Virtuálisan éled újjá az Anjouk palotája
Képek a palotáról, a kiállításról és a virtuális rekonstrukció
„Méltatlanul kevéssé ismert a 14. század történelme a nagyközönség előtt, pedig a Magyar Királyság meghatározó időszaka volt, amikor a nemzetközi politikai térben is komoly befolyással bírt. Ezt bizonyítja az 1335-ben, éppen itt, Visegrádon megszervezett királytalálkozó is, amely évtizedekre megszabta Közép-Európa sorsát” - mondta el a műemlékem.hu-nak a pénteken megnyitott „Az Anjouk Visegrádja” című kiállítás rendezője. Buzás Gergely régész hozzátette: ugyan a század legnagyobb szabású politikai találkozójára a településen került sor, azonban nem abban a palotában kötött egyezséget a magyar, a lengyel és a cseh uralkodó, amelyet rekonstruálva ma láthatunk.
A visegrádi királyi palota első említése egy meglehetősen szomorú esemény, Zách Felicián merénylete kapcsán történik. A főúr 1330. április 17-én karddal rontott itt rá a reggeliző királyi családra, I. Károlyt a karján megsebesítette, feleségének, Erzsébet királynénak pedig, aki a fiait védte, négy ujját levágta. A támadásra egy ma már nem látható, kisebb méretű palotaépületben kerülhetett sor, amelynek maradványait megtalálták a ma látható palota előtti parkosított részen.
„I. Károly nem véletlenül választotta székhelynek Visegrádot” - mondta Buzás Gergely. „V. István, Árpád-házi uralkodó dédunokájaként igyekezett megszerezni a magyar trónt, 1301-ben meg is koronázták, ám nem Székesfehérváron és nem a Szent Koronával, ezért nem volt érvényes a beiktatás. Kezdetben alig volt támogatottsága, Budára be sem engedték, így zsenialitásának köszönhető, hogy egy évtized alatt maga mellé állította a főurak nagy részét. Végül az 1310-es koronázással hivatalosan is magyar király lett, azonban az ellenálló Budával szemben Visegrádon, kezdetben az alsóvárban rendezte be az udvarát. Innen költözött be az első palotába, ahol a merényletre és a királytalálkozóra is sor került.”
Az igazán jelentős lépés azonban nem az udvar, hanem a királyi adminisztráció letelepítése volt. Visegrád fontosságát az adta, hogy bár a király úton lehetett az országban, a királyi intézmények helyben maradtak, így igazgatási szempontból a 14. században átalakult az ország.
Károly fia, I. (Nagy) Lajos folytatta a királyi rezidencia kialakítását Visegrádon. Új palotát építtetett, belső udvarral, kúttal annak közepén – ezt bővíttette és alakíttatta át Mátyás egy évszázaddal később reneszánsz stílusban, s ezt rekonstruálták (a legkésőbbi, Mátyás-kori) állapotában az elmúlt tizenkét esztendő alatt. Így ugyan ma Mátyás palotájának rekonstrukcióját láthatjuk, ám az arányaiban, tömegében az Anjou-kori épületet idézi.
Az Anjouk Visegrádja című kiállítás egy olyan királyi székhelyről és palotáról ad képet, amely ma már legfeljebb nyomokban látható (Lajos korában építették ki az udvar körüli folyosó földszinti részének ma rekonstruálva látható ülőfülkéit). A bemutatott tárgyi leletek között szerepelnek a helyszínen talált cserépkályha töredékek, amelyek az országban a legkorábbiak: a Svájcban ötven évvel korábban feltalált cserépkályha itt, a visegrádi palotában jelent meg a 14. század derekán és innen terjedt el a Kárpát-medencében. Látható a visegrádi nagyharang rekonstruált felfüggesztése, s a korszakból származó egyéb tárgyak is. A kivetítőkön közben az Anjouk (elsősorban Lajos) által kiépített királyi központok: Visegrád, Óbuda, Buda és Diósgyőr virtuális rekonstrukciói (amelyeket Buzás Gergely és Tóth Márton készítettek) által kap képet a kor királyi építészetéről a látogató.
Képek a palotáról, a kiállításról és a virtuális rekonstrukció
Kapcsolódó cikkeink:
Mátyás palotájából épültek a barokk városok
A visegrádi királyi palota a műemlékem.hu adatbázisában