Evangélikus templom
| Ország: | Ausztria |
| Szélesség (lat): | N 47° 22,107' |
| Hosszúság (lon): | E 16° 7,296' |
| Védettség van? | igen |
| Védettség száma: | |
| Típus: | Templom |
| Jelentőség: |
Egyetemes jelentőség: 2 Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4 Magyar történelmi jelentőség: 3 |
| A település mai neve: | Pinkafeld |
| A település magyar neve: | Pinkafő |
| A település német neve: | Pinkafeld |
| A település latin neve: | Peinicahu |
| Cím: | Kirchengasse 7. |
| Egyéb adat: | A település környéke már a La Téne kultúra idején lakott volt. Első okleveles említése 860-ból való, valószínűleg ez a Várvidék legrégebb óta lakott települése. A történészek szerint ez a lakosság a honfoglaláskor részben elmenekült, az ottmaradtak pedig beolvadtak a magyarságba. A tatárjárás után német telepesekkel népesítik be újra a települést. Nagy Lajos király vámszedő hellyé nevezte ki a települést, és piactartási joggal is felruházta. Ezeknek köszönhette a középkor során gazdagságát. A 18. században fontos kézműves és ipari központ. |
| Rövid leírás: | A pinkafői evangélikus közösség II. József türelmi rendelete után szerveződött meg. A templomot 1783-85 között építették késő barokk stílusban. A rendelet értelmében tornyot nem kaphatott, s bejárata is az udvar felől lehetett csak, ablakait pedig szűkre és jelentéktelenre kellett építeni. 1813-ban építhettek egy fa tornyot, a mai hagymasisakos, órapárkányos torony pedig 1822-ban készült el immár a templomhajóhoz szervesen csatlakozva. A toronyaljban nyitottak egy újabb bejáratot is.
1877-81 között Kirchmayer Károly tervei szerint bővítették, ekkor nyerte el végleges formáját. A templombelsőben három karzat található. Orgonáját 1788-ban kapta. A Jézus megkeresztelkedését ábrázoló keresztelőkút 1800-ban készült klasszicista stílusban. Klasszicista a szószékoltár is. |
| Adatlapot készítette: | Csillagtancos |
| Adatfelvétel ideje: | 2012-07-09 23:19:30 |
Közeli objektumok (légvonalban)
Határeset
