Üvegkupola
Párisi Udvar, Budapest
Pályázó: gergely07
Kép dátuma: 2014.09.15 15:27
Feltöltés dátuma: 2014.09.15 20:56
Eddig 4 ember értékelte.
Értékeléshez jelentkezz be!
2014.10.08 09:20 Szőnyi István
Végső soron tehát az objektum-szubjektum mindenkori viszonyáról van szó a fotográfiában is - éppúgy, mint a többi művészeti ágban, vagy akár a filozófiában. Ezt a viszonyt egy olyan skálával tudnám leírni, amelynek egyik végén a szubjektum egyéni látásmódja uralkodik végletesen az adott objektum ábrázolásában, míg a skála másik végén az objektum tárgyilagos, "objektív" optikai leképzése dominál, és szándékosan mellőz bármilyen szubjektív mozzanatot. A többi kép e két véglet között helyezkedik el a skála valamely pontján, attól függően, hogy melyik komponensből van benne több. A magam részéről azért örülök, hogy egyáltalán felvetődött ez a probléma, mert olyan esztétikai, sőt művészetfilozófiai kardinális kérdésről van szó, amelynek tisztázása alapvetően fontos. Éppen ezért javaslom ennek a szempontrendszernek a következetes alkalmazását. Érdemes ebből a szempontból végignézni mindenekelőtt az e havi képanyagot, mert a fotográfia lényegét érintő tanulságok levonására alkalmas fotókról van szó.
2014.10.07 22:46 Szőnyi István
Természetesen nem "az aranymetszésben átrepülő galambra" gondoltam. Csak azt állapítottam meg, hogy magában a témában nincs meg az a lelki-emberi többlet, szubjektív hozzáadott érték, ami egy ilyen témáról készült bármilyen tökéletesen kivitelezett fotót is a hónap képévé tehetne. Ez a megállapítás sem a fotós érdemét, sem a fotó albumba való, klasszikus épületfotó minősítését nem kisebbíti. Sem a szimmetria, sem a klasszikus épületfotográfia nem idejétmúlt, vannak helyzetek, amikor akár a téma, akár a feladat eleve nem is tesz lehetővé más megoldást, mint amilyet ezen a fotón is látunk tökéletes kivitelben. Vagyis szerintem nincs vita, egyetértünk. Hogy csak egy példát mondjak: a kecskeméti városháza díszlépcsőházáról készült fotó is http://muemlekem.hu/fotopalyazat?id=7235 ugyanebbe a klasszikus épületfotó kategóriába tartozik, olyannyira, hogy egy Lechner könyvhöz készült, ahol az volt a fotográfiai feladat, hogy a Lechnerre jellemző térkapcsolatokat a lehető legteljesebb mértékben és látószöggel mutassa be - ami remélhetőleg sikerült is -, mégsem gondolom, hogy ez a fotó a hónap képe lehetne, mert emberi-lelki értelemben nincs benne semmi hozzáadott érték, hiszen nézőpontja nem a fotós szubjektív nézőpontját tükrözi, hanem egy olyan virtuális objektív nézőpontot, amelyet maga az architektúra ír elő - mintegy objektív, szinte kötelező érvénnyel. Vagyis szerintem igen egyszerűen el lehet határolni az épületeket is megörökítő fotókat műfaji szempontból: az elhatárolás alapvető szempontja a fotó készítésének célja és megkomponálásának módja. Ha az adott architektúra objektív, tárgyilagos, minden szubjektív elemet tudatosan kizáró bemutatása a cél, és ezt a célt szolgálja a kompozíció is, akkor a fotó a klasszikus, dokumentumértékű építészeti fotó műfajába tartozik, ha a fotós a saját szubjektív látásmódját, érzését, bármilyen emberi lelki-hangulati hozzáadott értéket, személyes viszonyulást éreztet, sugall, akkor már nem klasszikus épületfotóról, hanem valamilyen más műfajról van szó. A tézisem az, hogy bármilyen fotópályázaton csak olyan fotónak lehet esélye, amelyik az említett emberi-lelki vonatkozásokban valamilyen plusszal, hozzáadott szubjektív tartalommal(érzés, hangulat,asszociáció) rendelkezik. És fordítva: a műfaj szabályainak megfelelő klasszikus épületfotót lehet csodálni, mint objektív, ha tetszik, "az objektív" teljesítményét, de katarzist várni tőle reménytelen vállalkozás. Így vagyok egyébként általában a halszemobjektívvel készített fotókkal is: lehetnek bármilyen tökéletesek, valójában "objektív" okokból zárnak ki mindenféle szubjektív érzést és hozzáadott értéket. Valójában csak azt lehet mérlegelni, hogy a maga nemében tökéletesen kivitelezett felvételről van-e szó, vagy sem. Vagyis, hogy a fotós jó helyre tette le a halszemobjektívet, és az adott épületbelsőt optikailag tökéletesen képezte-e le, vagy sem - mint ebben a hónapban a Vigadó és a Zeneakadémia példáján láthattuk.
2014.10.07 18:21 kloÉrtékelés: 5
A kép tetszik, tényleg bekerülhetne simán egy albumba. A kérdésfelvetés viszont érdekes: mi vajon az a plusz, ami egy ilyen típusú épületfotónál megjelenhetne? Átrepülő galamb az aranymetszésben? (komolyan gondolom) Vajon a klasszikus épületfotográfia már idejétmúlt? Nem lehet, hogy hamis ábrándokat hajszolunk a virtuális pezsgésben és a szimmetria már unalmas? Félre ne értsétek, ne tudom, csak hangosan gondolkodom. Szerintem ezeket a kérdéseket időről-időre mindenki felteszi (vagy feltehetné ) magának, ha sokat és hosszú időn át fotóz, hiszen elvileg a saját vizuális kultúránk is változik (felteszem, jó esetben fejlődik).
2014.09.29 19:50 piuszÉrtékelés: 3
Szerintem is az a bizonyos "többlet" hiányzik...
2014.09.27 12:23 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 4
Egyetértek. A kötelező gyakorlat igényesen és precízen megoldva - kipipálva. Bármelyik építészeti albumban megállná a helyét ez a klasszikus építészeti fotó. Bár a kiírásnak is tökéletesen megfelel, és valószínűleg a témából sem lehet ennél többet kihozni, nálam mégsem ez a hónap képe, mert hiába oldotta meg a szerző ezúttal is tökéletesen a "kötelező" feladatot, magában a témában nincs meg az a többlet, amit ehhez szerintem szükséges lenne. Bármilyen precízen van is megszerkesztve, maga a kompozíciós szerkezet - mint képtípus - már annyira konvencionálissá vált, hogy valóban "kötelező darab" a fotósok számára. Ezt a szerző védelmében mondom, mert erről nem ő tehet.
2014.09.25 20:12 Konti04Értékelés: 4
Klasszikus nézőpont, remek szerkesztés. Kötelező darab.