Teleki-kastély

A képek forrása: gernyeszeg.com





Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 40,184'
Hosszúság (lon):
E 24° 38,715'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Kastély (és kertje)
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
A falu délnyugati részén, a Maros partja közelében.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az egykor a „Maros ékköve”, ill. a „legszebb erdélyi kastély” címekkel joggal illetett, nagy múltú épület mai formájában barokk stílusú. A szimmetrikusan szerkesztett, „U” alaprajzú, egy emeletes kastély fölött pompás barokk manzárd tető emelkedik. A kastélyt körülvevő, nyugaton a Maros partjára támaszkodó, nagy kiterjedésű tájképi kert jellegű, gyönyörű őspark a több évtizedes elhanyagoltság ellenére is kiemelt értéket képvisel. Az egykori várárok helyén egykor tavat alakítottak ki, amely részben ma is létezik. Megmenekült néhány, a parkban lévő képzőművészeti alkotás is.
Az első gernyeszegi vár építését Biró József 1437 és 1467 közé helyezi. A vár a következő két évszázadban különböző családok tulajdonába került; általában házasságok révén, de néha vagyonelkobzások következtében is. Teleki Mihály kancellárnak 1675-ben adományozta I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem.
A XVII. század első felében Teleki Mihály özvegye lakott a várban. Az idő múltával a vár mind romosabb és romosabb lett, eljött az ideje egy újjáépítésnek. A gernyeszegi kastély első tervét Mayerhoffer András készítette, de a felépült kastély Teleki József szellemét s az erdélyi mesterek modorát őrzi köveiben. A tervező sosem látta Erdélyt, Schmidt Pál a kivitelező pallér, aki 1789-ben bekövetkezett haláláig vezeti a munkát; utána többen, közöttük utóda, a vásárhelyi Topler János és végül fia, Schmidt Konstanz az építőmester. 1803-ig tart, míg a kastély elnyeri végleges alakját és a Telekieknek is három nemzedéke irányítja a munkát.
Már Teleki László elhatározta a régi romladozó vár teljes újjáépítését. Az építés első szakasza 1772-től, a régi vár romlott falainak lebontásától 1778 tavaszáig, Teleki László haláláig tart. Ez idő alatt a falak nagy része tető alá került.
A második világháború előtt a gernyeszegi levéltárban megtalálható iratokban részletesen követni lehet a rákövetkező 20 év munkálatait, amelyet Teleki József, a gernyeszegi kastély új ura ténylegesen irányított. Figyelemmel követhetjük a különböző szerződések tartalmát: egyezkedést a szovátai ácsokkal, az Abafáján lakó téglavető cigányokkal vagy az enyedi ablakkeret-készítőkkel. Teleki József döntésére vezethető vissza a régi vár alapjának további felhasználása. A mai kastély udvara azért is kissé zárt, mert részben követi a régi falak vonalát. A régi levéltár, amely a második világháborúban részben elpusztult, feleleveníti az építkezés hétköznapi problémáit, amelyeket ma is megfigyelhetünk. A sietség és a gyatra fedési munka, vagy a rossz anyagok használata megbosszulja magát és széles körű javításokat igényel. Ilyen eset volt a kupola fedése. Eleinte zsidely-tetőről szólt a terv, később a tetőt cserepezték és pléhvel vonták be. 1785-ben újra kellett pléhezni az egész tetőt, a fedélszéket is részben fel kellett bontani, mert a deszkák elkorhadtak.
II. József osztrák császár Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Intézőinek és építőmestereinek a kivitelezés előtt minden részletet le kellett levelezniük vele, anélkül nem kezdhették el a munkálatokat. 1796. szeptember 1-én Teleki József súlyos betegség után ötvenyolc éves korában elhunyt Szirákon. A kastély befejezése így özvegyére, Roth Johannára és fiaira hárult. Az özvegy inkább Magyarországon élt, a kastéllyal nem nagyon törődött. Idősebb fia, Teleki László (született 1764. szeptember 8-án, meghalt 1821. március 24-én) vette át az építkezés meg a javítások irányítását. 1803-tól, amikor kinevezték pesti királyi táblabírónak, a legkisebb fiúra, akit ugyancsak Józsefnek hívtak, hárult a munkálatok befejezése. A fiatalabb Teleki József is külföldön tanult és kimondottan érdeklődött az építészeti és művészeti kérdések iránt.
Ezekben az időkben készült el a sáncban kialakított halastó, és alakítják át az épületet övező franciaparkot angolparkká. A sáncon át vezető három ívű híd kőkorlátját is ekkor építették. A kerti kapu a XIX. század első éveiben készült.
A következő nagyobb, dokumentált javítások 1905-1906-ban zajlottak Teleki Domokos és öccse, Géza idejében. Egyes ablakok elfalazása és egyéb kényelmi átalakítások kerültek sorra. Később Teleki Domokos lett Gernyeszeg tulajdonosa. A parkot és a kastélyt szobrok egész sorával díszítette. Budapestről, a Városmajor utca 28 sz. alatti telepről hét szobor került Gernyeszegre. A szobrokat valószínűleg Martinelli szobrászai készítették. Szintén ebből az időből származik a halastó körül elhelyezett négy groteszk törpefigura.
A legtökéletesebb összefoglalását a kastély hangulatának Bíró József fogalmazza meg az Erdélyi kastélyok című könyvében:
„A pesti mester [Mayerhofer András] a nemzeti rokokó legjellemzőbb kastélytípusának képét nyújtotta rajzában, de mire tető alá hozták a Marosparton, egészen erdélyivé hasonult át az architektonikus elképzelés. A régi vár árkokkal körülhatárolt helye szűkre zsugorítja az udvart, a homlokzatokon nem a játszi dísz uralkodik, hanem a tömör falsík, a biztonságos, de nehézkes konstrukció; megkeskenyednek az ablakok, kicsiny körökké szűkülnek össze az oválisok, eltűnnek a negédes szobrok az oromzatról s a tetőzet, a sorsüldözte „Babilon”, aránytalanul magas bádogkupolává súlyosodik. A főkapu felé kolozsvárias erkély kerül – onnan is szállítják a faragott köveket idáig – s az udvar árkádos folyosót kap. A genius loci félreismerhetetlenül nyomja rá bélyegét Gernyeszegre; a dísztelen homlokzatok természetesen nem csak az apa [az idősebb Teleki László], hanem az Angliát járt ifjú Teleki József ízlésének s a XIX. század eleje általános, a rokokótól már teljesen idegen stílusának is betudhatók. Erdély legnyájasabb kastélyának nevezi Hunfalvy János Gernyeszeget, amelyet történetileg is nevezetessé tesz aztán, hogy itt élt Teleki Domokos, a nagy reformpolitikus és történetíró és itt látta meg a napvilágot 1874-ben unokája, Bethlen István.”
A második világháború alatt Gernyeszegen átvonult a front. A kastély lakói még 1944. nyarán elmenekültek Pomázra egy Teleki-rokonhoz. 1945-ben, visszajövetelükkor csak a puszta falakat találták. A levéltárban térdmagasságban álltak a régi iratok, ott tartották a lovakat. Illetéktelen használók a bútorokat nagy részben elhordták vagy eltüzelték. A megmaradt régi iratokat és könyveket Teleki Mihály átvitte a marosvásárhelyi Teleki Tékába.
Az utolsó tulajdonos, Teleki Mihály családjával megpróbált még a kastélyban élni 1949-ig. Akkor, a kommunista diktatúra alatt elrendelt államosítás idején a családnak végleg el kellett hagynia a gernyeszegi kastélyt. Ez 2011-ig egy gyermek TBC-preventoriumnak adott otthont.
A leírás a kastély www.gernyeszeg.com című honlapja nyomán készült, az azt létrehozó Teleki Kálmán úr szíves engedélyével és segítségével. Közreműködéséért ez úton is kifejezzük köszönetünket.
Az első gernyeszegi vár építését Biró József 1437 és 1467 közé helyezi. A vár a következő két évszázadban különböző családok tulajdonába került; általában házasságok révén, de néha vagyonelkobzások következtében is. Teleki Mihály kancellárnak 1675-ben adományozta I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem.
A XVII. század első felében Teleki Mihály özvegye lakott a várban. Az idő múltával a vár mind romosabb és romosabb lett, eljött az ideje egy újjáépítésnek. A gernyeszegi kastély első tervét Mayerhoffer András készítette, de a felépült kastély Teleki József szellemét s az erdélyi mesterek modorát őrzi köveiben. A tervező sosem látta Erdélyt, Schmidt Pál a kivitelező pallér, aki 1789-ben bekövetkezett haláláig vezeti a munkát; utána többen, közöttük utóda, a vásárhelyi Topler János és végül fia, Schmidt Konstanz az építőmester. 1803-ig tart, míg a kastély elnyeri végleges alakját és a Telekieknek is három nemzedéke irányítja a munkát.
Már Teleki László elhatározta a régi romladozó vár teljes újjáépítését. Az építés első szakasza 1772-től, a régi vár romlott falainak lebontásától 1778 tavaszáig, Teleki László haláláig tart. Ez idő alatt a falak nagy része tető alá került.
A második világháború előtt a gernyeszegi levéltárban megtalálható iratokban részletesen követni lehet a rákövetkező 20 év munkálatait, amelyet Teleki József, a gernyeszegi kastély új ura ténylegesen irányított. Figyelemmel követhetjük a különböző szerződések tartalmát: egyezkedést a szovátai ácsokkal, az Abafáján lakó téglavető cigányokkal vagy az enyedi ablakkeret-készítőkkel. Teleki József döntésére vezethető vissza a régi vár alapjának további felhasználása. A mai kastély udvara azért is kissé zárt, mert részben követi a régi falak vonalát. A régi levéltár, amely a második világháborúban részben elpusztult, feleleveníti az építkezés hétköznapi problémáit, amelyeket ma is megfigyelhetünk. A sietség és a gyatra fedési munka, vagy a rossz anyagok használata megbosszulja magát és széles körű javításokat igényel. Ilyen eset volt a kupola fedése. Eleinte zsidely-tetőről szólt a terv, később a tetőt cserepezték és pléhvel vonták be. 1785-ben újra kellett pléhezni az egész tetőt, a fedélszéket is részben fel kellett bontani, mert a deszkák elkorhadtak.
II. József osztrák császár Teleki Józsefet 1782-ben Békés vármegye főispáni helytartójává, később Ugocsa főispánjává nevezte ki. Ettől kezdve József ritkán járt Erdélyben, de állandóan tájékozódott az építésről. Intézőinek és építőmestereinek a kivitelezés előtt minden részletet le kellett levelezniük vele, anélkül nem kezdhették el a munkálatokat. 1796. szeptember 1-én Teleki József súlyos betegség után ötvenyolc éves korában elhunyt Szirákon. A kastély befejezése így özvegyére, Roth Johannára és fiaira hárult. Az özvegy inkább Magyarországon élt, a kastéllyal nem nagyon törődött. Idősebb fia, Teleki László (született 1764. szeptember 8-án, meghalt 1821. március 24-én) vette át az építkezés meg a javítások irányítását. 1803-tól, amikor kinevezték pesti királyi táblabírónak, a legkisebb fiúra, akit ugyancsak Józsefnek hívtak, hárult a munkálatok befejezése. A fiatalabb Teleki József is külföldön tanult és kimondottan érdeklődött az építészeti és művészeti kérdések iránt.
Ezekben az időkben készült el a sáncban kialakított halastó, és alakítják át az épületet övező franciaparkot angolparkká. A sáncon át vezető három ívű híd kőkorlátját is ekkor építették. A kerti kapu a XIX. század első éveiben készült.
A következő nagyobb, dokumentált javítások 1905-1906-ban zajlottak Teleki Domokos és öccse, Géza idejében. Egyes ablakok elfalazása és egyéb kényelmi átalakítások kerültek sorra. Később Teleki Domokos lett Gernyeszeg tulajdonosa. A parkot és a kastélyt szobrok egész sorával díszítette. Budapestről, a Városmajor utca 28 sz. alatti telepről hét szobor került Gernyeszegre. A szobrokat valószínűleg Martinelli szobrászai készítették. Szintén ebből az időből származik a halastó körül elhelyezett négy groteszk törpefigura.
A legtökéletesebb összefoglalását a kastély hangulatának Bíró József fogalmazza meg az Erdélyi kastélyok című könyvében:
„A pesti mester [Mayerhofer András] a nemzeti rokokó legjellemzőbb kastélytípusának képét nyújtotta rajzában, de mire tető alá hozták a Marosparton, egészen erdélyivé hasonult át az architektonikus elképzelés. A régi vár árkokkal körülhatárolt helye szűkre zsugorítja az udvart, a homlokzatokon nem a játszi dísz uralkodik, hanem a tömör falsík, a biztonságos, de nehézkes konstrukció; megkeskenyednek az ablakok, kicsiny körökké szűkülnek össze az oválisok, eltűnnek a negédes szobrok az oromzatról s a tetőzet, a sorsüldözte „Babilon”, aránytalanul magas bádogkupolává súlyosodik. A főkapu felé kolozsvárias erkély kerül – onnan is szállítják a faragott köveket idáig – s az udvar árkádos folyosót kap. A genius loci félreismerhetetlenül nyomja rá bélyegét Gernyeszegre; a dísztelen homlokzatok természetesen nem csak az apa [az idősebb Teleki László], hanem az Angliát járt ifjú Teleki József ízlésének s a XIX. század eleje általános, a rokokótól már teljesen idegen stílusának is betudhatók. Erdély legnyájasabb kastélyának nevezi Hunfalvy János Gernyeszeget, amelyet történetileg is nevezetessé tesz aztán, hogy itt élt Teleki Domokos, a nagy reformpolitikus és történetíró és itt látta meg a napvilágot 1874-ben unokája, Bethlen István.”
A második világháború alatt Gernyeszegen átvonult a front. A kastély lakói még 1944. nyarán elmenekültek Pomázra egy Teleki-rokonhoz. 1945-ben, visszajövetelükkor csak a puszta falakat találták. A levéltárban térdmagasságban álltak a régi iratok, ott tartották a lovakat. Illetéktelen használók a bútorokat nagy részben elhordták vagy eltüzelték. A megmaradt régi iratokat és könyveket Teleki Mihály átvitte a marosvásárhelyi Teleki Tékába.
Az utolsó tulajdonos, Teleki Mihály családjával megpróbált még a kastélyban élni 1949-ig. Akkor, a kommunista diktatúra alatt elrendelt államosítás idején a családnak végleg el kellett hagynia a gernyeszegi kastélyt. Ez 2011-ig egy gyermek TBC-preventoriumnak adott otthont.
A leírás a kastély www.gernyeszeg.com című honlapja nyomán készült, az azt létrehozó Teleki Kálmán úr szíves engedélyével és segítségével. Közreműködéséért ez úton is kifejezzük köszönetünket.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2013-05-05 20:11:23
Közeli objektumok
Református templom (0.364 km)
Teleki-kripta (1.448 km)
Református templom (3.001 km)
Teleki-kastély (3.043 km)
Teleki-kastély (3.265 km)
Teleki-kripta (3.394 km)
Református templom (3.405 km)
Zichy-kúria (3.856 km)
Református templom (4.014 km)
Református templom (6.326 km)