Városfallal övezett városszerkezet







Ország: Horvátország
Szélesség (lat): N 44° 14,493'
Hosszúság (lon): E 15° 10,917'
Védettség van? igen
Védettség száma:
Típus: Műemlékileg védett, vagy védendő terület, környezet
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2
A település mai neve: Nin
A település magyar neve: Nóna
A település német neve:
A település latin neve: Nona
Cím: Nin
Egyéb adat: A középső paleolitikum korszakától rendre kerültek elő leletek a város területéről és környezetéből. Az első klasszikus település a vaskor elején, Kr. e. 900 táján jött létre Aenona néven az illír liburnok alapításaként. Ezután folyamatosan lakott maradt a rendkívül kedvező fekvésű, illetve mikroklímájú homokpad, így a római korban is Aenona/Enona maradt a neve. A város az adriai kereskedelem egyik fontos csomópontja lett, igaz, a kikötője a némileg nyugatabbra, a mai Zaton településnél volt, ahol a part kevésbé volt sekély. Kr. e. a második évtizedben hódítja meg Róma, hamarosan jelentős municípium lett. A homokpadból kiemelkedő kis szigeten a következő évtizedekben kezdett kialakulni a ma látható településszerkezet elődje, új védőfallal vették körül a várost és hidakat építettek. A korszakból a legjelentősebb emlékek egy hatalmas templom romjai, illetve egy villa maradványai a mai temető mellett. A Nyugat-római Birodalom bukása után keleti gót, majd bizánci uralom alá került a város. Az első horvát népcsoportok a 7. század táján jelentek meg a térségben és ezzel vette kezdetét Nin kora középkori virágkora. Az önálló horvát állam a 9. század második felében alakult meg, első írásos emléke egy 879-ben kelt, Branimir fejedelemhez írt pápai levél. Nona lett a fejedelemség, majd 910-től, Tomiszláv megkoronázásától a horvát királyág székvárosa, amely több-kevesebb sikerrel igyekezett megvetni a lábát a többnyire itáliai (velencei) és bizánci befolyás alatt lévő tengerparton. Az önálló horvát királyság bukását azonban nem a tengerparti riválisok, hanem a magyar hódítás okozta. I. (Szent) László seregével éppen Nin térségében ért ki az Adriához 1091-ben, a város 1105-től lett a magyar királyság (perszonálunió) része, Kálmán király azonban a mintegy 25-30 kilométerrel délebbre fekvő, használhatóbb kikötőjű Tengerfehérvárt preferálta közigazgatási központként (1102-ben itt koronázták horvát királlyá, azonban a várost már 1115-ben, majd 1125-ben is elfoglalta Velence, s a második hódításnál részben le is rombolták). Ninnek szerencsésebb sors adatott meg. 1205-ben szabad királyi városi kiváltságokat kapott II. András királytól, amelyet majd' három évszázados újabb virágkor követett. Velence 1382-ben foglalta el, s ugyan elvesztette kiváltságait, a gazdasági fejlődésnek (elsősorban a sókereskedelemnek) hála tovább gazdagodott. A 16. század elején a török fenyegetés miatt hanyatlani kezdett a város, előkelői többsége a védhetőbb Zárába költözött. 1571-ben, majd 1646-ban a velenceiek vezetésével lerombolták (felgyújtották és szétágyúzták) Nint, mert így akarták megelőzni, hogy a törökök támaszpontja legyen. Ezzel Nin városi fejlődése jó időre megszakadt, 1828-ban hivatalosan is megszűnt az itteni püspökség, a zárai érsekséghez csatolták. A 20. század elején is alig több mint 600 lakosa volt. Épített emlékeit a 19. század második felében kezdték felfedezni. Ebben oroszlánrésze volt Thomas Jackson brit építésznek, aki adriai utazásai során írta le először a nagyközönség számára a város történelmi épületeit. A műemléki turizmus a második világháború után erősödött meg, városi rangját immár a Horvát köztársaság részeként 1997-ben kapta vissza. Azóta több régészeti kutatás, illetve műemléki helyreállítás is volt a nagy turistaforgalmú városban.
Rövid leírás: Nin műemléki belvárosa és épített emlékeinek java egy alig 500 méter széles homokzátonyon, szigeten található, amelyet jelenleg két 16. századi híd köt össze a szárazfölddel. A koordináták az Alsó-hídra mutatnak, a legtöbb látogató ezen keresztül lép be Ninbe. Mindkét bejáratnál fennmaradt a késő középkori városkapu, délről belépve a városba az eredeti, részben ókori utcaszerkezet fogad, bár az épületek egy része újkori, azonban zárványként ott vannak a középkori épületek is (egy részük átépítve). A sziget északi részén a városszerkezet fellazul, részben elveszíti városias jellegét, itt találjuk a település temetőjét is. A város körül fennmaradt a késő középkori védőfal egy része, a benne lévő védművekkel együtt, ezeket több helyütt kiegészítve mutatják be.

A város jelentős épített emlékeit külön adatlapokon mutatjuk be.
Adatlapot készítette: klo
Adatfelvétel ideje: 2016-10-16 17:43:24
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés