„A Duna vízállásának őszi-kora téli csökkenése hozta a napvilágra a 14. század első feléből származó hajó roncsait. Már akkor tudtuk, hogy csak dokumentálásra, helyszíni kutatásra lesz majd módunk, amikor egy állampolgári bejelentés nyomán kimentünk a helyszínre, vagyis a dunaföldvári szakaszra, hiszen egy ilyen lelet kiemelésére, konzerválására, majd tárolására nincsenek forrásaink” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Tóth János Attila búvárrégész, az Argonauta Kutatócsoport vezetője.

Az alacsony vízállás miatt szárazra került, mintegy nyolc méter hosszú, három méter széles, vasalótalp alakú, lapos fenekű hajó minden előzetes várakozást felülmúlt. A vizsgált deszka évgyűrűinek vizsgálata szerint legkésőbb 1316-ban vágták ki, vagyis ezután néhány éven belül állították össze belőlük a hajót. A Dunaföldvár melletti leletet megelőzően a legkorábbi magyarországi hajóként egy 1615-ből származó maradványt tartottak számon.

„A hajó esetlen alakjából kitűnt, hogy nem hosszú vízi utakra szánhatták, hanem kikötve állhatott. A 14. század eleji forrásokat átnézve rábukkantunk egy csetepaté emlékére, amelynek során 1327-ben Pécsről érkező katonák megtámadtak egy birtokot, szétkergették a lakosságot és elpusztították a malmot is. Úgy szólt a szöveg, hogy a malomnak elvágták a kötelét, vagyis vízi malomról volt szó. Ez a hajó lehetett tehát a malom, amely néhány kilométernyit sodródott az árral, majd cölöpöknek ütközött és elsüllyedt” - tette hozzá a búvárrégész.

A páratlan leletet teljes épségben azonban akkor sem láthatja majd a nagyközönség, ha lesz valaha pénz a kiemelésére és a konzerválására. A dokumentálás után a szakemberek levonultak a területről az érkező áradás elől, ám még mielőtt ismét víz alá került volna a hajómaradvány, valaki megcsonkította, elvitte az orr-részét.

„Érthetetlen, vandál cselekedet, hiszen amellett, hogy felbecsülhetetlen kárt okozott a tettes, sokra vélhetően nem megy a deszkákkal. Valószínűtlennek tartom, hogy olyan gyűjtő lett volna, aki képes konzerválni a leletet, ám konzerválás nélkül legfeljebb egy évig marad meg, utána magától szétesik. Fűtésre sem alkalmasak az évszázadokon át víz alatt lévő fadarabok” - mondta Tóth János Attila.

Az alacsony vízállás felszínre hozott a Dunán egy másik roncsot is, aminek a vizsgálatára remélhetőleg nyáron kerül majd sor. Ennek a leletnek az évgyűrűk segítségével nem sikerült meghatározni a korát, mert az – egyébként nem teljes – adatsorban, amely összehasonlítási alapul szolgál, nem találták meg a deszkákhoz tartozó korszakot. A szakemberek abban reménykednek, hogy a „rejtélyes hajóroncs” kora középkori vagy akár római kori lehet.

Kapcsolódó cikkünk:

Másodjára régészek süllyesztik el a négyszáz éves hajót

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA