Megújulásunk támogatója:  

Királylány a templomfalban

Egy legenda szerint Árpád-házi Szent Margit csontjai egy pozsonyi templom falába rejtve várják a feltámadást. Magyar szentek elveszett és meglévő maradványairól dióhéjban.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/02.jpgMiután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a Margit-szigeti kolostor lakói sebtiben összeszedték értékeiket, hogy kevésbé háborgatott helyen találjanak új otthonra. A templomi felszerelésen, kegytárgyakon, értékes ruhákon kívül ilyen értéknek számított az 1270-71-ben elhunyt (a dátum vitatott), akkor még nem szentként, hanem 1276 óta boldogként tisztelt Árpád-házi Margit koporsója a benne lévő csontmaradványokkal. Az ereklyét előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatra vitték, végül Pozsonyban, a klarisszák kolostorában találtak menedékre. Egy 1638-as beszámoló szerint akkor még megvolt a koponya, a kar-, láb- és gerinccsontok, több ruhanemű (amelyek feltehetően nem töltöttek a holttesttel csaknem háromszáz esztendőt a sírban), önkorbácsolásra használt ostorának néhány foszlánya, valamint vezeklőöve – utóbbi az esztergomi bazilika kincstárában található napjainkban. A koponyát először 1643-ban tették ki tiszteletre a templom kórusában.

A maradványok történetében a fordulópontot az jelentette, amikor II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket. A legenda szerint a távozó apácák befalazták Margit csontjait a templom falába, feltehetően az épület kriptájában. Ugyanakkor az a nézet is ismert, hogy már korábban elajándékozták (vagy eladták) darabonként bűnbánó világiaknak. Ennek némileg ellentmond, hogy Margit tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan (szentté csak 1944 januárjában avatták), ám ereklyéi nem bukkantak fel ezután (egy csontdarabka van meg csupán, szintén az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban). A befalazott csontok azonban a volt klarissza templom kétezres években végzett felújításakor sem kerültek elő, ami persze nem bizonyítja, hogy nincsenek ott, de legalábbis elhinti a kétely magját.

Szent Margit csontjai ügyében tehát nem lettünk okosabbak (legalábbis ami a jelenlegi helyüket illeti), pedig a királylány földi maradványainak története még a jobban dokumentáltak között van az Árpád-háziak között. A királyi család azon tagjainak a porhüvelyével, akiket nem övezett haláluk után tisztelet, kultusz, többnyire nemigen foglalkozott az utókor, így maradványaikat is csak különleges szerencsével lehet azonosítani. Az egyetlen példa erre az 1848-ban Székesfehérvárott megtalált férfi és női csontváz, amelyet III. Béla és felesége, Châtillon Anna maradványaként azonosítottak (bár volt, aki szerint Könyves Kálmán és felesége Szicíliai Felícia nyugodott a két kőkoporsóban). Még a tisztelet sem jelentett persze garanciát a csontmaradványok megmaradására: Aba Sámuelnek ugyan kialakult kultusza a 11-12. században, ám a későbbi Szent László kultusz ezt háttérbe szorította, így a maradványok sorsáról sem maradt fenn adat. 

A cikket a képek alatt folytatjuk!

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/03.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/04.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/05.jpgA legjobb esélyt tehát az jelentette, ha az illetőt a halála után tisztelték, ami azonban a többnyire a csontmaradványok és az illetőhöz tartozó tárgyak használatával járt. Így Margit koponyáját évente kétszer (ünnepnapján, vagyis halálának vélt fordulóján, január 18-án, illetve antiochiai Szent Margit ünnepén, július 13-án) közszemlére tették. A vezeklőövét (amelyről azt állították, hogy megkönnyíti a szülést - itt szintén az antiochiai szenttel mosták össze) kölcsön is adták. Fennmaradt levelek tanúskodnak erről: 1689. november 21-én Eszterházy Mária Magdolna pozsonyi klarissza nővér visszakérte a gróf feleségének szüléséhez kölcsönadott vezeklőövet (Árpád-házi Margitét), mivel azt szintén szülés megkönnyítése végett „Ezen idő alatt - ti. míg az öv távol volt - hány rendbeli úri asszonynak is kérték immár... s … kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk."

Margit ereklyéit tehát hosszú időn át használták, s így is csupán egy csontdarabka és az öv maradt fenn napjainkra. Mivel a szenthez kötődő maradványok értékesek voltak (gondoljunk csak a Szent Jobbra, amit a legenda szerint egy Mercurius nevű szerzetes lopott el a sírból), néha gombamód szaporodtak: napjainkban legalább kilenc Szent István-ereklyéről tudunk, nem csak a Szent Jobbról – Székesfehérvár és Pannonhalma mellett a többi között Kölnben, Aachenben és Dubrovnikban is őriznek neki tulajdonított csontdarabokat, amelyek többségének a története teljes homályba vész. Mivel a Szent Jobb kivételével nem történt természettudományos vizsgálat (annál is csak módjával), ezek hitelessége nem igazolható. 

Alig némiképp volt kevésbé kalandosabb Szent László fejereklyéjének és az azt tartalmazó hermának a története. László szentté avatására 1192-ben került sor: ekkor felnyitották, majd átépítették a nagyváradi sírt, s a hajdani uralkodó fejét leválasztották a testéről, majd egy mellszobor alakú ereklyetartóban a sír fölött helyezték el. A sírra tették a kürtjét és csatabárdját is, ám ezek elvesztek a középkor folyamán.

