Szakrális perspektíva
56-os emlékmű, Budapest 17
Pályázó: Szőnyi István
Kép dátuma: 2014.06.15 13:37
Feltöltés dátuma: 2014.09.30 22:55
Eddig 3 ember értékelte.
Értékeléshez jelentkezz be!
2014.10.08 10:28 Szőnyi István
Csak a történelmi hűség kedvéért: ez a fotó jelenleg két helyen van kiállítva: az "Otthon vagy Rákosmentén" fotópályázat kiállításán, a győztes portfólió egyik darabjaként, illetve "Az év építészeti fotója" kiállításán a MÉSZ székházban - másik két fotómmal együtt. A dolognak csak az szépséghibája, hogy az Ötpacsirta utcában a szervezők hibájából nem a saját nevem alatt, hanem "Szűcs István" álnéven. Ami pedig az Üvegkupola című kép kapcsán felmerült művészetfilozófiai kérdést illeti, ezt a fotót szándékosan komponáltam meg úgy, hogy az objektum-szubjektum viszony skáláján a szubjektív véglet felé toljam el - bevallom előre megfontolt szándékkal, mert eleve kiállításra szántam. Egy hatásos fotó elsősorban nem az intellektusra, hanem a lélekre, az érzelmekre kell, hogy hatást gyakoroljon, vagyis befogadói oldalról nem "érteni", hanem sokkal inkább érezni kell. Ezért az alábbi hozzászólások számomra azt bizonyítják, hogy sikerült elérni a célomat. Hosszan elemezhetném a kép kompozícióját, ám most csak annyit jegyzek meg, hogy az 56-os emlékműhöz választott szélsőséges alulnézeti, az ég "síkjára" merőleges nézőponttal azt szerettem volna elérni, hogy a néző optikailag azonosulhasson az áldozatok "nézőpontjával", akik az emlékmű tövében mintegy virtuális áldozati oltáron az égre tekintve "fekszenek". Ha tetszik, az "itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza" archetipikus sírfelirat optikai parafrázisaként, a szokványos ünnepi megemlékezések és koszorúzások banális, sablonos és tárgyilagos nézőpontját az áldozatok szubjektív nézőpontjával helyettesítettem. A szokatlan alsó nézőpont segítségével szándékosan vonatkoztattam el az emlékmű megszokott "objektív" látványától, mert az volt a célom, hogy az emlékműben egy szakrális objektumot mutassak fel, ahol az égi és a földi szféra találkozik. A mágikus megalitok archetipikus formavilágát idéző égre meredő geometrikus architektúra fekete felületén tükröződő felhőjáték (az égi szféra földi visszfénye) révén optikailag és szimbolikusan is létrejött az égi és a földi találkozása. Erre utaltam a szakrális perspektíva címmel, de írhattam volna áldozati, vagy hősi perspektívát is. Mindezzel csak arra akartam utalni, hogy még a legelvontabb geometrikus kompozíció is csak eszköz a fotós kezében - önmagában semmit sem ér, ha a képnek nincs lelke. Ezzel az absztrakt, a helyszínen adott látványtól szinte végletesen elvonatkoztatott kompozícióval azt szerettem volna demonstrálni, hogy még egy ilyen, első pillantásra talán formalistának tűnő képnek is lehet eszmei-emberi tartalma, és hogy csak ennek metaforikus vagy szimbolikus tartalomnak a megléte teheti létjogosulttá a legabsztraktabb formális kompozíciót is. Akinek van füle hallásra, hallja, akinek van szeme látásra, látja.
2014.10.07 15:42 kloÉrtékelés: 5
Igazán érdekes fotó. Voltaképpen nem igazán értem, mit látok, de az tetszik. A felhők, illetve a tükröződésük nagyon erős dinamikát visznek bele.
2014.10.04 12:16 Konti04Értékelés: 4
A szabálytalan felhők alakja és a szigorú, egyenes vonalak kontasztja valamint a világos és árnyákos területek aránya teszi ezt a képet jóvá! Ügyes szerkesztés, amit csak ff-ben tudok elképzelni.
2014.10.02 12:42 SzyaÉrtékelés: 5
Szépen szerkesztett kép, mégis a tükröződő felhők esetlegességet visznek a szigorú geometriába. A drámaiságot erősíti a FF kidolgozás. A rejtélyesség is megvan, a kép kíváncsivá tett a teljes emlékműre.