Teljes régészeti feltárás még sohasem folyt a váci vár területén, ahol eltemették Szent László bátyját, Géza királyt. Érintetlen sírt nem, sok részletet viszont remélnek a szakemberek a helyszínen.
A Duna felől a várfalon kitárt karú szobor, túloldalt tér, amely Géza király nevét viseli. Többnyire bezárt barokk templom, ferences rendház – lakatok, zárak mindenütt. Ez fogadja ma azokat, akik felkeresik Vác kora középkori városmagját.
„Vitatott, hogy mikor kezdett el ténylegesen működni a hagyomány szerint Szent István által alapított váci püspökség. Egy biztos: a 11. század utolsó harmadára kiemelkedő hellyé vált a terület, hiszen egy királytemetkezésnek is helyet adott” - mondta el a helyszínen a műemlékem.hu-nak Batizi Zoltán. A régész – aki több helyen kutatott a városban, mielőtt ideiglenesen szülőhelye, Nagybörzsöny polgármestere lett – hozzátette: ugyan tervszerűen még nem sikerült feltárni az egykori vár területét, azonban néhány közműépítés alkalmával került elő olyan kőanyag, amely alapján a 11. századi székesegyház helyét jól meg lehet becsülni.
Így az első templom, amely ugyanúgy kelet-nyugati tájolású volt, mint a mai, attól kicsit délebbre állhatott. Elképzelhető, hogy a jelenleg álló épület déli fala megegyezik a korábbi templom északi falával, így annak a hajója a barokk rendház folyosója, illetve belső udvara helyén lehetett.
„Itt, a templom kiemelt helyén nyugodhatott Géza király, ám a sír feltárására már nincs remény” - mondta Batizi Zoltán.
Az 1074-ben trónra emelt, majd 1077-ben meghalt Géza sírja ugyanis alig több mint másfél évszázadig maradt háborítatlan. 1241-ben bevették és elpusztították a várat a tatárok.
A püspöki temetkezések mellett minden bizonnyal feldúlták a királyi sírt is ékszerek, arany után kutatva. A király földi maradványai már ekkor elveszhettek, azonban a sírkő (ha sérülten is) jó eséllyel megmaradt. Ezt egészen a török megjelenéséig őrizhették, s nyilván nagy becsben is tartották. Azonban Vác az oszmán hódítás ideje alatt is sokat szenvedett: a többször feldúlt város gyakran cserélt gazdát. Ekkor veszhetett nyoma a 11. századi királytemetkezés minden emlékének.
„Faragott követ azonban nem dobtak ki ekkortájt, hiszen jó építőanyag volt” - véli Batizi Zoltán. „Így megvan rá az esély, hogy Géza sírkövét beépítették a 18. században épülő ferences templomba, vagy rendházba: járólap, vagy lépcső lett belőle. Ez persze csak teória, ám nem teljesen megalapozatlan.”
Hogy valóban előkerülhetnek váratlanul középkori sírkövek, azt egy abaújvári eset is bizonyítja. Mint arról már beszámoltunk, itt a templom feltárásakor bukkantak Perényi Péter sírkövére, amely lefelé fordítva évszázadokon át járólap volt a hajóban.
Ám vissza Vácra: ha most belépünk a többnyire bezárt barokk templomba, a bejáratnál egy alapító király szobra fogad. Jobbjában apró templomot emel, a bal kezében tartott bárd bizonyítja: Szent Lászlót örökítette meg a művész. A fiatalabb testvér nyilván ismertebb, ám Gézát sem szabad lebecsülni: ugyan uralkodása sok nyomot nem hagyott, ám fiaival, I. (Könyves) Kálmánnal és Álmos herceggel folytatódott a 12. században az Árpád-ház története.
Hányatott sorsú magyar királytemetkezések:
Nagyvárad: maradnak a királysírok az aszfalt alatt
Zárva marad idén a királyok osszáriuma
Sírok és kápolna a megyeháza alatt
Egy napra nyitják fel a király sírját
Ezúttal nem akadályozott senkit a havazás, hogy eljusson a Gödöllői Királyi Kastélyba a fotópályázatra. A meghirdetettel ellentétben négy kategóriában is várjuk a képeket.
» tovább
Talán túlságosan szem előtt volt Sajószentpéter református Nagytemploma, mert az elmúlt évszázadban nem vizsgálták meg alaposan. A közelmúltban befejeződött régészeti feltárás után a műemléki falkutatásra a napokban kerül sor.
» tovább
Szeptember első hétvégéjén birtokba vehetik a látogatók a visegrádi történelmi játszóparkot. A park hagyományokat, kreativitást és a képzőművészetet ígér.
» tovább
A frank birodalom keleti bástyája, a szláv írásbeliség egyik bölcsője, majd mocsárvár, amelyet a török nem tudott bevenni - Zalavár sorsát csupán a békésebb 18. század pecsételte meg.
» tovább
Olvasható az Örökség július-augusztusi száma. A természeti környezet pusztulása, Tájhasználat és tájátalakulás, Tájkép és magyar hadtörténelem – néhány cím a tartalomból.
» tovább
