Kígyóölő
Kígyóölő, Budapest
Pályázó: hi.light
Kép dátuma: 2015.08.28 15:46
Feltöltés dátuma: 2015.08.28 22:41
Kígyóölő szobor, Laborcz Ferenc, 1963 Budapest, II.kerület, Rómer Flóris utca
Eddig 2 ember értékelte.
Értékeléshez jelentkezz be!
2015.09.07 23:20 kloÉrtékelés: 4
Nagyon hatásos kép, jó szerkesztés, csak az alul látható zavaró elemek rontják kicsit az összhatást.
2015.08.29 19:02 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 4
Hatásos sziluett fotó, amelynek a legfőbb erénye a helyszínen adott látvány fotografikus átírása. A sziluett hatásra építő kompozíciók mindig tudatos fotografikus redukció eredményei. A figura és a háttér viszonyára redukált kompozíciók a fotografikus absztrakció szélső értékét képviselik, hiszen ennél kevesebb elemből nem lehet vizuálisan értelmezhető képet alkotni. A sziluett képek esztétikai megítélése mindig annak függvénye, hogy az eredeti látványtól való elvonatkoztatás erősíti-e a képi üzenet célba érkezését? Nos, ebben az esetben egyértelműen megállapíthatjuk, hogy igen. Ennek ellenőrzéséhez nem kell mást tennünk, mint elképzelni ugyanezt a képkivágást úgy, ahogy minden más megvilágításban láthatnánk. Az árnykép koncentrált hatásához mérhető fotografikus erővel biztosan nem rendelkezne egyik változat sem. A szobor ugyanis az ember és a kígyó küzdelmét ábrázolja, aminek a vizuális lényegét éppen ezzel az elvont kompozícióval lehetett ilyen emblematikusan megörökíteni. A szobor által megformált jelenet szimbolikus erejét egyáltalán nem növelné, ha a sziluettszerű körvonalon belül plasztikus részletformákat látnánk, ellenkezőleg: csak megosztanák és elterelnék a figyelmet a küzdelem kulminációs pontjáról, a marásra készülő kígyó fejéről. Ahova egyébként a kompozíció erővonalai is mutatnak. Azt állítom, hogy a fotós ezzel az árnyjátékra emlékeztető kompozíciós fogással sokkal többet hozott ki a helyszínen adott látványból, mint bárki valaha is gondolta volna. Olyan emblematikus fotográfiát alkotott, amely nemcsak a szoborban rejlő formai lehetőségeket fokozta fel, hanem a fentebb méltatott dekoratív formai absztrakcióval a néző számára vizuálisan átélhető szimbólum formájában jelenítette meg az emberiség kollektív tudatalattijának egyik ősfélelmét, amely a kígyóhoz kapcsolódik. A világos háttér előtt fenyegető árnyképként megjelenő kígyó olyan egyetemes archetipikus szimbólum, amely szinte egyidős az emberiséggel, sőt, eredetét tekintve atavisztikus őskép, amelyre mint vizuális kulcsingerre a főemlősök is meneküléssel reagálnának. Hogy a fenti méltatás ellenére mégis csak négyest tudok adni erre az emblematikus fotóra, annak kompozíciós okai vannak. Nevezetesen a kép fentebb részletesen elemzett árnyjáték hatásának egyneműségét sajnos megzavarják a szobor posztamensét közrefogó motívumok, amelyek nem tesznek hozzá semmit a kép vizuális üzenetéhez, sőt, figyelemmegosztó hatásuk miatt gyengítik kompozíciós összhatását. A zászló részlete, illetve a szomszéd épületen látszó antenna sem tematikailag, sem formailag nem illik a kép egynemű közegébe, ezért én mindenképpen elhagytam volna mindkettőt. Ehhez csak a nézőpontot kellett volna valamivel lejjebb csúsztatni.