Megújulásunk támogatója:  

Gibárti Vízerőmű

azonosító:
11428
törzsszám:
11123
szélesség (lat):
N 48° 19,067'
hosszúság (lon):
E 21° 9,769'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Ipari műemlék
eredeti főtípus:
energiatermelés
eredeti típus:
erőmű
eredeti altípus:
vízerőmű
jelenlegi kategória:
Ipari műemlék
jelenlegi főtípus:
energiatermelés
jelenlegi típus:
erőmű
megye:
Borsod-Abaúj-Zemplén
helység:
cím:
helyrajzi szám:
3159, 3160, 3239/1 (környezet: 3239/2, 3239/3, 3240)
település KSH kódja:
33048
földhivatal:
Encs Körzeti Földhivatal
állapot:
Kifogástalan
rövid leírás:
A Gibárti Vízerőmű 1903-ban épült. A Hernád vízenergiáját korszerűen hasznosíttatta báró Harkányi János, így látva el birtokait és a környék településeit villamos energiával. A vízerőmű üzemvízcsatornás elrendezésű. A Hernád medrében épült duzzasztóműből, az árapasztóból, a két műtárgy között létesült árapasztó-surrantóból, az üzemvízcsatornából és a reá telepített gépházból, valamint a gépi berendezésekből áll. A duzzasztómű és az erőmű jellegzetes, klasszicizáló épületének tervezője ismeretlen. Az erőmű ma is működő eredeti főberendezéseit a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. szállította, magas technikai színvonalon. Az erőmű létesítményei mára a táj meghatározó elemeivé váltak.
külső leírás:
A vízerőmű üzemvízcsatornás elrendezésű. A Hernád medrében épült duzzasztóműből, az árapasztóból, a két műtárgy között létesült árapasztó-surrantóból, az üzemvízcsatornából és a reá telepített gépházból, valamint a gépi berendezésekből áll.
A gépház megközelítően az üzemvízcsatorna közepén helyezkedik el. Belső mérete a létesítéskor 21,5x7,5 m volt. Később, 1907-ben, nyugati irányban 13,1 méterrel - eredeti stílusában - megnövelték, így hossza 34,6 méterre változott. Tetszetős megjelenési formájával, szép ablakaival és bejárati ajtajával ma is kiemelkedik a hasonló ipari létesítmények közül. Az erőmű épülete, a gépház a 20. század elején az ipari építészetre jellemző klasszicizáló stílusban készült, alapozási tervei nem maradtak meg, tervezője és kivitelezője ismeretlen. Nyugati oldalát 1907-ben, a diesel gépcsoport beépítése miatt, az eredeti épülethez igazodva kibővítették. Az így létrejött, lapostetővel fedett, téglány alaprajzú épület négy-négy kváderezett pilaszterel tagolt, hosszanti homlokozatai öt tengelyesek. A sarkok armirozottak. Tagozott párkány zárja a homlokzatokat. Az alvízcsatorna felőli homlokzaton a félkörív záródású fémszerkezetű ablakok a körbefutó lábazatig leérnek, a felvízcsatorna felől normál indításúak. Az ablakok vakolt szalagkeretezésűek, váll-és zárókövekkel. A szegmensívű bejárati ajtó a nyugati rövid homlokzaton nyílik. A kétszárnyú, faragott fa ajtó gazdagon díszített. A bejárat bal oldalán találjuk a jeladó harangot. Az egységes építészeti formálású gépház keleti végéhez négyzetes alaprajzú, síklefedésű épület kapcsolódik, melyet 1949-50-ben építettek a lebontott boosterház helyére, 20 kV-os kapcsolóháznak.
Egyéb tervekből arra lehet következtetni, hogy a mélyépítést víztelenített munkagödörben végezték. Az épület sík alaplemezre épült, amelynek vízfolyás irányában négy bordája van. Az alaplemez alvízi oldalán vízfolyásra merőleges irányú bordát képeztek ki. Mellette fából készült szádfal zárja le a műtárgyat. Az erőmű gépei előtt ferdén elhelyezett gereb áll. Ennek végénél 2 m széles, táblával zárható szabadzúgót találunk. A 6 m széles turbinaaknák előtt két-két darab, 3 m széles zsiliptábla helyezkedik el. Ezek eredetileg kézi működtetésűek voltak, ma már távvezérléssel, villamos motorok segítségével mozgathatók.
A duzzasztómű Gibárt község felett, a Hernád folyó 66+180-as folyamkilométer szelvényében, egy kanyarban épült. A gátat középen pillér választja ketté. Két, egyenként 13,5 m-es szabad nyílása van. Mindkét szabad nyílást két, a jégzajlás által okozható károk megelőzése érdekében a táblákat vezető, fenékre billenthető, acél tartószerkezet tagolja három részre. Maga a gátszerkezet vasanyagú, kettőstáblás rendszerű. A pillér mindkét oldalán három-három, 4,5 m széles zsiliptábla található. Ezek mozgatása is motorizált, újabban távvezérelt, eredetileg ugyancsak kézi erővel volt lehetséges. A műtárgy küszöbszintje 131,92 m Af. (Adria felett). Az engedélyezett duzzasztási szint 134,65 m Af.
A duzzasztómű alapozásának és mélyépítésének részlettervei ismeretlenek. A mű valószínűleg a Hernád kisvízhozamainak időszakában készült, amikor is a főágat elzárták és a folyó vizét a mellékágba, a mai üzemvízcsatornába terelték. A műtárgy síkalapozással épült, alapterülete mintegy 640 m2.
Közvetlenül a duzzasztómű felett, a jobb oldalon indul ki a 635 m hosszú üzemvízcsatorna. Ennek bejáratához, a jég és az uszadék elterelése végett, fából ún. őrcölöphidat - durvagerebet - építettek. Ez az idők folyamán többször súlyosan megrongálódott, s végül az 50-es években el kellett bontani. A duzzasztómű szabad nyílásait - alábecsült árvízmennyiségek alapulvételével - szűkre méretezték. A becsültnél rendszeresen nagyobb árvizek állandó veszélyt jelentettek. A veszélyt csak növelte az 1920-as években Csehszlovákia területén végrehajtott Hernád-szabályozás.
A duzzasztóműtől mintegy 100 m-re, az üzemvízcsatorna bal oldala és a duzzasztómű alvízi mederszakasza közé árapasztót építettek. Az árapasztó szabad nyílása 12 m. Négy db zsiliptáblából áll, amelyek egyenként 3m szélesek. Küszöbszintje 132,22 m Af. A táblák kezelése ma már távvezérléssel, gépi erővel történik.
A duzzasztó és az árapasztó azonban még együttesen is csak 400 m3/s vízmennyiséget emésztett, szemben a mértékadónak tekinthető háromszáz éves valószínűségű 550 m3/s vízhozammal.
Az 1940-es években a Hernád folyón ármentesítési munkákat végeztek. Az árvízvédelmi töltések építése 1950-ben fejeződött be. Ennek következtében az árvízlevezetés még veszélyesebbé vált. Az átfolyási szelvények elégtelenségét igazolta az 1952. évi árvíz is, amelynél a túlduzzadt árvíz a duzzasztómű fölött töltésszakadást okozott. A probléma megoldására 1960-ban a duzzasztómű és az árapasztó közötti szigetrészen egy 32 m széles, kőágyazatú, vasbeton lemezzel fedett árapasztó-surrantót építettek. A surrantó vízátbukási élmagassága 134,30 m Af. Ez a megoldás jól szolgálja az árvizek veszélytelen levonulását.
A mai állapotban, a műtárgyak hidraulikai (vízműtani) jellemzőit is figyelembe véve, azok vízátbocsátó képessége az eddig mért legnagyobb tetőzési magasságú árvízszintnél 577 m3/s.
Az üzemvízcsatorna kiépítési vízhozama 18,2 m3/s. A hozzátartozó esés 4,4 m. Az esést két, vízszintes tengelyű, három járókerékkel ellátott Francis turbina hasznosítja. Az első két járókerék közös szívócsőbe dolgozik. A Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár által készített turbinák egyenként 9 m3/s vízmennyiség elnyelésére képesek és 76 %-os hatásfok mellett 294,4-294,4 kW (400-400 LE) teljesítményt adhatnak le a turbina tengelyén. A turbinák típusa a gépkönyv szerint: L-H /15-3 x 940 HN. A járókerekek típusa: L-H. A nyitott aknákban elhelyezett turbinák eredeti fordulatszáma 125/min volt. 1929-ben, amikor 42 Hz ről 50 periódusra tértek át, a járókerekeket kicserélték. Azóta 150/min fordulatszámmal működnek. A turbinák forgórésze, az alvíz felöl nézve az óramutató járásával ellentétes értelmű, azaz balforgású. A megszaladási fordulatszám 420/min. A járókerekek átmérője 940 mm, lapátszáma 15. A turbinák, kisebb javításoktól eltekintve, 1947-ig zavartalanul működtek. Ekkor a gépcsoporton házi főjavítást végeztek. Közel hat és fél évtizedes kifogástalan üzemelés után, 1967. és 1969. között került sor a turbinák alapos felújítására. A munkálatokat a Ganz Mávag végezte. Kicserélték a teljes forgórészt, a szabályozó rudazatot, a vezetőlapátokat és szabályozták az állórészeket.
A turbinák vezetőlapátjait Ganz gyártmányú olajnyomásos szabályozómű vezérli. Eredetileg mindkét gépegységhez azonos típusú fordulatszám-szabályozó tartozott. Ezek közül az I. helyszámú gép szabályozója lényegét tekintve ma is eredeti állapotban van. Az idők folyamán - lényeges szerkezeti változás nélkül - csak az elkopott alkatrészek kicserélésére volt szükség. A II. helyszámú gép szabályozóját 1943-ban kicserélték. Az új szabályozó azonban nem felelt meg maradéktalanul a vele szemben támasztott követelményeknek, ezért az 1967-es felújítás során szerkezeti módosítást kellett rajta végrehajtani, nevezetesen új kialakítású vezérszelepekkel és visszavezetéssel egészítették ki.
Az erőmű generátorait a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Részvény Társulat Elektromos Gyára készítette. Abban az időben korszerű elektrotechnikai fejlődésnek számított a 12 000 V os, 19,3 A terhelhetőségű, váltakozó áramú, eredetileg 42 periódusú szinkron-generátorok üzembe helyezése. Ez idő tájt a helyiségeket, vagy leginkább csak azok belterületét, lokálisan, rendszerint kisebb teljesítményű, többnyire egyenáramú "villanytelepekkel" látták el villamos energiával. A 3 fázisú, 400 kVA-es lendkerék generátorok 20 kiálló póluspárral rendelkeznek. Fordulatszámuk jelenleg 150/min. Generátoronként egy-egy közös tengelyen elhelyezett, 70 V-os, 180 A áramerősségre méretezett mellékáramkörű dinamó szolgáltatja a gerjesztéshez szükséges egyenáramot. A generátorok gyakorlatilag merev tengelykapcsolattal, ún. héjas tengelykapcsolóval csatlakoznak a turbinákhoz Az együttesen működtetett generátorok, és gerjesztő dinamók típusa a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársulat által vezetett, (1902-ben megnyitott) "Gépek törzskönyve" szerint: OA 2960/40. A generátorokat annak idején, a helyszínen tekercselték. Később, 1958-ban és 1959-ben 400 V-osra áttekercselték.
Az "O" típusú generátorok Bláthy Ottó Titusz tervei alapján készültek, és 1898-ban kezdték gyártani. (Az "O" típus a pólusok kör, esetleg ovális keresztmetszetére utal) A 19-20. század fordulóján háromfázisú, ritkábban kétfázisú kivitelben, általánosan használt, váltakozó áramú áramfejlesztő gépe volt a Ganz gyárnak. Kiváló minőségű szigetelése folytán alkalmas volt az abban a korban technikai csúcsteljesítménynek számító 30000 V feszültségre is. Így nem meglepő a gibárti gépek 12000 V-os kapocsfeszültsége sem. Az "O" típuscsalád gépeit alkalmazták a Ganz által a századfordulón létesített valamennyi vízerőműben, Olaszországban a Tivoli II., subiacoi, arci, Dalmáciában a jarugai, manojlovaci, stb. vízerőművekben is. Ezek közül azonban napjainkra már egyetlen egy sem maradt fenn, így a gibárti erőmű "O" típusú generátorai és gerjesztő gépei az egyetlen, még látható és jelenleg is üzemelő bizonyítékai a 100 évvel ezelőtti magyar erőművi villamosgép gyártásnak.
Még az üzembe helyezés évében egy 12 kV-os szabadvezetékkel összekötötték az erőművet a tulajdonos Jajhalmán lévő birtokával. Ott egy 12/3 kV-os transzformációval, mintegy 17,5 km hosszú, 3 kV-os hálózaton keresztül látták el a gazdaság üzemeit villamos energiával. Jajhalmán ugyanakkor üzembe helyeztek egy 200 LE-s (147 kW-os) compound rendszerű, kondenzációs gőzgépet, amelyet az ottani szeszgyár két kazánja táplált. Ez az álló elrendezésű, 210/s fordulatszámú gőzgép közvetlenül hajtotta a háromfázisú generátort. E gőzüzemű, helyi ellátást szolgáló kis erőmű, Gibárt irányába, az onnan érkező 12 kV-os szabadvezetéken keresztül - kisegítésként - visszafelé is szolgáltathatott villamos energiát. A jajhalmi generátor is az "O"típusú sorozathoz tartozott. Sorozatszáma O 1810/24 volt.

