Sólé tároló

Forrás: Likaš Semančík / Panoramio
Forrás: Likaš Semančík / Panoramio
Forrás: preshowminerals.szm.com
Forrás: preshowminerals.szm.com
Ország: Szlovákia
Szélesség (lat): N 48° 58,659'
Hosszúság (lon): E 21° 16,574'
Védettség van? igen
Védettség száma:
Típus: Ipari objektum
Jelentőség: Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve: Solivar
A település magyar neve: Tótsóvár
A település német neve: Salzburg
A település latin neve:
Cím: A Zlatobanská utca NY-i oldalán
Egyéb adat: Tótsóvár ma közigazgatásilag Eperjeshez tartozik, a kerületközpont város DK-i városrésze.
Rövid leírás: Sóvár Árpád-kori eredetű település. Területén már a középkor óta ismertek voltak sós források, melyek vizének elpárologtatásával (főzésével) sót termeltek. A só a modern korokig a mindennapi élet, pl. a hús tartósítás, legfontosabb hozzávalója volt, így termelése, birtoklása minden szempontból stratégiai kérdésnek számított. 1572-től kősót kezdtek bányászni itt, mélyműveléses módszerrel, számos aknát mélyítve. A 16-17. században a területet bérlő Sós család fejlesztette a sóbányászatot és feldolgozást, később Eperjes város vette át e tevékenységet. 1673-tól a kassai királyi kamara irányította a munkát, komoly fejlesztéseket is végrehajtva. Pl. a sófőző épületéhez csatornát építettek, ennek vizén szállították a fűtéshez használt fát. 1752-ben a víz elárasztotta a központnak számító Leopold-aknát, így a mélyművelés lehetetlenné vált. A termelés ekkortól egészen az 1960-as évekig a sós víz kiemelésével és ebből só lepárlásával folyt. Az ekkortól megszűnt termelés emlékeinek, az elszórtan elhelyezkedő ipari épületek (őrlők, raktárak, sófőzők, csatornák, a bányászok számára épített templomok) jelentős része máig fennmaradt. Az egyedülálló műemlékegyüttes bizonyos épületei a Szlovák Műszaki Múzeum kiállító helyeként látogathatóak. A legutóbbi kiállítás 2001-ben nyílt meg.

Az 1752-es tragédia után egyeduralkodóvá vált sógyártási technológia igényelte a mélyből felhozott, oldott sóban gazdag víz nagyobb mennyiségben történő felszíni tárolását. Erre szolgált több, földszintes, nyers, vakolatlan kőből, ill. tömör fából készül falú sólétároló épület. Az épületekben a sólé tárolásának módja az eltelt évszázadok alatt sokszor változott. A ma látható, a 19. sz elejéről származó, 8 db, fából készült, kétfenekű, sólé tároló tartály egyenként 1320 hektoliteres. Ezekbe a sólé a közeli Leopold-aknából egy 7 cm átmérőjű fa csövön érkezett meg. A sófőzőbe való továbbítás is csövön történt, erre szolgált a tartályok alján lévő leeresztő szerkezet. A termelés befejeződése után az épületet konzerválták, így ma múzeumi célokat szolgál.

(Forrás: A Visegrádi Országok technikai műemlékei II. (Szerk.: Holló Csaba et alii, Budapest, 2004.)
Adatlapot készítette: szépmíves
Adatfelvétel ideje: 2012-01-29 17:45:49
 
 

Közeli objektumok (légvonalban)

Határeset

 

Összetett keresés