Megújulásunk támogatója:  

BTM: megmutatják az elfeledett makettet

Schulek Frigyes elfeledett, szenzációs makettje a Mátyás-templomról. Farbakyné Deklava Lilla tanulmánya.
Schulek Frigyes elfeledett, szenzációs makettje a Mátyás-templomról. Farbakyné Deklava Lilla tanulmánya.

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/02.jpgFotók: Farbakyné Deklava Lilla, Deák Zoltán, Módy Péter, Bakos Ágnes, Tihanyi Bence

Április 15-én nyitják meg a Mátyás templom plébániája és a Budapesti Történeti Múzeum közös, több helyszínes kiállítását Buda főtemplomáról. A rendhagyó, nagyszabású tárlat vélhetően legnagyobb – szó szerint is, elvégre csaknem négy méter magas – sztárja lesz az a 19. századi makett, amelyet még maga az át- és újraépítő Schulek Frigyes készíttetett munka közben az épületről. Az elfeledett, majd 10 éve véletlenül előkerült makett történetét Farbakyné Deklava Lilla írta meg a kiállítást kísérő katalógus számára – ennek rövidített változatát közöljük. Maga a restaurált makett április 15-től lesz látható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

 

Farbakyné Deklava Lilla

Schulek Frigyes Mátyás-templom makettje és szerepe a tervezésben

 

Az épületmodell-készítés mint az építészeti tervezési folyamat kiegészítő metódusa nem új keletű jelenség a 19. század második felében. Már az ókorban, és a középkorban is készítettek ilyeneket, majd főként a reneszánszban bontakozott ki igazán ennek használata. Közismert jelenség, hogy leginkább a modell az, amelynek segítségével a tervező három dimenzióban próbálhatta ki és mutathatta be az elképzelését. 

Magyarországon a dualizmus, a Gründerzeit időszakában, a főváros nagy építkezéseinek indulásától kezdve az építészeti modellkészítés is új lendületet vett. Ezek egyik legkorábbi felütése éppen a Mátyás-templom makettje volt, amely az épület átépítése során készült. Noha könyvtárnyi irodalom foglalkozik Magyarország egyik legjelentősebb, de mindenképpen legismertebb templomával, a róla készült gipszmodellt valójában nem ismerte a szakirodalom. Ezzel szemben a forrásokban annál több adatra bukkantam az elfeledett makett 2005-ös felfedezése óta. A BFÉB irataiban a gipszmodell szinonimájaként 19. századi szóhasználattal főszmintaként emlegetett modellről Schulek Frigyes egy későbbi levelében többek között így írt:

 

Nagyságos Dr Kuzsins[.]ky Bálint úrnak

Budapest


Tisztelt Uram!

A budavári Főegyház gipszmodellje tárgyában hozzám intézett kérdéseire válaszolva, a következőkről van szerencsém ezennel értesíteni.

Nevezett gipszmodell a templom építése közben terveim alapján s a személyes vezetésem alatt álló mintázó műteremben 1878 évtől kezdve készült. Czélja nem volt egy véglegesen megállapított tervnek plasztikus bemutatása, hanem inkább speciális művészi tanulmányaim kiegészítését képezte. Innen eredt, hogy nem egyezik sem a valósággal, sem a restaurationális munkák kiindulására szolgált első tervezetemmel. 

A modell befejezése 1885 évbe tehető, bár azontúl is kisebb nagyobb változtatásokat eszközöltem rajta.

A kivitel anyagi részét néhai Rózsa Ferencz szobrász végezte. – A költsége 8‒10000 forintra becsülhető.

Különös tisztelettel maradok híve

Schulek Frigyes"

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/03.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/04.jpgA levél 1901. április 15-én íródott, válaszul Kuzsinszky Bálintnak, aki a szerveződő Fővárosi Múzeum gyűjteménye számára meg is szerezte a modellt. Amikor ugyanis 1899-ben véglegesen ki kellett üríteni az építési iroda  – akkor már az Országház utcai plébánia épületében lévő – helyiségeit, az építési bizottság egyéb tárgyakkal együtt a múzeum számára ajánlotta fel a gipszmintát. A makett bizonyos elemeiben már ekkor is hiányos volt, elszállítását és a helyreállítását a Hahn J. és Testvére cég végezte. Ennek eredménye látható azon az 1902 táján készült fotón, amelyen makettünk több másikkal együtt a budapesti Városháza középső keresztszárnyában, az egykori Invalidus kaszárnya kápolnájának födémmel megosztott, boltozat alatti terében, a Fővárosi Múzeum akkori raktárában állt. Az 1907-ben, a Városliget egyik pavilonjában nyílt meg a Fővárosi Múzeum, a mai BTM elődje. XII. helyiségében a budapesti középítkezéseket bemutató terveket és építészeti modelleket állították ki, a katalógusban azonban a Mátyás-makett nem szerepel, azaz nem mutatták be azt. A termekben készült fotón csak a Hild-féle Bazilika-makett látszik. A BTM leltárkönyvében 645-ös tételként szereplő modell egy 1945-ös bejegyzés szerint a Központi Városházán több más hasonló műtárggyal együtt elpusztult. További sorsát pontosan még nem ismerjük, megmaradt töredékeit a háború után vélhetően mégis visszaadták a plébániának. Így kerülhetett a déli torony emeletére, ahol 2005-ben, a közelmúltban zajló helyreállítás kezdetén, Deák Zoltánnal egy közös épületbejárás során figyeltünk rá fel.  

A Kuzsinszky Bálinthoz írt levél tartalmát és egyéb forrásokat összevetve bizonyos ellentmondásokra kell rámutatnunk. Az idős Schulek nem mindenre emlékezett pontosan: a szobrászok nem 1878-ban, hanem már az előző évben elkezdték a főszentély kicsinyített másának létehozását. Ugyanis Lers Pál, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által az építési bizottságba kinevezett, műszaki ellenőri feladatokkal megbízott kiváló szakember rendszeres havi jelentéseiben már 1877 augusztusától tudósított a főszminta készítéséről. Az időpont nem véletlen, mivel ekkor fogadták el az újonnan felépítendő szentélyrészre és kereszthajóra vonatkozó az első terveket – pontosabban már csak csekély módosításokat kért a minisztérium. Lers két szobrászt említ (néha képfaragóknak nevezve őket): Rózsa Ferencről és fiáról van szó. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/05.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/06.jpgA templom fősz-mintája

A makett készítésének ügyét Schulek Frigyes még 1875-ben, a BFÉB augusztus 27-i ülésén vetette fel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint nem csak a közönség de a szakértők is a templom restaurálását érdekkel kísérik, e végből kívánatosnak vélné, hogy részint a közönség érdekeltségének fokozására, részint az építkezéssel foglalkozóknak útmutatás végett a kidolgozott tervrajzok alapján egy templomot előtüntető fősz-modell készítessék. A bizottság elfogadta a javaslatot, ezért Schulektől egy erre vonatkozó jelentést és költségvetést kértek. A december 2-án benyújtott, Lack János szobrász által készített tervezetet a bizottság drágának tartotta, ezért Schulek szélesebb körből is kért ajánlatot, három másik szobrászt is megkeresett. Lack János mellett Kramarsch Vince és Marchenke Vilmos tettek még árajánlatot, közülük végül Kramarsch pályázatát fogadták el, aki 1800 forintért vállalta az 1:33 arányú modellt. A bizottság ezt az ajánlatot terjesztette fel a minisztériumhoz. A makett eredetileg kisebb lett volna a végül megvalósult változatnál, amely 1:20 méretarányban készült. A minisztérium azonban jóváhagyás helyett közölte, hogy akkor határoz a modell felől, ha van már a templomra vonatkozó elfogadott terv. Tette ezt azért is, mert az 1876. január 15-i jelentés olyan statikai problémákra mutatott rá az északi és a keleti oldalon, amelyek a terv végső formáját is nagyban befolyásolták. 

A makett készítésével végül Rózsa Ferencet és fiát bízták meg, akik azonban nem a hivatalos úton kerültek az építkezéshez. Nincs ugyanis nyoma sem általuk készített árajánlatnak, sem annak, hogy a bizottság megtárgyalta volna pályázatukat. Schulek az építési bizottság 1876. augusztus 16-i rendkívüli ülésén jelentette be, hogy felvette Rózsa Ferenc szobrászt, egyelőre csak próbaidőre, és a korábban alkalmazott Dinnert Ferencet elbocsátja, mivel nem elégedett a munkájával. Addig ugyanis ő készítette a gipszmásolatokat, például a délkeleti kiskapu részleteit. Amikor 1884-ben Schulek a már idős Rózsa Ferencet és fiát egy meglehetősen csúnya összetűzés után gyakorlatilag kirúgta, az építési bizottsághoz írt panaszlevelében Rózsa említette, hogy Friedrich Schmidt ajánlására kapta a szobrászi feladatot, amelynek mindig kifogástalanul meg is felelt. A körülményeket illetően valószínűleg hihetünk neki, ez egyben magyarázza a hiányzó forrásokat (árajánlat, szerződés, stb.) is. Az idősebb Rózsát havi fix 120 forintos fizetéssel, segédjeként fiát, Istvánt napszámban, napi 2 forintos bérért vette fel Schulek. A 120 forint sok pénznek számított az irodán, ha meggondoljuk, hogy az ugyanakkor ott dolgozó Pecz Samu, Steinhausz László, Barcza Elek és Sigray János segédépítészi, rajzolói minőségükben csak 60 forint havi fizetésben részesültek (sőt Sigray csak 50-et kapott).

Végül a modell készítését csak 1877 augusztusában kezdték meg. Ebben a hónapban adta be ugyanis Schulek a lebontásra ítélt keleti részek tervét, amelyen a poligonális főszentélyt két egyenes záródású mellékszentély fogja közre. Noha a minisztérium elfogadó határozata még nem érkezett meg, és Schulek is elutazott külföldre, a műhelyben alkalmazott két szobrász elkezdte a munkát a főszentéllyel, amelynek terve (mivel a meglévő épületrész vonalát követte) problémamentesnek ígérkezett. 1877 szeptemberében már be is fejezték a főszentélyt. Ekkor értesülünk arról, hogy a modell nem az eredetileg tervezett 1:30, hanem nagyobb, 1:20 méretarányban készül. Ezután a főszentély nyugat felé eső részét készítették el, amely valószínűleg még csak a főszentély boltszakaszait jelentette, a kereszthajót nem. Végül a terveket 1877 novemberében csekély módosítás után elfogadták, és megkezdődhetett a szentély bontása. A makett készítése is új lendületet vett, amely kisebb szünetekkel egészen 1884-ig tartott. (A szobrászok az eredeti kőfaragványokról is készítettek 1:1-es modelleket, valamint a bonyolultabb, inkább szobrászi feladatot jelentő kövekhez – például a fejezetekhez, a zárókövekhez, a vízköpőkhöz, stb. – a kőfaragók számára is, szintén 1:1-es méretben – ezek együttesen több száz darabot tettek ki.) A modell egységeit nem rögzítették egymáshoz, hanem a közérdeklődés miatt szükségesnek mutatkozó jobb szemléltetés érdekében a makett részenként elmozdítható és keresztirányban felnyitható lett. A fokozatosan több mázsássá növekvő építmény számára végül 1879-ben a Ganz-gyárban csináltattak egy szerkezetet, amelyet a gyár munkásai állítottak össze a helyszínen. Egy „forgó és toló készüléket” melynek segítségével, egy 3 méter átmérőjű koszorún forgatni lehet a teljesen összeállított egész mintát; a koszorún fekvő vágányon pedig a minta egy egy fele kitolható egy másik (2.10 cm átmérőjű) koszorúra, ugy hogy ezen elkülönités után a minta egyik fele az egyik, másik fele pedig a másik koszorún tetszes szerint forgatható leend. Ez a megvalósításkor valamennyire egyszerűsödött, és segítségével a külsőhöz hasonló részletezettséggel kidolgozott belső terek is láthatóakká váltak. 1881-ben a Gara-kápolna kivételével az egész makett elkészült. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/07.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/08.jpgA makett szerepe

Felmerül a kérdés, hogy a makett a Mátyás-templom kiépítése során a kezdetben kijelölt két cél – a nagyközönség érdeklődésének kielégítése és a kivitelezés résztvevőinek tájékoztatása – mellett vajon milyen funkciót töltött be. A nyolc év készítési idő ugyanis lényegesen hosszabb, mint azt mérete és a ráfordítandó munkamennyiség indokolta volna. 