Az erőművet valamennyi leírt műtárgyával együtt javasoljuk védelem alá helyezni. A legértékesebbek és legfontosabbak a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Részvény Társulat Elektromos Gyára által készített, lényegében ma is eredeti állapotában működő, 100 éves, váltakozó áramú generátorok és a velük közös tengelyre épített egyenáramú gerjesztő dinamók. A gépek azonosítószáma az 1903-ban elhelyezett adattáblák szerint:
Az I-es helyszámú generátoré 11 884
A hozzá tartozó gerjesztő dinamóé 11 885
A II-es helyszámú generátoré 11 882
A hozzá tartozó gerjesztő dinamóé 11 883
Értékes műszaki emlékek a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárban gyártott Francis turbinák. Igaz, hogy e turbinák járókerekeit az idők folyamán (1928-29-ben és 1967-69 között) kétszer is kicserélték, de működési rendszerük, felépítésük nem, technikai paraméterük pedig csak jelentéktelen mértékben változott meg.
Az I-es helyszámú turbina gépszáma 2 298
A II-es helyszámú turbina gépszáma 2 299.
Az I-es helyszámú gép ugyancsak eredeti fordulatszám-szabályozójának védelme csatlakoztatható a turbina védettségéhez. A fordulatszám-szabályozókon azonosító számozás nem található.
állapot leírása:
Az erőmű épülete ez idő szerint jól karbantartott állapotban van.
A műtárgyak (az új utófenékkel ellátott duzzasztómű, az árapasztó és a surrantó) állapota megfelel a biztonságos üzemeltetés feltételeinek.
Az elmúlt évtizedekben az üzemeltető jelentős korszerűsítést hajtott végre, valamennyi zsiliptáblát acélszerkezetűre cserélte, kiépítette az automatizálás, a távvezérlés és a távműködtetés rendszerét, a térfigyelő kamerarendszert.
Az üzemvízcsatorna kotrása az üzemeltető feladata, partvédelmét és a vízjogi engedélyben kijelölt főmeder partvédelmét szükség szerint elvégzi.
A turbinák, a generátorok, a gerjesztők, a szabályozó művek és a segédberendezések tartósan biztosítják a fenntartható üzemeltetést.
Kétségtelen, hogy a 100 éves vízerőmű hatásfoka jelentősen elmarad a mai korszerű berendezések gazdaságossági paramétereitől, ezért az üzemeltető keresi azt a megoldást, amellyel a rendelkezésre álló, megújuló vízenergia jobb kihasználásával a villamosenergia-termelést növelni lehetne.

Állapotjelentések

2010.06.27 14:53 guess.who állapot: 4 - koordináta: N 48° 19,070' E 21° 9,768' - pont: 3

Állapota változatlan, a látható részeken az áradások nem tettek kárt benne, úgy tűnik. A területen egyébként még mindenütt homokzsákok vannak, a zsilipek (úgy tűnik) teljesen felnyitva, az egyik mederszakasz viszont üres...

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.