (Ma már csak a hátsó szoba kemencéjét fűtik a konyhai "tevőn" keresztül.) Az utcai első ház, vagy tiszta szoba volt a ház legreprezentatívabb helyisége. Ezt olykor nem is lakták. Eredetileg döngölt földes "mázolt" padlója volt, amit 1934-ben fenyő deszkákkal lepadlóztak. A hátsó szoba, vagy hátsó ház ma is földpadlós. Ebben a szobában, a sarokban még áll a banyakemence. Padkája az itt lakó mindenkori öregek kedves ücsörgő helye volt. A gyermekek helye a kemence mögötti kuckóban volt.

A hátsó szoba mögött van a gangról nyíló kamra. Ezt az élelmiszer tárolására használt helyiséget az 1940-es években lecekből összeállított, kármentő-szerű fallal választották ketté. Itt található a padlásra vezető létra is.

A ház udvarát alacsony léckerítés választja ketté, amelyen a gangon kis ajtón lehet átmenni. A ház hátsó részében van az istálló, előtte 1930-as évekbeli betonjászollal, mögötte pedig a nyitott kocsifészer és az ehhez ragasztott kukoricahambár.

Az első udvar legfontosabb, szabadon álló építménye a templomhoz hasonló formájú nyári kemence. A legnagyobb mezőgazdasági eszközök tárhelye a hátsó udvari nagyfészer. Mellette találjuk a méhest, Szigeti-féle méhkaptárakkal.

A ház 1927-től mintegy fél évszázadon keresztül a Matuska család Matuska Mátyás és felesége, "Sesztra" Kovács Katalin birtokában volt. 13 gyermekük közül kilenc élte meg a felnőtt kort, köztük Márton, az ismert újságíró és közéleti személyiség, illetve Ferenc, a számos elismerésben részesült keramikus művész. A család szorgalmas és sikeres földművelő hírében állt. A Matuskák hívő római katolikus vallásúak voltak, Mátyás gazda a helyi Rózsafüzér Társulat egyik vezetőjeként az 1920-as évek végétől rendszeresen adott helyet házában vallásos együttléteknek is. Matuska Mátyás 1979-es halálától 1984-ig üresen állt a ház. Ekkor költözött ide feleségével együtt Sziveri János, az újvidéki Új Symposion című folyóirat egykori szerkesztője, aki a vajdasági vezetésben részt vevő magyar kommunista nómenklatúra üldözött el Újvidékről. A fiatalon elhunyt költő emlékét a házon 1994-ben elhelyezett tábla örökíti meg és emeli egyben magyar irodalmi emlékhellyé is az épületet.

Az épület a magyar többségű települési önkormányzat döntése alapján került a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor tulajdonába. A felújított magyar tájház 2003-ban nyitotta meg kapuit. Működtetőinek szándékai szerint az épület a temerini magyarság egyik kulturális központja, népi építkezésünk és tárgykultúránk emlékeinek megőrzője, ugyanakkor magyar közösségi rendezvények hangulatos befogadó helyszíne.

A leírás alapjául szolgáló adatok és a képek forrása: www.temerinitajhaz.org.rs

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2017-11-18 19:01:09