Ausztria: magyar a második legnagyobb kripta
Az ott őrzött koporsók számát kivéve aligha érdemes összehasonlítani a németújvári Batthyány-sírboltot Bécs szívében lévő, szintén a 17. században épült, a kapucinusok temploma alatt lévő Császári kriptával. Utóbbiba néhány éve lift visz le, az állandó klímáról légkondicionáló gondoskodik, s belépőjegyet kell váltanunk négy euróért a holtak birodalmába. Németújváron azonban azt a hangulatot találjuk, mint találtuk volna száz, vagy éppen kétszáz évvel ezelőtt, s akár ingyen is készséges kalauzolásra számíthatunk.
Németújvár, vagyis Güssing a határtól alig tíz kilométerre található (a trianoni döntésig Vas megye németújvári járásának központja volt). Pinkamindszent felől (s tulajdonképpen bárhonnan) érkezve aligha téveszthetjük el, hiszen a várhegy és a rajta lévő vár uralja a völgyet. Legtöbbször ez az érkezők célpontja, hiszen szinte teljes épségben maradt meg, a kápolnájában lévő, 1570 táján készített orgona pedig az egyik legrégebbi Közép-Európában. Impozáns a vármúzeum történeti kiállítása is.
A várhegy lábánál nyújtózó temetőben 1200 körül épített, Szent Jakab tiszteletére szentelt templom áll, szinte teljesen az eredeti, építéskori állapotában. Kicsit odébb, a szintén a várhegy lábához épült kisváros szívében pedig a Sarlós-Boldogasszony templomot és a ferences kolostort találjuk, amely alatt a 17. században kialakított kriptában eddig a Batthyány-család csaknem száz tagja talált végső nyughelyet.
A Batthyányak 1524-ben kapták meg Németújvárt a hozzá tartozó falvakkal II. Lajos királytól birtokul. Korábban (Mátyás adományaként) az Újlakyaké volt, akik ágoston-rendi szerzetesek számára alapítottak a településen rendházat. A reformáció híveként Batthyány (III.) Boldizsár 1569-ben bezáratta a kolostort (őt magát még nem a kriptában temették el, emlékét azonban sírkő őrzi a mai ferences templom falában). A 17. században Batthyány (I.) Ádám rekatolizált, s ekkor építették az 1640-es években a ferencesek számára a kolostort és a templomot. Ő alakíttatta ki mai formájában a templom és kolostor alatt álló kriptát is családi temetkezési helyül. Batthyány Ádámot és feleségét már a kripta föld alatti alapító kápolnájában temették el 1653-ban, illetve 1659-ben. Nem ők voltak azonban az elsők: Batthyány (II.) Ferencnek is a korábbi kripta lett a nyughelye 1625-ben, az ő koporsója azonban nem maradt fenn.
Ugyan a kriptába a főbejárat a templomon kívülről vezet (a kapu fölött a halál angyalát és a hit figuráját láthatjuk), általában nem innen, hanem a templom szentélye mellett nyíló Loretto-kápolnán át lehet megközelíteni (a szentély barokk oltárán bal oldalon Szent Istvánt, a jobbon Szent Lászlót örökítették meg). A sekrestyén áthaladva lépcső visz le boltozatos kriptába.
Az alapító kápolnával együtt összesen hat helyiségből és egy hosszú folyosóból álló kriptarendszerben (a folyosó abba a terembe vezet, amely a kolostorépület alatt található), hamar megértjük a Batthyány-család honlapján olvasható felhívást, amely szerint felajánlásokat várnak a kripta fenntartására és felújítására, hiszen ez meghaladja az erejüket. Bár a terek szerkezetileg épek, azonban hullik a vakolat és a maradványaiban is impozáns díszítő festés csupán nyomokban maradt meg. A jó szellőzés miatt a vizesedés is kordában tartható, kivéve a legmélyebben fekvő IV. számú termet, ahol a nyers tégla boltozat alatt nedves a padló, s néhány koporsó is korhadásnak indult.
A templomhajó alatti II. terem fő helyén kapott helyet a család első hercegi rangú tagja, az 1772-ben elhunyt Károly József. A díszes ólomszarkofág (Balthasar Ferdinand Moll bécsi szobrász alkotása), ahogyan a többi koporsódísz nagy része is, megérett már a restaurálásra.
A kripta leghíresebb halottja azonban nem az első herceg, hanem az 1870-ben született Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”, aki meglehetősen boldogtalan és szegény gyermekkor, majd botlástól sem mentes ifjúság után (kezelhetetlensége miatt háromszor is iskolát kellett váltania és törvénytelen gyermeke született egy kapcsolatból) a család mára világviszonylatban legtekintélyesebb tagjává vált (a hercegi címet csak 1915-ben nyerte el). A hányatott évek után orvosnak tanult, 1898-ban feleségül vette Maria Theresia Coreth grófnőt, akivel tizenhárom gyermekük született és élete végéig mintaházasságban éltek. László először Köpcsényben, majd 1915 után Körmenden alapított kórházat, ahol maga kezelte a betegeket, társadalmi és anyagi helyzetüktől függetlenül, így gyakran a gyógyszereiket is maga fizette ki. Mély vallásosság uralta az életét, már 1931-ben bekövetkezett halála előtt is „szent emberként” tisztelték. II. János Pál pápa 2003-ban avatta boldoggá.
Eredetileg boldog László maradványai is a kriptában nyugodtak (az V. számú teremben található kőszarkofágban), a boldoggá avatás előtt, 1988-ban azonban a templom bejáratánál kialakított kápolnában helyezték el a kis fémkoporsót, amely a csontjait őrzi.
„Ez magyar történelem” - mondja lent a kriptában az osztrák templomszolga (a teljes kulturális keveredést ugyancsak jellemzően angolul), aki lekísért és körbemutat a koporsókon. Történelem, amit három és fél évszázada őriznek a németújvári ferencesek.
Kapcsolódó cikkeink:
Zarándokhely a fejedelem sírboltja
A Maros mosta ki a vértanúk csontjait
A ferences templom és kolostor a Határeset adatbázisában
A Batthyány-kripta a Határeset adatbázisában