Lenyűgöző az Aranymonostor mesés gazdagsága

„Az egykori Péteri település, központjában a Becse-Gergely nemzetség monostorával a 12. század második és a 13. század első felében a térség meghatározó, erőteljes urbanizációt mutató központja lehetett. Nem használnám a város kifejezést, hiszen az jogi kategória is, de a 2011-től folytatott feltárások során olyan világi lakóépületek maradványait tártuk fel, amelyek a maradványok alapján több szintesek lehettek. Többnyire sekély kő és mészhabarcsos alapozások árulkodnak arról, hogy gerendavázas, fachwerk-technológiával készült épületek állhattak a templom és kolostor szomszédságában, amelyben feltehetően jómódú családok élhettek” - mondta el portálunknak Rosta Szabolcs régész, a Bács-Kiskun-megyei múzeumok igazgatója, aki a kezdetektől vezeti a feltárást. „Idén a korábban már megkutatott templomtól északra álló kolostort tárjuk fel, mintegy négyszáz négyzetméteren. Ez a kutatás a roppant gazdag leletanyag mellett a település múltjával kapcsolatban is fontos adalékokkal szolgál.”

Magának Pétermonostorának az első említése viszonylag késői, 1219-ből maradt fenn, ekkor azonban már évtizedek óta működött a Becse-Gergely nemzetség alapította kolostor. A település története azonban, mint ezt az idei ásatási szezon eredményei is igazolják, még korábban vette kezdetét. A 11. század közepén már sírokkal datálható megtelepedés volt a területen, alig valamivel később, a 12. század elején pedig egy lakótorony épült fel, nyilván a Becse-Gergely-család itteni központjaként. Az 1130-40-es években kerülhetett sor az apátság megalapítására és a viszonylag rövid, háromhajós templom felépítésére. A lakótornyot a kolostornégyszög kialakítása során bontották le – ekkor már másol élhetett az alapító család. 

„A templom és a kolostor története során legalább három építési periódust különíthetünk el. A legutolsó az volt, amikor a 12-13. század fordulóján nyugati toronypár épült a templomhoz, a kolostort pedig kétszintessé bővítették” - tette hozzá Rosta Szabolcs. „Ekkor a kolostorhoz nyugatról hozzáépítve már új helyiségek is álltak, amelyek akár az átutazók szállásai is lehettek, hiszen Péteri a Pestet Szegeddel összekötő országút mentén helyezkedett el. Ez vitt tovább Bizáncba, illetve a Szentföldre, ezért nemzetközileg is fontos útvonal volt. Nyilván az itteni zarándokforgalomnak is köszönhetőek azok a zarándokjelvények, amelyeket az elmúlt években tártunk fel.”

Ez a korszak volt Péteri, azaz későbbi nevén Pétermonostora aranykora, amelynek egy csapásra vetett véget a mongol pusztítás 1241-ben. A régészeti bizonyítékok szerint a településtől keletre igyekeztek megállítani a tatár sereget – sikertelenül, hiszen felégették a települést, a lakók egy részét kivégezték, mások talán elmenekültek. Az elnéptelenedett területre később kunokat költöztettek, akik a megmaradt javakat is felélték. Az egykori templom helyén egy domb maradt csupán, amelynek egy részét a 20. század második felében pusztították el. 

„Hogy milyen jólét lehetett a településen, arról számomra legkifejezettebben egy apró gyűrű árulkodik, amely az idén került elő. A köves aranygyűrű egy legfeljebb öt-hat éves kislány ujjára lehetett jó, ahhoz pedig nagy anyagi biztonság kell, hogy a gyermekeket is felékszerezzék” - magyarázta az ásatásvezető régész. „Természetesen emellett vannak más értékes leletek is, gyűrű a 11. század közepéről, míves ötvösmunkák, csontba, vagy agancsba faragott Szent Péter figura is.”

A kolostor feltárására azért volt szükség, mert az Aranymonostor-projekt, vagyis a kolostor történelmét bemutató örökségturisztikai fejlesztés keretében a közelben felépülő látogatóközpontban virtuális rekonstrukciókkal mutatják majd be az épületegyüttest, s ehhez szükség van a kutatási adatokra. Szó van arról is, hogy kísérleti régészeti projekt keretében 12. századi módszerekkel, akár a látogatók bevonásával felépítik a templomot és a kolostort a romterület mellett. 

Az Aranymonostor látogatóközpont és benne a kiállítás megnyitását 2019-re tervezik.