Református templom







Ország: Románia
Szélesség (lat): N 47° 9,038'
Hosszúság (lon): E 24° 17,526'
Védettség van? igen
Védettség száma:
Típus: Templom
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve: Şieu-Odorhei
A település magyar neve: Sajóudvarhely
A település német neve: Dienesdorf
A település latin neve:
Cím: Şieu-Odorhei
Egyéb adat: A település első okleveles említése 1263-ból való, amikor ifj. István király a tatárokhoz vezetett követsége fejében miskolci Póninak adta többek között Drauchvduarhel-t. 1329-ben Uduorhel, 1345-ben Dyenuswduarhely alakban említették.
Rövid leírás: A sajóudvarhelyi templom a 13. század 40-es éveiben épült. 1407-ben Somkereki Geleth fia, László miseruhát ajándékozott a templomnak. 1509-ben Somkeréki György nemesi kúriáját említették a településen. Az eredeti románkori templomon előbb a 15. században, majd a 17. és a 18. században végeztek kisebb-nagyobb átalakítást. Az épület anyaga terméskő és tégla.
A templomot az 1400-as években a tatárok feldúlták. A szerzetes papot és a híveknek egy részét megölték és a templom északi része alatti tömegsírban temették el. 1943 táján magyar régészek által végzett ásatások alkalmával került napvilágra a tömegsír. 1968-ban Debreceni László műépítész tanár irányítása mellett javították a templomot, északkeleti sarkát aláfalazták, és három oldalát levakolták.
A templom egyszerű, kétsejtű térrendszerű, téglány alakú hajójához egyenes záródású szentély csatlakozik. A szentély déli falán a párkány alatt megmaradt a románkori, szépen faragott leveles gyámköveken levő ívsor. Az északi kaput a húszas években tárták fel. Kiderült, hogy a vakolat alatt az egyik legrégibb erdélyi szobrászati alkotás rejlik. A bimbós oszlopfős, bélletes ajtókeret felett, a félköríves timpanonban kőrelief tűnt elő, mely a sárkánnyal viaskodó Szent Mihályt ábrázolja. Így feltételezhető, hogy Szent Mihály lehetett a templom védőszentje. A 15. századi gótikus kor alkotásai a mérműves ablakok, a szemöldökgyámos déli ajtókeret és a szentségfülke. A szentségfülke, a szokástól eltérően, a déli falban található, kettős nyílású, kötélfonást utánzó faragással szegélyezve. A hajó kazettás mennyezetét, a legénykarzat mellvédjét, a templom kő és tégla szószékét az 1670-es években készítették valószínűleg Apaffy Anna jóvoltából, aki a református egyháznak egy ma is meglevő ezüst úrasztali tányért ajándékozott. A szentély boltozata és támpillérei a 18. században készültek.
A templom 1845-ben romlásnak indult, 1847-ben pedig teljes pusztulásáról írtak, de ez csak annyit jelenthetett, hogy fedél nélkül pusztán állott, mert falai megmaradtak, sőt szentélyének párkánydíszei is. 1860-ban építették újjá.
Adatlapot készítette: sebijo
Adatfelvétel ideje: 2011-05-19 00:13:41
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés