Ragyogás
Szent István király plébániatemplom, Székesfehérvár
Pályázó: Szya
Kép dátuma: 2016.06.22 16:47
Feltöltés dátuma: 2016.07.31 22:24
Eddig 2 ember értékelte.
Értékeléshez jelentkezz be!
2016.08.07 23:59 kloÉrtékelés: 4
Értem és értékelem a szerző szándékát, a misztikum érzékeltetésére tett kísérletet. A kis koszt viszont mindenképpen eltávolítottam volna a kép bal alsó részénél (talán az érzékelőn van).
2016.08.07 19:26 Szőnyi István
Nem véletlenül használtam az "olyan benyomást kelt" fordulatot, mert egy nyilvánosság számára szánt fotó esetében csak ennek van jelentősége és relevanciája, a fotós szubjektív érzései nem számítanak. Állítom ezt annak ellenére, hogy maximálisan meg tudom érteni, ha a fotó alkotója számára ez a megoldás "adta vissza megközelítőleg azt, amit érzett". A mélységélességgel kapcsolatos elvi véleményemet fenntartva azt tudnám elképzelni, hogy a képet jelentősen megvágva csak a valóban a "Ragyogás" címnek megfelelő kereszt maradna meg, mert engem nagyon zavar a sötét életlen toronysisak.
2016.08.05 12:09 Szya
Kivételesen nem értek egyet az értékeléssel. A kép először tűélesre exponálva készült, de nem adta vissza azt, amit éreztem. Tudatosan állítottam életlenre és ez valamennyire közelített ahhoz amit éreztem. Több életlen kép közül válogattam. Olyan ez mint az emlék, ami ritkán tűéles. Avagy: "tükör által homályosan". Nem is volt más a képen ami éles "támpont" lehetett volna. Csináltam régen egy FF képet, hóban, tűélesen, német katonai sírokról. A nagyítógéppel végeztem el akkor az "életlenítést". Nekem így adta vissza megközelítőleg azt, amit éreztem.
2016.08.05 10:52 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 1
A témában benne rejlett egy sokkal jobb fotó lehetősége is, ám a fókusz ilyen szélsőséges és a kép teljes egészére kiterjedő elállítása sokkal inkább kelt olyan benyomást, mintha a fotós véletlenül azelőtt exponált volna, mielőtt az automatika ráfókuszálhatott volna a témára. A „mélységéletlenségnek” ugyanis mindig az élesre állított képrészekhez viszonyítva van értelme és létjogosultsága: ha egy fotón minden életlen, akkor az életlenséget sem tudjuk mihez viszonyítani, és elvesztjük a tájékozódási képességünket a kép terében. A kép kétdimenziós terében ugyanis a motívumok egymás mögöttiségével, és/vagy a perspektivikus vonalakkal, illetve a fókusz és a mélységélesség segítségével lehet érzékeltetni a látvány eredeti térbeli kiterjedését. Ha egy fotón minden életlen, akkor nem értelmezhető a háttér és a motívum egymáshoz viszonyított térbeli viszonya, nem válnak el egymástól a kép térrétegei. Általános érvénnyel megfogalmazva: ahhoz, hogy egy kép fotográfiai értelemben tudatos alkotásnak legyen tekinthető, kell, hogy legyen rajta legalább egy motívum, amelyet a fotós a fókuszba állítással a néző számára kiemel. Ha a képen nincs egyetlen élesre állított motívum sem, az nem jelent mást, mint azt, hogy a fotós számára semmi sem volt annyira fontos, hogy a fókusszal ráirányítsa a néző figyelmét. Az alábbi két linken található kép szemléletesen mutatja, hogy miről is beszélek. Bár mindkét kép fotográfiai hatásának titka a mélységélesség tudatos alkalmazásában rejlik, ezt mindkét fotós úgy éri el, hogy a háttér sejtelmesen elmosott (életlenített) motívumait az élőtér fókuszba állított motívumaival állítja kontrasztba. http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=4046 http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=6863