Az írott források, a számlák és a részletes tervanyag összevetése során fény derült arra, hogy a modell sokkal inkább egyfajta tervezési segédletként működött, ekként tehát a tervezési folyamat nem mellékes, hanem központi elemének tekinthető. A 19. század tervezéstechnológiai színvonalán ez volt az a 3D-s lehetőség, amellyel ki lehetett próbálni, térben láttatni, sőt, akár el is vetni a kínálkozó ötleteket, hogy az épületen már a végleges megoldás valósulhasson meg. A két szobrász műhelye az építési iroda mellett helyezkedett el, állandó lehetőséget biztosítva Schulek számára az eredmények elemzésére. Az építési bizottság jegyzőkönyvei egyszer sem említik, hogy a – sokszor az irodában lebonyolított – bizottsági tervbemutatókon a makett is szerepet játszott volna, bár ez kézenfekvőnek tűnik. Inkább Schulek saját munkaeszközeként, speciális művészi tanulmányai kiegészítéseként funkcionált, ahogy ő maga is fogalmazott Kuzsinszky Bálinthoz írt levelében. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy Schulek a tervezési és kivitelezési folyamat során többször is változtatott a tervek részletein, és ilyenkor a makett már elkészült elemét is átalakíttatta, kipróbálva ezzel új ötleteit. Így történt akkor is, amikor a főszentély első szakaszában és a kereszthajó keleti falában trifóriumot építtetett. A szentély támpilléreinek pontos arányait is egy, a maketten történő módosítás során kísérletezte ki. Az 1877 augusztusában beadott keleti homlokzati rajzán szélesebb, eltérő arányúak a támpillérek, mint a későbbi, 1883. évi északi homlokzatot ábrázoló terven. Ez utóbbi rajz mutatja a legtöbb azonosságot a modell fennmaradt részeivel. A nyugati rózsaablakot is újra készítették. Változtatás történt az északi fal kialakításában is, de ennek mibenlétét konkrétan nem ismerjük, forrásunk sajnos nem jelöli pontosabban az épületrészt. Ez 1884-ben történt, amikorra sikerült elérni, hogy a templom északkeleti részéhez csatlakozó pénzügyminisztériumi épületszárnyat elbontsák, és már folyt is a kivitelezés. Lehetséges, hogy az északi sekrestye ablakait érintették a változtatások. Ugyanis az 1883. évi északi homlokzatterven azon a szakaszon még nincsen ablak (Kat. 7.30.c), a maketten az adott helyen két gótikus nyílás látható, a megépült templomon pedig végül két kör alakú ablak készült. 

 

A nyugati tornyok kérdése

A Mátyás-torony helyreállítására vonatkozó, 1874-ben hozott miniszteri döntés értelmében a makett déli tornyát a templom fennmaradt és töredékes díszítményeiből rekonstruálható tornya alapján alakították ki. Lezárása azonban eltér a megépült Mátyás-toronyétól. Hiányzik a zárterkély szint, amely ma figyelemre méltó eleme a toronynak. A modell sisakja a tervezett kősisakra utal, amelynek koncepciója mellett Schulek mindvégig kitartott. Jellegzetes eleme a toronyóra, amely egy archív fotó tanúsága szerint el is készült végül a tornyon, de csak annak északnyugati oldalán. A modell harmadik nyolcszögalapú szintjét övező mellvéd pillérein harsonázó angyalok kis szobrai álltak. A makett déli tornya a templomhoz mérve alacsonyabb, mint a kivitelezett épület esetében.

A modell északi tornyának csak két szintje, az első és a harmadik maradt fenn, ám ezek jellegzetességei alapján pontosan meghatározható, hogy mely tervekkel azonosítható az épületrész. A terveken (és bár homályosan, de a városházi fotón is) látható, hogy a maketten a „másfél tornyos” nyugati homlokzatok zömök, ötszintes román stílusú tornya valósult meg. Ez az építmény Henszlmanntól ered, aki a Schedel-krónikában megjelenő, a Mátyás-templom mögött látható domonkos templom tornyát tévesen Béla-toronyként azonosította.

