Megújulásunk támogatója:  

Szulejmán megint győz

Az Archeologia portál korántsem elvont elmélkedése, hogy miként vívjuk meg és vesztjük el az újabb szellemi Mohácsunkat – úgy, hogy mi vagyunk a saját ellenségeink.
Az Archeologia portál korántsem elvont elmélkedése, hogy miként vívjuk meg és vesztjük el az újabb szellemi Mohácsunkat – úgy, hogy mi vagyunk a saját ellenségeink.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20130317szulejman/02.jpgBár bevallom, kikapcsoltam a tévét, jóval mielőtt a Szulejmán című sorozat heti folytatása adásba került volna, gyanítom, hogy nagyjából Mohács táján járunk már, esetleg a héten sor is került a török diadalra. Két vagy három hete Zimony várának bevételét tervezték, úgyhogy lassan eljöhetett az ideje a mohácsi csatának is, bár ez persze csak feltételezés, hiszen – éppen mert nemigen követem – nem ismerem a sorozat tempóját. De biztos: Szulejmán vagy már győzött, vagy rövidesen győzni fog.

Aki nem hallott volna még az egyik kereskedelmi televízióban sugárzott filmes eposzról, hozzávetőleg a következőről van szó: Szulejmán életét dolgozza fel több évadon át, amelyben persze megjelenik a világhódítás is, ám a történet fő cselekményszála mégsem Európa tervezett leigázása, hanem elsősorban a szultán és kedvenc háremhölgye (későbbi felesége) Rokszolána, azaz Hürrem szerelme körül bonyolódik. Ennek megfelelően invesztáltak a vélhetően nem kis költségvetésű sorozatba is: míg a hadjáratok során ritkán lehet egy tucatnál több harcost látni egyszerre, azért digitális technikával megjelenítenek hajóhadat a Dunán és vannak szép nagytotálok is a 16. századi Isztambulról – bár ezeken az ókori gyökerű metropolisz ugyancsak hiteltelenül inkább virágoskerte hasonlít. A szerájban sok a belső tér, építettek tehát díszletet, varrtak jelmezt bőséggel, láthatóan arra koncentrálva, ami a szerelmi szál és az azt bonyolító intrikák hátterét szolgálja. Szulejmán ugyan hódítóként jelenik meg, ám gyakran epekedik ábrándosan imádott Hürreméért – az alkotók egy hús-vér, szerelmes férfit akartak a nézőknek tálalni, érezhetően sikeresen.

Mert valljuk be, a sorozat nézőit az érdekelné, hogy éppen Szabács, vagy Szörényvár? Hogy melyik pasa tervével ért egyet Szulejmán? Hogy mit mond a pápa, mit üzen Velence a követtel? Ha a részletek nem is, a végkifejlet még rémlik az iskolából. Izgulni azon lehet, hogy Hürremet ellehetetlenítik-e mindenre elszánt vetélytársnői, beteljesedik-e a szerelmük a szultánnal. Szóval a néző értük szurkolhat, miközben ezért megkapja a történelmet is, ha olykor kissé hiteltelenül (a mi II. Lajos királyunkat például egy kigömbölyödött negyvenes színész alakítja – nyilván azért, mert gömböc középkorú király sokkal elbizakodottabb és nagyképűbb tud lenni a képernyőn, mint egy fiatalabb).

A részleteken lehet hát fintorogni, de a célját eléri, így kerek az egész, ahogy van (nem a színész, hanem Szulejmán tálalása).

Persze a kultúrnemzetek többsége szorgalmasan gyártja a maga történelmi sorozatait, a török szappanopera nem kivételes alkotás, csak éppen ezt nézhetik ma Magyarországon (ami egyáltalán nem baj), végül is sokkal hasznosabb, mint az öncélú, magukat középkori hangulatúnak álcázó, sehová sem vezető fantasy-sorozatok. Érdekes lenne eltöprengeni azon is, hogy vajon a magyar nézők közül hányan értik, hogy miközben Szulejmánért és Hürremért szorítanak, a sorozatban megjelenő Mohács a mi Mohácsunk, a középkori magyar állam összeomlása – jó lenne, ha minél többen rájönnének, mert így átélhető, hogy az éremnek legalább két oldala van: ami itt vész, ott diadal.

Szóval a kultúrnemzetek ügyelnek arra, hogy a történelmi tudatot ápolják. Az nem olyan, hogy egyszer megcsináljuk, aztán örökké létezik: nemzedékről nemzedékre újra kell teremteni, igazodva a közönség igényeihez és a technikai lehetőségekhez. Ma még kétségkívül a tévésorozat a legjobb eszköz ehhez, két évtized múlva lehet, hogy a 3D-s kivetítős okostelefon-karóra segítségével aktivizálható szerepjáték lesz, nem tudom. Maga az alaprecept valószínűleg változatlan marad: hús-vér hősök kellenek, mert a befogadók maguk is azok, a szerelmet, a bosszút, az ármányt értik, az isteni küldetéstudatot, a pátoszt nem. Persze akár még küldetésük is lehet a hősöknek, csak nem ezt kell főfogásként tálalni. A rabszolgaság senkit nem érdekel, de Isaurának gyűjtünk. Ne fitymáljuk le, hogy ez ostobaság: Ecce homo – tessék már megérteni!

Magyarországon a Szulejmánt nézhetjük. Esetleg a Tudorokat. Ennyit a kultúrnemzetről.

Az elmúlt negyed évszázadban persze volt néhány próbálkozás magyar történelmi film létrehozására (több évados sorozatéra persze nem, annyira még a legmagyarabb magyar potentátokat sem érdekelte ez az egész). Ezek a próbálkozások sajnos az önparódia, az emészthetetlen pátosz, a teljes érdektelenség és a történelemhamisítás horizontján mozogtak, így talán nem is kell bánnunk, hogy nem lett belőlük sorozat. Nálunk Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna nem romantikus szerelmesek lennének diákos bájjal, hanem merev ikonok, akik a magyarság romlásán és felemelkedésén töprengenek – örökre elriasztva még azokat is, akiket kicsit is érdekelne a 17. század Magyarországa. Megbántani persze nem akarom az alkotókat, de tegye fel a kezét az olvasók közül az, aki látott viszonylag frissen készült, jó (egyszerre hiteles és a nagyközönség számára befogadható) magyar történelmi játékfilmet.

Na ugye.

Persze a filmes leírt anyagból dolgozik. És ezzel máris elérkeztünk a probléma újabb szintjére: nincs ilyen.

 

A publicisztika folytatása az Archeologia - Altum Castrum Online portálon

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

2013.03.17


Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (2) alsóvár (2) Andrássy-család (1) apátsági templom (4) Aquincumi Múzeum (6) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (6) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) BTM (3) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (10) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (8) ciszterci (1) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) Dobó István (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (2) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) falkutatás (1) famaradvány (1) fellegvár (1) feltárás (27) felújítás (21) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (3) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (11) határon túl (12) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (7) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (2) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (6) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (3) kastélypark (3) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (9) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (8) királytemetkezés (9) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (3) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) Kovács Olivér (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (4) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (2) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (3) Népi Építészeti Program (1) népi műemlék (5) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (2) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (14) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (4) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (5) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (5) település (1) temetkezés (3) temető (3) templom (1) templom (3) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (2) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)


Kapcsolódó cikkek

A kilenc éve kezdődött terepi kutatás során összegyűlt adatok és leletek alapján egyre valószínűbb, hogy a mai Majs határában pontosan azonosítható az a terület, ahol a magyar lovasság jobb szárnyát felmorzsolták a janicsárok.