Domonkos apácák templomának és kolostorának romjai
titulus:
Szűz Mária neve
azonosító:
1197
törzsszám:
15747
szélesség (lat):
N 47° 31,737'
hosszúság (lon):
E 19° 3,065'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Rom
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
SZAKRÁLIS ÉPÍTMÉNY
eredeti főtípus:
kolostor
megye:
Budapest
helység:
cím:
helyrajzi szám:
23800/3
földhivatal:
Fővárosi Kerületek Földhivatala
állapot:
Kielégítő
rövid leírás:
Domonkos apácák kolostorának és templomának romjai, gótikus, 13-15. sz.
külső leírás:
Leírás:
A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor közvetlenül a sziget keleti partján állt. Az egyhajós templom nyugati homlokzata előtt torony állt. Eredetileg két boltszakaszos és egyenes záródású volt, a XV. sz-ban kelet - azaz a Duna - felé bővítették, és poligonális záródással látták el. A kezdettől emeletes kolostorépület a templom déli oldalán, négyzet alakú kerengő köré csoportosított helyiségekből állt. Eredetileg zárt tömböt alkotott, később a délkeleti sarkához a kolostor falaihoz nem derékszögben csatlakozó, szabálytalan elrendezésű helyiségcsoportot építettek. A templom és a kolostor nyugati oldalán a 13. sz-ban kiépített udvar állt, amelyet északról és délről épület zárt le, déli felében pedig egy kápolna állt, amelynek téglány alaprajzú hajójához aránytalanul kicsi, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az udvart - amely feltehetően a zarándokok fogadására szolgált - nyugatról masszív kerítésfal zárta le. A templom hajójának falához észak felől szintén 13. sz-i eredetű, erős kerítésfalak csatlakoztak, amelyek egy téglány alaprajzú kertet zártak körül. A kolostor előtti nyugati udvartól délre további 13. sz-i építmények maradványai láthatók: nyolcszögletű pillérek sora, és egy nagyobb épület. Ettől délre feltehetően későbbi eredetű, és csak kis területen feltárt épületek helyezkedtek el. A feltárt és bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak. A jelenleg folyó régészeti kutatás a szentélytől északra, a Duna-parton elterülő terület beépítését vizsgálja
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).
A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor közvetlenül a sziget keleti partján állt. Az egyhajós templom nyugati homlokzata előtt torony állt. Eredetileg két boltszakaszos és egyenes záródású volt, a XV. sz-ban kelet - azaz a Duna - felé bővítették, és poligonális záródással látták el. A kezdettől emeletes kolostorépület a templom déli oldalán, négyzet alakú kerengő köré csoportosított helyiségekből állt. Eredetileg zárt tömböt alkotott, később a délkeleti sarkához a kolostor falaihoz nem derékszögben csatlakozó, szabálytalan elrendezésű helyiségcsoportot építettek. A templom és a kolostor nyugati oldalán a 13. sz-ban kiépített udvar állt, amelyet északról és délről épület zárt le, déli felében pedig egy kápolna állt, amelynek téglány alaprajzú hajójához aránytalanul kicsi, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az udvart - amely feltehetően a zarándokok fogadására szolgált - nyugatról masszív kerítésfal zárta le. A templom hajójának falához észak felől szintén 13. sz-i eredetű, erős kerítésfalak csatlakoztak, amelyek egy téglány alaprajzú kertet zártak körül. A kolostor előtti nyugati udvartól délre további 13. sz-i építmények maradványai láthatók: nyolcszögletű pillérek sora, és egy nagyobb épület. Ettől délre feltehetően későbbi eredetű, és csak kis területen feltárt épületek helyezkedtek el. A feltárt és bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak. A jelenleg folyó régészeti kutatás a szentélytől északra, a Duna-parton elterülő terület beépítését vizsgálja
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).
:
A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor közvetlenül a sziget keleti partján állt. Az egyhajós templom nyugati homlokzata előtt torony állt. Eredetileg két boltszakaszos és egyenes záródású volt, a XV. sz-ban kelet - azaz a Duna - felé bővítették, és poligonális záródással látták el. A kezdettől emeletes kolostorépület a templom déli oldalán, négyzet alakú kerengő köré csoportosított helyiségekből állt. Eredetileg zárt tömböt alkotott, később a délkeleti sarkához a kolostor falaihoz nem derékszögben csatlakozó, szabálytalan elrendezésű helyiségcsoportot építettek. A templom és a kolostor nyugati oldalán a 13. sz-ban kiépített udvar állt, amelyet északról és délről épület zárt le, déli felében pedig egy kápolna állt, amelynek téglány alaprajzú hajójához aránytalanul kicsi, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az udvart - amely feltehetően a zarándokok fogadására szolgált - nyugatról masszív kerítésfal zárta le. A templom hajójának falához észak felől szintén 13. sz-i eredetű, erős kerítésfalak csatlakoztak, amelyek egy téglány alaprajzú kertet zártak körül. A kolostor előtti nyugati udvartól délre további 13. sz-i építmények maradványai láthatók: nyolcszögletű pillérek sora, és egy nagyobb épület. Ettől délre feltehetően későbbi eredetű, és csak kis területen feltárt épületek helyezkedtek el. A feltárt és bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak. A jelenleg folyó régészeti kutatás a szentélytől északra, a Duna-parton elterülő terület beépítését vizsgálja
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).
A templom egyhajós volt nyújtott szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt toronnyal, a hajó nyugati felében karzat állt. A kolostor a templomtól délre elhelyezkedő, négyzetes kerengőudvar köré szerveződött. A szentély középső részén mindkét oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokíveinek jelentős töredékével. A templom többi részének és a kolostor központi részének falai kb. 1-1,5 m magasan állnak. A bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak.
A kolostort IV. Béla alapította. Lánya, Margit 1252-ben költözött ide. A templomban jelentős átalakítások történtek a 15. században. A török megszállás idején az épületek elpusztultak. A maradványok feltárása - 19. századi szondázások után - 1923-ban kezdődött meg.
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).
A templom egyhajós volt nyújtott szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt toronnyal, a hajó nyugati felében karzat állt. A kolostor a templomtól délre elhelyezkedő, négyzetes kerengőudvar köré szerveződött. A szentély középső részén mindkét oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokíveinek jelentős töredékével. A templom többi részének és a kolostor központi részének falai kb. 1-1,5 m magasan állnak. A bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak.
A kolostort IV. Béla alapította. Lánya, Margit 1252-ben költözött ide. A templomban jelentős átalakítások történtek a 15. században. A török megszállás idején az épületek elpusztultak. A maradványok feltárása - 19. századi szondázások után - 1923-ban kezdődött meg.
Állapotjelentések
2015.08.29 12:21 klo állapot: 3 - pont: 7














Most nem volt szemetes, de a sok falfirka undorító. Nem csak letisztítani kellene a felületeket, de talán kifizettetni néhány ilyen majommal a helyreállítás költségét, gondolom, annak talán lenne visszatartó ereje.
Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.Közeli objektumok
Víztorony (0.110 km)
Premontrei templom és kolostor romjai (0.209 km)
Palatinus strandfürdő (0.305 km)
hőerőmű épülete (0.419 km)
Ferences templom és kolostor romjai (0.513 km)
gyárépület (0.555 km)
református templom (0.809 km)
székesfővárosi kislakásos bérház (0.819 km)
elemi iskola (0.849 km)