Végül 1884-ben Trefort Ágoston miniszter a nehéz anyagi körülményekre hivatkozva végleg törölte az építési programból az északi torony kiépítését. Ez azonban nem azt jelenti, hogy addig létezett volna elfogadott terv a toronyra vonatkozón. Az északi torony koncepciója, egyéb sürgető rajzfeladatok miatt soha nem jutott el a tervbírálat fázisába, noha sok rajz maradt fenn, amelyeken a román stílusú északi torony kisebb eltérésekkel ugyan, de megjelenik. Felmerül a kérdés, miért maradt mégis ott a maketten, amikor láthattuk, hogy 1884-ig folyamatosan törekedtek az épülő templommal való azonosságra. Schulek magáénak érezte a román stílusú toronytervet, olyannyira, hogy 1883-ban az északkeleti és északi oldal benyújtott tervein is ilyen torony látható. Akkor azonban a tervnek erre a részére nem tértek ki az értékelésnél, mivel az északi mellékszentély, a sekrestyék, az északi kereszthajó és a királyi lépcsőház építése számított elsődleges feladatnak. Amikor Trefort 1884-ben a nyugati homlokzat és az északnyugati részek terveit kérte, Schulek nem véletlenül mondta, hogy már korábban benyújtotta azokat: egyértelműen az 1883. évi északi homlokzatrajzra gondolt. Tehát bizonyos, hogy Schulek ekkor a templom északi oldalát a maketten látható formában akarta kiépíteni, és az északi toronyról sem akart lemondani. 

Schulek 1884-ben összeszólalkozott a két szobrásszal, Rózsa Ferenccel és fiával, és elküldte őket. Lers Pál jelentéséből kiderül, hogy éppen egy változtatás során merültek fel panaszok velük szemben. Az éves jelentésben viszont Lers már csak arról írt, hogy nem tudtak tovább munkát adni nekik, ezért bocsátották el mindkettőjüket. Ez azt jelenti, hogy a makett ekkorra már elkészült. Schuleknek 1884-től sem elég embere, sem ideje nem volt már, hogy a helyreállítás keretében sokat foglalkozzon a modell kérdésével, ugyanis a minisztérium állandó sürgetésének nyomása alatt az 1883-tól meglendülő helyreállítás komoly feladat elé állította. A minisztériumi épületek régen várt bontása, a kivitelezés irányítása, az elkészítendő kő- és rétegrajzok, valamint üvegablak kartonok nagy mennyisége mellett a bontásokkal hozzáférhetővé vált épületrészek kutatását és dokumentálását is el kellett végezni az újonnan felvett két szakember, Aigner Sándor építésvezető és Gyalus László segítségével. 

Nem tudjuk pontosan, hogy Schulek a későbbiekben milyen részleteket változtatott meg a modellen (ahogy a Kuzsinszkynak írt levelében utalt rá), és főleg kivel végeztette ezeket az alakításokat. Rózsa Ferenc helyére Langer Ignác szobrászt vette fel, de nem ismerjük a pontos feladatait. Véleményünk szerint a makett további finomítása már nem az építkezés keretében történhetett, a szigorú, sokszorosan ellenőrzött elszámolás mellett ez már nem is lett volna megvalósítható. 

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/09.jpg

http://muemlekem.hu/images/magazin/20150306matyastemplmakett/10.jpgA makett fennmaradt töredékei

Megállapíthatjuk, hogy a modell több szempontból is torzó maradt: egyrészt nem követte végig az 1896-ig, sőt a Gara-kápolna tekintetében még tovább is húzódó tervezési, alkotási folyamatot, hanem az 1884-ig érvényes tervek és koncepciók szintjén maradt. Anyagában is torzó lett, tekintve, hogy a háborús sérülés miatt rendkívül töredékes állapotban maradt fenn. Mindössze 12 épületegység, valamint a nyugati kapu és a Béla-torony földszintjének töredéke élte túl a háborút. 

 

A makett hiányzó részei és készítésének menete

A makett azon részei könnyen rekonstruálhatók, amelyeknek a tervezése és az építése a készítéssel közel azonos időben vagy azt megelőzően zajlott. A déli fal második-negyedik szakasza bizonyosan a kivitelezett helyreállítás szerint készült. Valószínűleg a déli mellékszentély és a déli kereszthajó is a helyreállítás koncepcióját követte. A makett déli kereszthajó oromzatának terve a ténylegesen megépült részt követi. A déli előcsarnokot még a poligonális terv szerint öntötték, a nyugati homlokzat viszont komoly eltéréseket mutat. Az archív fotón is kivehető, hogy nem oromzat, hanem ferdesíkú tető zárja le, alatta galériasor fut. A nyugati homlokzat terve 1880-ban jött létre, és igazolja, hogy az elmondott részletek elkészültek. Hasonlóan kialakított az 1883. évi nyugati homlokzatrajz is, amely szintén a két szál szoros egybefonódását bizonyítja. Mindkét terven a falmező közepén liliomos díszítésű mérműves rózsaablak látható. Ihletője a jáki északi torony nyugati ablakának mérműve, amelyet Schulek 1875. évi ottjártakor ismerhetett meg.

Mindig csak egy épületrészt készítettek el a makettből úgy, hogy először a falat, az alapot, a tetőt és a sima lapokat öntötték ki, majd ezekbe vágták bele a nyílásokat. Az apró, finom részletek öntvényeit pedig csak ezek végeztével applikálták rá a nyílásokra, a lapokra és a különböző felületekre. Az összeillesztés nyilván a hozzáférés igényét figyelembe véve történt.

Amikor Rózsa Ferencet 1884-ben eltávolították, egy kimutatásban összesítette a templom számára végzett munkájukat. A Zichy-kápolnák fölött működő műhelyükben közel ötszáz gipszöntvény mellett megalkották a délkeleti kiskapu kőszobrász faragványait, valamint a templomban egy fejezetet, illetve a szentélyben több ornamenst faragtak. Legjelentősebb munkájuknak azonban mégis a makett tekinthető. A 18 ezer darabból álló alkotás még töredékesen is figyelemre méltó emléke egy nagy ívű helyreállítás során kialakult tervezési zsákutcának.

A Mátyás-templom makett rekonstrukcióban közreműködtek:

Módy Péter vezető restaurátor

Barták Csaba restaurátor (tisztítás)

Bíró János szobrász

Farkas Réka restaurátor (fiatornyok)

Gyürki László (műgyanta rekonstrukciók)

Módy Csenge (tisztítás, kiegészítés)

Molnár Péter szobrász

Papp Fruzsina restaurátor-hallgató (kiegészítés)

Pásztor Gábor restaurátor

Vecsey Ádám restaurátor

 

A munkálatok 2012 decemberében kezdődtek.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Tavaszra készülhet el a Mátyás-templom belseje

Saját tornya okozta a régi templom vesztét

Az ismeretlen Mátyás-templom

Labirintus a tornyokban

 

A Mátyás-templom a műemlékem.hu adatbázisában

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

2015.03.06


Fontosabb kulcsszavak

adókedvezmény (1) állapotjelentés (2) alsóvár (1) apátsági templom (1) Aquincumi Múzeum (5) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (4) avarok (2) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) BTM (3) budai vár (1) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (5) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (1) ciszterna (1) civilek (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) dombóvári vár (1) együttműködés (1) életveszély (1) első világháború (2) emlékmű (1) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) feltárás (14) felújítás (11) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) földvár (1) Ford (1) Forster Központ (1) freskók (1) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (6) határon túl (1) határon túl (6) Helikon (1) helyreállítás (3) honfoglalók (2) Horvátország (2) I. Géza (1) ICOMOS (2) indóház (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) kastély (1) kastélypark (1) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (7) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (1) királysír (4) királytemetkezés (5) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (2) Komor Marcell (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (3) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Mátyás Király Múzeum (3) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (1) műemlékvédelem (10) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (2) népi műemlék (3) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) Olimpia Hotel (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) őskor (1) pálos (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (13) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (2) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (4) Rezi Kató Gábor (1) római kor (3) Rómer Flóris Terv (2) Salamon-torony (2) Sándy Gyula (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) szkíták (2) tanösvény (2) Teleki László Alapítvány (3) település (1) temetkezés (3) temető (2) templom (2) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (4) Varga Mariann (1) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (1) vármúzeum (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)