Csaknem megsemmisült a koponyaereklye is 1406-ban, amikor leégett a nagyváradi székesegyház. A korábbi, fából készült herma elpusztult, a koponya azonban nagyrészt épen maradt. Az ezt követő években (a Szent Lászlót eszményének tartó, szintén Nagyváradra temetkező Zsigmond uralkodása alatt) készült el a ma látható herma: a koponyacsontot pedig (egy kis rész kivételével, hogy megérinthető legyen) ezüsttel borították be. A herma maga a középkori ötvösművészet egyik kiemelkedő remeke.

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/06.jpg

http://www.muemlekem.hu/images/magazin/20170329szentmargitpozsony/07.jpgA tizenötödik század végén az állkapcsot leválasztották az ereklyéről, s Bolognába vitték. A herma a Báthori család kincstárába került, innen Naprághy Demeter a fejedelem kancellárja, későbbi veszprémi, majd győri püspök vitte el, s Prágában restauráltatta. A hermát a török kiűzéséig az ausztriai Borostyánkő várában őrizték, innen került Győrbe. A nagyváradi székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot, amit ott szintén egy díszes ereklyetartóba tettek.

A herma 1861-ben került a mai helyére, a székesegyház Hédervári kápolnájába. 1971-72-ben restaurálták a kápolnát, a 19. századi oltárt elbontották és a herma egy fekete márvány talapzaton kapott helyet.

Ha már herma: a Szent Koronával kapcsolatban felmerült, hogy annak felső részét Szent István koponya-ereklyetartójából készíthették. A ma talán morbidnak tűnő ötlet egyáltalán nem áll távol a középkori ember gondolkodásától, hiszen úgy vélték, hogy maga is átvesz valamit a szentség erejéből, ami a szenttel fizikai kapcsolatba kerül (ez magyarázza, hogy miért kellett a csontokat megérinteni). Így egy részben ereklyetartóból kialakított korona közvetítette volna a szent erejét a használójára is.

Sajnos az ereklyék azonosítása napjainkban szinte lehetetlen vállalkozás. Nem csupán azért, mert a tulajdonosaik érthető okokból nem válnak meg tőlük, hanem azért is, mert a komolyabb vizsgálatok, így a mintavétel roncsolással, anyagvesztéssel jár. Elvileg kinyerhető lenne DNS a csontokból, önmagában azonban ezzel sokra nem lehet jutni, hiszen az azonosításhoz egy rokon DNS-ének is rendelkezésre kellene állnia, s akkor is csupán kapcsolatot lehet teljes bizonyossággal megállapítani közöttük. Persze ha mégis előkerülne néhány emberi csont a pozsonyi klarissza templom falából, érdemes lenne a marburgi székesegyháznál kísérletet tenni, hogy kinyissák ereklyetartójukat, hiszen a világszerte legismertebb magyar szent, Árpád-házi Szent Erzsébet Szent Margit nagynénje volt.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Megtalálták Géza király sírhelyét

Örökre elvesztek a magyar királyok?

 

A pozsonyi klarissza templom és rendház a Határeset adatbázisában

 

 

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA

 

Fotó, szöveg: Kovács Olivér
2017.03.29


Fontosabb kulcsszavak

adókedvezmény (1) állapotjelentés (2) alsóvár (1) apátsági templom (1) Aquincumi Múzeum (2) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (1) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (3) avarok (1) barokk (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) BTM (3) budai vár (1) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (4) búvárrégészet (1) ciszterna (1) civilek (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (3) dombóvári vár (1) együttműködés (1) életveszély (1) első világháború (1) emlékmű (1) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (1) Év Kiállítása (1) Év Múzeuma (1) falkép (4) feltárás (9) felújítás (10) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) földvár (1) Ford (1) Forster Központ (1) freskók (1) FUGA (1) füleki vár (2) Galamb József (1) gepidák (1) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (5) határon túl (1) határon túl (5) Helikon (1) helyreállítás (2) honfoglalók (1) Horvátország (2) I. Géza (1) ICOMOS (2) indóház (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) kastély (1) kastélypark (1) katolikus templom (1) kegyhely (1) kiállítás (5) királyi palota (1) királysír (3) királytemetkezés (4) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) KÖH (2) kolostor (2) Komor Marcell (1) korona (1) középkor (2) Közkincs-kereső (1) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kutatás (2) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (2) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (1) Mátyás Király Múzeum (2) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (1) műemlékvédelem (9) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (6) Múzeumok Éjszakája (2) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagyváradi vár (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (2) népi műemlék (3) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) Olimpia Hotel (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) őskor (1) pálos (1) pályázat (2) Pétermonostora (1) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (2) régészet (12) rekonstrukció (2) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (4) Rezi Kató Gábor (1) római kor (2) Rómer Flóris Terv (1) Salamon-torony (2) sírbolt (1) sírépítmény (1) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) szkíták (2) tanösvény (2) Teleki László Alapítvány (2) település (1) temetkezés (3) temető (1) templom (2) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (3) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) vármúzeum (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (2) víz alatti régészet (1) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1)