Csak néhány napig látható a Dobó-kori erődítés maradványa

„A vár délnyugati ágyúdombjának kutatását két hete kezdtük meg, ezen belül került elő annak az erődítésnek a maradványa, amelyet Dobó István utasítására 1551-1552 táján építettek. Ezt a részt egy középkori kőfal védte a város felől, a fa-föld szerkezetű palánkot és az azt lezáró ágyúdombot tulajdonképpen második védelmi vonalnak szánták” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Buzás Gergely régész-művészettörténész, a feltárás vezetője. „Bár 1552-ben a törökök rést lőttek a vár délnyugati sarkát övező kőfalon, de a mögötte húzódó palánk miatt nem mertek támadást megkísérelni, így a várnak ez a részlete jó állapotban vészelhette át az ostromot. Az ágyúdombot már a törökök újították csak fel a 17. században, s bár alig alapozták alá, egészen 1801-ig állt, ekkor azonban a külső kőfal leomlott és a várfalat is magával sodorva a város szélső házaira dőlt. Ettőla balesettől ijedt meg a város vezetése és láttak hozzá Egerben a várfalak, bástyák visszabontásához.”

Bár kétségkívül Dobó István a leghíresebb történelmi személy és az 1552-es ostrom a legismertebb esemény az egri vár történetében, jelenleg alig vannak olyan részletek az erősségben, amelyek ehhez közvetlenül kapcsolódnának, hiszen a maradványok egy része korábbi, más része későbbi a 16. század közepénél. A püspöki központ és város várrá erődítése már az 1540-es évek elején elkezdődött, elsősorban a domborzatilag védtelenebb keleti, délkeleti oldalon, ahol az ostromlók felülről támadhatták a várfalakat. Dobó leghasznosabbnak bizonyult erődítési munkája is ezt a részt védte: ez a későgótikus katedrális – akkor már romos – szentélyéből kiképzett Szentély-bástya egy magas ágyúállás volt. 1552-ben elsősorban ebből az irányból próbálták meg bevenni a várat a törökök. Szintén súlyos harcok folytak a vár északnyugati sarkát védő földbástyánál is, amit korábban – a szomszédos várfalszakaszokkal együtt – Dobó komolyan megerősített. A város felőli, meredek domboldal fölé épült nyugati fal sarkán emelt Dobó-bástya és a délnyugati sarkon épült ágyúdomb valamint a köztük húzódó sánc, a völgyben lévő település feletti tüzérségi ellenőrzést szolgálta. Itt a törökök meg sem kísérelték a rohamot 1552-ben.

A Szentély-bástyát már 1590 körül elbontották, a vár erődítményeinek korszerűsítése során. A Földbástyát is a 16. század második felében építették át, a hozzá kapcsolódó északi várfallal együtt. A Dobó korában megvastagított nyugati várfal jó részét az 1801 után lebontották, majd a maradékát átépítették. Viszont néhány évtizede még állt a szintén Dobó utasítására épült Dobó-bástya (az ostrom korában Új bástyának hívták), azonban mikor 1976-ban fala megrepedt, majd omlani kezdett, ezért helyreállítás helyett a védművet felrobbantották, majd két ütemben vasbetonból egy rekonstrukciót építettek a helyére – ezt láthatjuk ma is. 

Bár a Dobó-féle délnyugati ágyúdomb szerkezetének is csupán egy negyede maradt meg a törökkori átépítés és a 19. századi omlás miatt, maradványának történeti értéke így is jelentős. Azonban mivel tulajdonképpen csak cölöplyukak rendszere, nem igen lenne megőrizhető és bemutatható. Így viszont egyedülálló lehetőség adódik egy 16. század közepi sáncszerkezet teljes vizsgálatára. Ez viszont egyúttal a maradványok bontásával jár.  A megelőző feltárás során az eredeti járószinthez képest több mint négy méteres mélységig kell átvizsgálni az ágyúdomb teljes területét. A Dobó-kori sánc alatt lévő rétegekben az egri vár középkori történetének részleteit várják, a többi közt egy, a két évvel ezelőtti próbaásatás során már megtalált, 16. század eleji faház maradványait. Az így kipucolt ágyúdombban a vár fejlesztése keretében épülő látogatóközpont kap majd helyet.