A két, egymástól függetlenül megtalált albarelló, vagyis orvosságos edény hosszú utat járt be, míg végül a királyi palotában szemétbe vetették őket - írja az Archeologia.
2006 nyarán bukkant rá Szőke Mátyás a Mátyás Király Múzeum jelenlegi főbejárata mellett, az északnyugati palotaszárny déli végének feltárása során a szeméttel feltöltött emésztőgödörben az alig több mint tizenöt centiméter magas edényre, amely az azévi kutatómunka kétségkívül legegzotikusabb darabja volt. Az edényt – amelyet egészben dobtak ki, a réteg tanulsága szerint a 15. század vége felé – kobaltkék festés díszíti, s mind anyagában, mind kialakításában jelentősen eltér az európai edényektől. 1952-ben is előkerült egy hasonló edény a visegrádi feltárásokon, amit – nyilván azért, mert hasznavehetetlenné vált – már 1360 táján kidobtak. Az ilyen közel-keleti albarellók, vagyis orvosságos edények egyébként igen ritkák a középkori magyar leletanyagban, csak a budai palota feltárásakor került elő néhány töredékük.
Bár a közel-keleti albarellók az európai mediterráneumban sokkal gyakoribbak voltak (köszönhetően annak, hogy ez a térség részt vett a levantei kereskedelemben), ott is megbecsült, akár emberöltőkön át őrzött edényeknek számítottak. Felbukkannak a 15. századi festményeken is, gyakran orvosságos edényként Mária kezében, s van olyan oltárkép, amelyen már vázaként örökítették meg, igaz, a benne lévő liliomokkal Mária szimbólumaként.
Hatalmas az út, amit a valószínűleg muszlim kézművesek munkája bejárt, mire a keresztény tisztaság jelképe lett belőle, s nagy utat jártak be a Visegrádon talált albarellók is. Bár hasonló edényeket az akkor még részben iszlám Ibériai-félszigeten és Egyiptomban is készítettek, az edények alakja és kifestése arra utal, hogy ezek Szíriában, Hamá városában készültek. Az ősi település a Damaszkuszt Aleppóval összekötő kereskedelmi útvonalon, az ország északi részén, egy termékeny síkságon, az Orontész partján fekszik és a középkorban közismert volt kerámiáiról. Csakhogy Szíriával a középkori Magyarországnak nemigen voltak közvetlen kapcsolatai – leszámítva II. András keresztes hadjáratát 1217-18-ban, ám ez valószínűleg még a vizsgált albarellók készítése előtt történt, ráadásul arra sem ad magyarázatot, hogy miként kerülhettek az edények Visegrádra. Sokkal valószínűbbnek tűnik az „olasz kapcsolat”, nevezetesen, hogy az albarellók a 14. század közepén, I. Lajos ugyancsak élénk itáliai kapcsolatai révén jutottak el a magyar királyi udvarba.
Szinte teljesen elkészült a szekszárdi vármegyeháza felújítása. Az új tervezői koncepció rendkívül érdekesen tárja fel a terület évezredes történelmét – kár, hogy egyelőre kevesen láthatják.
» tovább
Miskolc belvárosának műemléki jelentőségű területe, dr. Tamási Judit Parlamentben elhangzott beszéde - csak néhány téma a lapból.
» tovább
Május közepén indul a feltárás, majd az állag- és műemlékvédelmi munkálatokra kerül sor. Aki ásni, falazni, talicskázni szeretne, bátran jelentkezhet.
» tovább
A bejáratnál az információs tábla Móré László váraként nevezi meg, holott nem sok köze volt hozzá. A kisnánai vár romként való fennmaradását azonban mégis részben neki köszönhetjük - írja az Archeologia.
» tovább
Bécsben mutatja be a Römermuseumban Aquincum kutatásának legújabb eredményeit az Aquincumi Múzeum. Beszélgetés az intézmény igazgatójával, Zsidi Paulával.
» tovább
