A riport első része: Páratlan érték a székesegyház tövében

Vilmos püspök halála után a pécsi egyetem hamarosan elvesztette egyetemi rangját, de székesegyházi iskolaként egészen 1543-ig, a török megérkezéséig működött. A hajdani egyetem korabeli leírását a török világutazónak, Evlia Cselebinek köszönhetjük. „Többi között az isteni Eflatunnak (Platón) a belső várban lévő régi, tudományos főiskolája… A korábbi időben ebben a főiskolában keletről is nyugatról több tanuló lakott…jelenleg azonban e szobácskákban várkatonaság lakik, s a lakosokkal szórakozik” – írta a 17. században az utazó történetíró.

A sors fintora, hogy míg az egyetem leírása egy töröknek köszönhetően maradt fenn, addig az épületet a magyar történelem egyik legnagyobb korabeli hőse pusztította el. 1664-ben Zrínyi Miklós horvát bán kísérletet tett a város elfoglalására. Az ostrom ugyan nem sikerült, de Zrínyi katonái egy jelentős falszakaszt felrobbantottak. A detonációban pedig elpusztult az egykori egyetem épületének jelentős része is.

Ami maradt, azt viszont nem bontották vissza. A falak eltemetődtek, majd a 18. századi barokk térrendezés keretében feltöltötték a székesegyház körüli területet, így az egyetem romja – a több jelentős építménnyel együtt – helyenként hat méter vastag föld alá került.

Az egyetem pontos helye már a 20. század elejétől foglalkoztatta a kutatókat. Cselebi leírását – amely szerint egészen közel állott a székesegyházhoz a Püspökvár területén – többen kétségbe vonták. Már csak azért is, mert fennmaradt egy felmérés, illetve térkép 1687-ből, amely a város visszafoglalása utáni állapotot rögzítette. Ezen pedig a székesegyház körül semmilyen épületnek nem volt nyoma.

A Püspökvár feltárási munkái az 1970-es években kezdődtek el Pécsett. A székesegyház északi fala mellett 1980-ban bukkantak az Aranyos Mária kápolna maradványaira, majd öt évvel később megkezdődött a kápolnától keletre található egyetem feltárása is.

„Természetesen azt bizonyítanunk kellett, hogy a mintegy harminc méter hosszú, egy nagyteremből és a hozzá kapcsolódó kisebb szobákból, valamint egy folyosóból álló épület valóban a középkori egyetem maradványa” – mondta el korábban az ásatásról G. Sándor Mária régész, aki Gerő Győzővel a terület 1985-ben elkezdődött feltárását vezette. „Szerencsénkre nagyon sok kőfaragvány került elő, így egy címerkő is az egykori egyetem épületéből. Mivel ez a maradvány egyértelműen az alapító főpaphoz, Vilmos püspökhöz köthető, Cselebi leírásával együtt sikerült bizonyítani, hogy valóban a hajdani, csaknem háromszázötven éve eltemetett egyetem épületére bukkantunk.”

A feltárás a kilencvenes években is folytatódott és páratlan szobortöredékek kerültek elő a kápolna feltöltéséből. A jelenleg múzeumi raktárban álló, eredetileg festett kövek a szakemberek szerint művészeti értéküket tekintve egyenrangúak a budai várban talált Zsigmond-kori szobortöredékekkel – csak éppen jó fél évszázaddal korábbiak. Az Anjou-kori faragványok értékét emeli, hogy arany, cinóber, kék festésük jó állapotban maradt meg.

„Rendkívül fontos pedagógiatörténeti helyszínről van szó, amelyet még értékesebbé tesznek a kápolnában talált kőfaragvány-töredékek. Ráadásul világörökségi helyszín tőszomszédságában található, amelyet még színesebbé, értékesebbé tehet a más korszakból származó emlék. Vétek volna ezt nem bemutatni a nagyközönségnek” – jelentette ki a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke. Mezős Tamás hozzátette: a tervek készen állnak a beruházás befejezésére, így ha sikerül forrást találni, jövő év második felében megnyithatja – több száz év után ismét – kapuját a középkori egyetem.

A riport első része: Páratlan érték a pécsi székesegyház tövében

Képek a püspöki palotáról és a középkori egyetemről

Képek az Aranyos Mária kápolna maradványairól és Vilmos püspök sírhelyéről