Megújulásunk támogatója:  

Postaúton a Felvidéken I.

A három részre szakadt Magyarország korában az ország legfontosabb útvonala volt. A biztonságos postaút Pozsonyt kötötte össze Kassával – az első részben Túrócszentmártonig járjuk be.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/02.jpgA mohácsi csata és II. Lajos király halála – mint később nyilvánvalóvá vált – a középkori magyar állam bukását jelentette. Az ország előbb két részre szakadt: a keleti tájakon Szapolyai János, míg nyugaton Habsburg Ferdinánd volt az úr. Egyik oldalról a másikra pártoló, majd visszakozó, köpönyeget gyakran váltó, egymással marakodó, helyezkedő nagyurak, rablólovagok igyekeztek mind nagyobb koncokat kiszakítani a birtokokból. Anarchia volt ez, rosszabb Mohácsnál is, amelybe végül némi egyensúlyt hozott, hogy a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, majd megszállták a középső területeket, csaknem százötven évre három felé szakítva Magyarországot. A bizonytalanná vált mindennapok, a sűrű viszályok ellenére azonban az élet nem állt meg: ételre, italra, s már postára is szükség volt.

Habsburg Ferdinánd Taxis Antal bécsi főpostamester fiát, Mátyást bízta meg a postahálózat kialakításával, aki már 1527-ben Bécs és Pozsony, majd 1540-ben Bécs és Óbuda között szervezett rendszeres postajáratot. Csakhogy egy év múlva Buda odalett, megszűnt az összeköttetés Felső-Magyarország keleti részeivel és Erdéllyel is. Új útvonalra volt szükség, amelynek keleti végpontját Egerben találták meg, ahol 1550-ben kezdett el működni a postaállomás. Az út Pozsonytól Nyitrán át vezetett, majd Garamszentbenedeknél fordult dél felé. Ám mint kiderült, ezzel csupán versenyt futottak az idővel, s az idő győzött. Bár az egri várat 1552-ben sikerült megvédeni a török ostromlóktól, bebizonyosodott, hogy ez az útvonal sem biztonságos, nagyobbat kell kerülni a küldeményekkel, hiszen az egri postaállomást is kifosztották a törökök. Paar Péter, aki 1550-ben vette át a posták irányítását, új útvonalat dolgozott ki Pozsonytól Kassáig, ahová már nem jutott el az ellenség. Az elsődleges célja a hadiposta célba juttatása volt, de 1558-tól már kereskedők is használták a források szerint. Később keleten kibővítették, ám mi most ennek az eredeti útnak, a cikk első részében a nyugati felének a bejárására invitáljuk az olvasót. Az út nagy részén valóban az egykori postaút nyomvonalán haladunk, ám több helyen már megállapíthatatlan a postaállomások, lóváltók pontos helye.

A cikket a képek alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/allo1.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/03.jpgA szükség-főváros

Pozsonyban hol is kezdhetnénk az utunkat, mint a település fölé magasodó várban. A hegyen az első megtelepedések emlékei 4500 évesek, a mongol betörés (1241-1242) után kőből készült lakó- és őrtornyot emeltek itt, majd Luxemburgi Zsigmond kezdett palota építésébe a 15. század első harmadában. Zsigmond egyébként is kedvelte a várost, ő adott engedélyt, hogy városfallal védjék magukat – ennek egy jelentős szakasza ma is látható a várhegy lábánál. De térjünk vissza a királyi várhoz és palotához, már csak azért is, mert 1536-tól hivatalosan is a Habsburg Ferdinánd uralta országrész fővárosa lett Pozsony. Zsigmond gótikus palotáját reneszánsz stílusban átépítették, majd a 18. században barokk stílusúra alakították át. Később kaszárnya lett, majd leégett, szinte a romjaiból támasztották fel. Legújabb felújítása immár a szlovák államiságot élteti, az előtte lévő téren Szvatopluk morva fejedelem lovasszobra áll.

Ám mi ne törődjünk ezzel az újkori alkotással, forduljunk inkább a város felé. Már csak azért is, mert a legmagasabb, 85 méteres torony tűhegyes tetején a magyar korona aranyozott, hatalmas, 150 kilogramm súlyú, embermagasságú mása csillog. A Szent Márton-dóm az, amely székesfehérvári bazilika után a magyar királyok koronázótemploma lett: 1563 és 1830 között 11 királyt és 8 királynét koronáztak meg itt. Alig tíz perces sétával odaérhetünk a várhegy tetejéről, s ha belépünk, érdemes a szentélybe sétálni és a boltozatra emelni tekintetünket: Mátyás király korában bővítették mai méretére a roppant templomot, s bizony a király is ebben a látványban gyönyörködhetett.

A dóm után a belváros északi része felé indulunk. Végcélunk előtt csak egy helyen állunk meg: a klarisszák temploma és rendháza mellett. A gótikus épület a hagyomány szerint nagy és szent titkot rejt: itt találtak menedéket a margitszigeti domonkos kolostor apácái, akik magukkal hozták Árpád-házi Szent Margit földi maradványait. Úgy tartják, hogy az ereklyéket a rend 1782-es feloszlatása után befalazták a templom kriptájában, így azok ma is az épületben vannak, bár a pontos helyük ismeretlen.

Újabb kis séta és máris a belváros északi peremén állunk. Itt épült fel 1903-ban a posta hatalmas központi épülete, Pártos Gyula építész tervei szerint, szecessziós stílusban. A ház, alkalmazkodva a jelentős szintkülönbséghez, déli oldalán egy szinttel többől áll, mint az északin. Eredeti még több kovácsolt vas rácsa, illetve a felvételi terében a pénztárablakok is.

A cikket a képek alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/allo2.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/04.jpgFalfirkák és ispotály

Pozsonyt észak-keleti irányban hagyjuk el a 61-es számú főúton. Erre vezetett az egykori postaút is, amelynek első állomása Cseklész (Bernolákovo). Álljunk meg a település fölé magasodó dombon és sétáljunk be a barokk kerítőfallal és kapuval védett Szent István-templom kertjébe. Az épület még a 13. században született, később átépítették, jelenlegi formáját a 18. század végén nyerte el. Itt a részletek a fontosak: a támpillérbe épített középkori sírkőnél is érdekesebbek a falfirkák a déli falon: többségüket az 1610-es, 20-as években vésték bele az anyagba. Nevek sorakoznak és a látogatások dátumai, amelyek jól kivehetők így 400 év után is. A templomtól nem messze egy középkori vár kis romjaira bukkanhatunk, odébb egy Esterházy-kastély áll a golfklub területén – épp felújítják, nem látogatható.

Alig 10 perces autóúttal már a következő állomásra, Szencre (Senec) érkezünk. Itt a legjelentősebb látnivaló a Török-ház: 1550-es években, eredetileg nemesi kúriának épült reneszánsz épület. Itt tartották 1757-ig a vármegye üléseit. A nevét annak köszönheti, hogy összekapcsolták erődszerű megjelenését az építésekor reális török-veszedelemmel – védekezésre természetesen alkalmatlan lett volna. Jelenleg városi múzeum.

Szenc után érdemes az E75-ös (vigyázat, matricával használható) útra térnünk. A hajdani postaút ugyan érintette Farkashidát (Vlčkovce) is, de itt nemigen akad látnivaló. Galgóc felé tartunk, ám mielőtt még átkelnénk a Vág folyó hídján, érdemes Újvároskába (Leopoldov) betérni egy másik, sokkal kisebb híd miatt.

Újvároska, más nevén Lipótvár az 1663-as török offenzívának köszönheti a létét, amikor Érsekújvár is elesett. Ekkor egy új védelmi vonalat igyekeztek északabbra létesíteni, amely fő elemeként megépítették az akkor uralkodó I. Lipótról elnevezett lipótvári erődöt. A sors fintora, hogy a klasszikus olaszbástyás modern erőd a török harcokban soha nem kapott szerepet, végül 1855-ben börtönné alakították át. A meglátogatása így kifejezetten ellenjavallott, ne is próbálkozzunk a bejutással. Amit keresünk, arra még előtte rábukkanunk: egy forgalom elől már elzárt, kőtalapzatra téglából épített híd. Egykor az erődhöz vezetett, s a postaút küldöncei is megfordultak rajta, hiszen az 1660-as évek második felében épült, s ma is szinte változatlan állapotban áll.

A Vágon átkelve Galgócra (Hlohovec) jutunk, ahol rögvest olyan épületeket találunk, amelyeket már láthattak az évszázadokkal ezelőtt itt utazók is. A gótikus Szent Mihály templom díszes nyugati kapuja lenyűgöző, ám az igazi kuriózum a középkori ispotály, vagyis kórház épülete a folyó felé, a panelek árnyékában. 1349 és 1365 között Nagy Lajos király főemberének, Hédervári Kont Istvánnak, a város akkori urának a parancsára építették, s a Szentléleknek szentelték fel. Néhány éve állították helyre, az egyik legrégebbi megmaradt kórházépület a Kárpát-medencében.

Galgócon találunk még egy meglehetősen rossz állapotú Erdődy-kastélyt, a parkjában Szlovákia legrégibb fennmaradt színházépületével. S ha elfelejtenénk, hogy mennyire magyar földön járunk, jusson eszünkbe, hogy itt bukkantak rá az első honfoglalás-kori tarsolylemezre még a 19. században. 

A városból induljunk Bajmócska (Bojničky) felé. Egy kis szerpentin után kilátóhely vár minket, ahonnan szemügyre vehetjük a már megtett utat. Eddig a síkságon haladtunk, lassan beérünk a helyek közé.

A cikket a képek alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/allo3.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170924postaut1/05.jpgKísértet és vértanú

A szemlélődés után vissza kell térnünk Galgócra, ahonnan az 514-es úton haladunk tovább. Alsóvásárdon (Dolné Trhovište) középkori templomot és 19. századi kastélyt találunk, amelyben a jelenlegi posta is helyet kapott. Innen Nagyrépényen (Veľké Ripňany) át megyünk: a postaút egyik állomása volt ez is, de a törökök 1598-ban, a tizenötéves háború során feldúlták. A következő állomásunk pedig Nagytapolcsány (Topoľčany), ismét egy város. Ám ne menjünk be a központba, inkább térjünk el Kővárhely (Podhradie) felé, ahol a település egykori vára áll a falu feletti magaslaton. Az utóbbi években újra felépítették az egykori falak egy részét, így lenyűgöző monstrum fogad minket sokemeletes gótikus öregtoronnyal a parkolót követő kis kaptató után.

A következő állomásunk ismét egy torony lesz Nyitrazsámbokréten (Žabokreky nad Nitrou). Hajdan egy vár állott a településen, még a várárok vonala is látható, ám az egykori középkori erősség nagyját elbontották, abból mindössze egyetlen, a 20. század óta lakásként használt torony maradt.

Innen jó nagy autózással jutunk Privigye (Prievidza) városába. Van itt is középkori városközpont, ám maradjunk a tornyok bűvöletében és nézzük meg a szomszédos Bajmóc (Bojnice) várkastélyát! A Pálffy-család kastélya az egyik legszebb, legjobban helyreállított ilyen típusú műemlék a Kárpát-medencében. Az első kővárat a helyén a 13. században emelték, azóta építették át és át a nemesi lakhelyet. Mai alakját gróf Pálffy Jánosnak köszönheti, aki Huber József pesti építésztől egy igazi mesepalotát rendelt: a kastélyt 1888 és 1910 között neoromán és neogót stílusban építették át, amihez a Loire-menti kastélyok szolgáltak mintául. A vár ma múzeum. A gróf ráadásul az utódok megélhetéséről is gondoskodott, hiszen a sírjából folyadék (nyilván talajvíz) szivárgott, amit a helybéliek a könnyeinek véltek, s az erre alapozott kísértethistória egy évente megrendezett nemzetközi kísértetfesztivál apropója lett. Kísértettel persze nem, de állatokkal találkozhatunk a parkjában, ahol állatkert is helyet kapott. Mátyás király fája, egy állítólag 800 éves hársfa szintén itt látható.

Innen indulhatunk a hajdani postaút első szakaszának utolsó állomására, Túróc-Zsámbokrétre (Žabokreky). Ám előtte betérhetünk Necpálra (Necpaly), ahol az Petőfi Sándor édesanyja, Hrúz Mária született. A település másik híres szülötte Lahner György tábornok, aradi vértanú, akinek emlékoszlopa az alsó kastély kertjében található. A kertkapu azonban többnyire zárva van, így csak kevesen olvashatják a gúla tapapzatán a magyar nyelvű feliratot: "Buzduljunk a múltakon / Élni és halni / A magyar hazáért!" A településen egy felső, reneszánsz kastély is található, nagyon rossz az állapota. A Justh-családé volt, az egyik ajtókeret felirata 1673-ra teszi az építését.

Túróc-Zsámbokrét, a postaállomás helye szinte egybeépült Túrócszentmártonnal (Martin), amely a szlovák nemzeti mozgalom és nacionalizmus szimbolikus helyszíne napjainkban is. A legjobb, ha a Szlovák Falumúzeumot keressük fel, ami egy hatalmas skanzen, népi épületek sokaságával. Van itt lóváltó kocsiház is a 18. századból – a postaút állomásain is ilyenekben váltották a lovakat a kocsik előtt. A hosszúkás épületnek a két oldalán egy-egy hatalmas ajtaja van: az elsőn behajtott a kocsi, a másikon ki, akárcsak egy mai autómosónál. A falumúzeumban van egy 1811-ből származó, ma is működő kocsma: itt akár egy tányér bab-, vagy gulyáslevest is ehetünk. Kell az erő, hiszen utunknak még csupán a feléhez érkeztünk, a Kis-Fátra nyugati részén, a hegyek közt járunk már, hamarosan a Liptói-havasok, s aztán a Magas-Tátra vidéke következik, hogy végcélunkhoz, Kassára érjünk.


A cikk folytatása: Postaúton a Felvidéken II.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Királylány a templomfalban

Miért éppen a Szepesség?

Felvidék: hamis az érintetlenség mítosza

Miért éppen Pozsony?

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Kovács Olivér
2017.09.24


Fontosabb kulcsszavak

adókedvezmény (1) állapotjelentés (2) alsóvár (1) apátsági templom (1) Aquincumi Múzeum (2) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (1) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (3) avarok (1) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) BTM (3) budai vár (1) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (4) búvárrégészet (1) ciszterna (1) civilek (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) dombóvári vár (1) együttműködés (1) életveszély (1) első világháború (1) emlékmű (1) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) feltárás (9) felújítás (10) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) földvár (1) Ford (1) Forster Központ (1) freskók (1) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (5) határon túl (1) határon túl (5) Helikon (1) helyreállítás (2) honfoglalók (1) Horvátország (2) I. Géza (1) ICOMOS (2) indóház (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) kastély (1) kastélypark (1) katolikus templom (1) kegyhely (1) kiállítás (5) királyi palota (1) királysír (3) királytemetkezés (4) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) KÖH (2) kolostor (2) Komor Marcell (1) korona (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (2) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (2) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (1) Mátyás Király Múzeum (2) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (1) műemlékvédelem (9) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagyváradi vár (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (2) népi műemlék (3) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) Olimpia Hotel (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) őskor (1) pálos (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (12) rekonstrukció (2) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (4) Rezi Kató Gábor (1) római kor (2) Rómer Flóris Terv (1) Salamon-torony (2) sírbolt (1) sírépítmény (1) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) szkíták (2) tanösvény (2) Teleki László Alapítvány (2) település (1) temetkezés (3) temető (1) templom (2) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (3) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) vármúzeum (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)