„Csak azért nem tudjuk pontosan, mennyire kétségbeejtő a helyzet, mert nem készült olyan értékleltár, amely mondjuk a huszadik század első felében számba vette volna a határon túli magyar temetők, illetve magyar síremlékek értékeit. Tehát nem tudjuk, pontosan, hol is vannak és melyek azok az értékek, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Csak egy látszik biztosnak: ezek jelentős része egyre gyorsuló ütemben pusztul és néhány helyen a nagy része már biztosan meg is semmisült” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Határeset-programunk Felvidék-szakértője, Paszternák István.

A műemlékvédő szakember hozzátette: igen sok határon túli magyar temetőben mutatkoznak a sírpusztulás-sírpusztítás jelei, legfeljebb a folyamat üteme különböző. Pedig ezek a temetők rejtik a magyar történelem legfontosabb családjainak földi maradványait éppúgy, mint politikusok, művészek, katonák porhüvelyeit. Nem szabad elfelejtkeznünk e temetőkben rejlő síremlékek, kripták műemléki értékeiről, számos kiváló építész, szobrász, festő e temetőkben fellelhető alkotásairól sem.

Sok temetőkert kitűnik egykori kertépítészeti alkotásaival is, egy-egy nagyváros legfontosabb zöldfelületét alkotva. Boldogabb országokban ezen értékekről színes albumok jelennek meg, a szépen parkosított sírkerteket pedig vezetett túrákon ismerheti meg a nagyközönség. Nálunk sajnos gyakran e temetők fizikai fennmaradása is kétséges.

A határon túli magyar temetők helyzetére a kolozsvári Házsongárdi temető sorsa és a síremlékeinek megmentéséért az elmúlt évtizedekben vívott folyamatos harc hívta fel a figyelmet. Ennek egyik legutóbbi fejezeteként, az elmúlt évben ismét elmérgesedett a helyzet, amikor a temetőt védeni igyekvő alapítvány külön-külön leírást készített az egyes síremlékekről, kriptákról, hogy egyedi védelemmel lássák el azokat. A konfliktus rávilágított a magyar temetők pusztításának általános tendenciájára is: hol itt, hol ott számolnak fel egyes sírokat, így a temető lassan, évek, vagy évtizedek alatt alakul át és veszti el történelmi, korábbi kegyeleti értékeit.

„Hasonló folyamat zajlik több helyen a Felvidéken. Például Losoncon, a református temetőben, melynek sorsáról a közelmúltban remek kis könyv jelent meg a Puntigám házaspár tollából. Eszerint a kétszáz éves temetőt fenntartó, helyi református egyházat a második világháború utáni Csehszlovákiában „fasisztának” kiáltották ki és államosították mind a templomát, mind temetőjét. Utóbbit a régi gondnok igyekezett védeni és karbantartani, míg el nem adták a feje fölül a szolgálati lakást. Ekkor elkezdődött a sírkert rohamos pusztulása. Ennek egy része oktalan vandál pusztítás volt: a rendes kerítés nélküli temetőn éjjel nappal keresztüljártak az emberek, több obeliszket „szórakozásból” ledöntöttek, összetörtek. Bár a református egyház az 1989-es fordulat után visszakapta elrabolt temetőjét, de mivel annak fenntartását – pláne rendbetételét, a több száz kidöntött sírjel újraállítását – anyagi okokból nem tudta vállalni, átadta azt a városnak. Ma a temető megsemmisülésének újabb formáját éljük meg. Azért számolnak fel tömegesen sírokat, mert a református temető mára összenő a szomszédos városi sírkerttel: amaz lassan bekebelezi ennek legértékesebb, legrégebben betelepített parcelláit. Szükség van a helyre - mondják, pedig távolabb jócskán találni olyan parcellarészeket is, ahol nem kellene történeti értékű síremlékeket beáldozva új sírsorokat nyitni” - jelentette ki Paszternák István.

A losonci temető nyugati, református része első pillantásra rendezett képet mutat, ám rövid séta is elég ahhoz, hogy látható legyen: valószínűleg megállíthatatlan a pusztulás. Akad sor, ahol az aljnövényzet már teljesen elborította a sírhalmokat, létükre csak a hullámzó felszín hívja fel a figyelmet. A sírkövek kidöntve fekszenek a kúszónövények alatt. A kripták szinte mindegyike fel van törve, a koporsókat, emberi maradványokat rég kiszórták, eltüntették. Különösen a domboldal aljában lévő kripták környezete szemetes és már rég túl van a gazosodáson, lassan erdő borítja.

Az út túloldalán a városi temetőben nem ennyire elborzasztó a látvány, ám az ott lévő magyar családi kripták nagy része szintén romosodik. Láthatóan a többségüket nem látogatják, ami rávilágít a sírpusztulások egyik fontos okára is: ha kihal a korábbi népesség, aligha van olyan erő, ami megállíthatja a síremlékek állapotának romlását.

Képeink a losonci református temetőben készültek

A cikk folytatása: Közbelép az állam Házsongárd ügyében

Kapcsolódó cikkeink:

Nemzeti összefogás kell a Házsongárdi temetőért

Állóháború a Házsongárdi temetőben

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA