titulus:

Szűz Mária neve

azonosító:

1197

törzsszám:

15747

szélesség (lat):

N 47° 31,737'

hosszúság (lon):

E 19° 3,065'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Rom

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

SZAKRÁLIS ÉPÍTMÉNY

eredeti főtípus:

kolostor

megye:

Budapest

helység:

cím:

helyrajzi szám:

23800/3

földhivatal:

Fővárosi Kerületek Földhivatala

állapot:

Kielégítő

rövid leírás:

Domonkos apácák kolostorának és templomának romjai, gótikus, 13-15. sz.

külső leírás:

Leírás:
A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor közvetlenül a sziget keleti partján állt. Az egyhajós templom nyugati homlokzata előtt torony állt. Eredetileg két boltszakaszos és egyenes záródású volt, a XV. sz-ban kelet - azaz a Duna - felé bővítették, és poligonális záródással látták el. A kezdettől emeletes kolostorépület a templom déli oldalán, négyzet alakú kerengő köré csoportosított helyiségekből állt. Eredetileg zárt tömböt alkotott, később a délkeleti sarkához a kolostor falaihoz nem derékszögben csatlakozó, szabálytalan elrendezésű helyiségcsoportot építettek. A templom és a kolostor nyugati oldalán a 13. sz-ban kiépített udvar állt, amelyet északról és délről épület zárt le, déli felében pedig egy kápolna állt, amelynek téglány alaprajzú hajójához aránytalanul kicsi, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az udvart - amely feltehetően a zarándokok fogadására szolgált - nyugatról masszív kerítésfal zárta le. A templom hajójának falához észak felől szintén 13. sz-i eredetű, erős kerítésfalak csatlakoztak, amelyek egy téglány alaprajzú kertet zártak körül. A kolostor előtti nyugati udvartól délre további 13. sz-i építmények maradványai láthatók: nyolcszögletű pillérek sora, és egy nagyobb épület. Ettől délre feltehetően későbbi eredetű, és csak kis területen feltárt épületek helyezkedtek el. A feltárt és bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak. A jelenleg folyó régészeti kutatás a szentélytől északra, a Duna-parton elterülő terület beépítését vizsgálja
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).

:

A templom és a hozzá kapcsolódó kolostor közvetlenül a sziget keleti partján állt. Az egyhajós templom nyugati homlokzata előtt torony állt. Eredetileg két boltszakaszos és egyenes záródású volt, a XV. sz-ban kelet - azaz a Duna - felé bővítették, és poligonális záródással látták el. A kezdettől emeletes kolostorépület a templom déli oldalán, négyzet alakú kerengő köré csoportosított helyiségekből állt. Eredetileg zárt tömböt alkotott, később a délkeleti sarkához a kolostor falaihoz nem derékszögben csatlakozó, szabálytalan elrendezésű helyiségcsoportot építettek. A templom és a kolostor nyugati oldalán a 13. sz-ban kiépített udvar állt, amelyet északról és délről épület zárt le, déli felében pedig egy kápolna állt, amelynek téglány alaprajzú hajójához aránytalanul kicsi, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az udvart - amely feltehetően a zarándokok fogadására szolgált - nyugatról masszív kerítésfal zárta le. A templom hajójának falához észak felől szintén 13. sz-i eredetű, erős kerítésfalak csatlakoztak, amelyek egy téglány alaprajzú kertet zártak körül. A kolostor előtti nyugati udvartól délre további 13. sz-i építmények maradványai láthatók: nyolcszögletű pillérek sora, és egy nagyobb épület. Ettől délre feltehetően későbbi eredetű, és csak kis területen feltárt épületek helyezkedtek el. A feltárt és bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak. A jelenleg folyó régészeti kutatás a szentélytől északra, a Duna-parton elterülő terület beépítését vizsgálja
A kolostorépület romjai átlagosan 1-1,5 magasságúak, a templom néhány falrészlete nagyobb magasságban maradt fenn. A szentély középső részén mind az északi mind a déli oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokívének majdnem teljes magasságáig. Egy-egy falpillér illetve boltváll fészke, továbbá a boltozati homlokívek látszanak. A templomhajó nyugati végében az apácakarzat alatti falak kb. 2 m magasságban állnak, hasonlóan a torony falaihoz. Téglából egészítették ki a falat a szentélyzáradéknál, mivel itt a középkori falmaradvány elpusztult a Habsburg emlékkápolna építésekor. Tégla kiegészítés erősíti a szentély déli oldalának falmaradványát a sekrestyébe nyíló ajtónál. A romokon a falkoronát kövekkel vegyes betonlepény védi, általában kielégítően. Egy komolyabb sérülés van: a torony déli falába egy kb. 80x100x100 cm-es üreget bontottak ki a rongálók.
A legjelentősebb in situ fennmaradt kőfaragványok: 13. sz-i, ill. 15-16. sz-i pillérlábazatok a szentélyben ill. a hajóban, a karzatot tartó késő gótikus pillérlábazatok, a szentélyből északra nyíló, és a kolostorkertbe nyíló ajtó 13. sz-i keretének töredékei, a torony mellett kis rézsűs bélletes ablak, a kolostorban néhány ablakkeret, a keleti traktusban ajtókeret töredékek, a fűtőház és a refektórium közötti falban kézmosó medence töredéke; a kápolna szentélyének lábazata és később elfalazott 13. sz-i bejáratának maradványai, a szentélyben a 15. sz-i oltárba másodlagosan beépített korábbi gótikus faragványok, ablakkeretek a kápolnától délre levő helyiségben, nyolszögű pillérlábazatok a szomszédos udvaron. A toronytól északnyugatra a toronyfal ledőlt falának jelentős méretű darabja fekszik, gazdagon tagozott párkánnyal. Ettől nyugatra feltehetően szintén a toronyhoz tartozó kőelemekből tégla talapzaton összeállított rekonstrukció található. A romok területén néhány mozgatható kőelem is hever (nyolcszögű pillér töredéke, élszedett ív eleme, életnagyságú újkori szobor testtöredéke, amely feltehetően az 1907-es kápolna homlokzatáról való).

A templom egyhajós volt nyújtott szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt toronnyal, a hajó nyugati felében karzat állt. A kolostor a templomtól délre elhelyezkedő, négyzetes kerengőudvar köré szerveződött. A szentély középső részén mindkét oldalon megmaradt egy-egy falszakasz a boltozat homlokíveinek jelentős töredékével. A templom többi részének és a kolostor központi részének falai kb. 1-1,5 m magasan állnak. A bemutatott kolostorromokhoz a középkorban minden irányból még további épületek csatlakoztak.
A kolostort IV. Béla alapította. Lánya, Margit 1252-ben költözött ide. A templomban jelentős átalakítások történtek a 15. században. A török megszállás idején az épületek elpusztultak. A maradványok feltárása - 19. századi szondázások után - 1923-ban kezdődött meg.