A bronzkori kiétei régészeti kultúra hamvasztásos temetője





Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 32,030'
Hosszúság (lon):
E 20° 0,245'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Régészeti emlék
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
Külterületen, a faluból északnyugatra induló aszfaltút déli oldala mellett
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az aprócska gömöri falu múltjának - a pompás középkori eredetű evangélikus műemléktemploma mellett - leghíresebb emléke a határában felfedezett, kései bronzkori temető.
A régészek az ismeretlen nevű népeket, "régészeti kultúrákat" gyakran első, vagy nagyon jellegzetes lelőhelyéről nevezik el. Így jártak el azzal a kései bronzkori néppel is, amelynek első sírjait 1939-ben a közép-szlovákiai Patakalja községben tárta fel Vojtech Budinský-Krčka (korábban használt nevén: Budavári Bálint) szlovák régész. E jellegzetes anyagot szolgáltató leletegyüttest a fenti szabály szerint "patalakjai típusnak" kezdte nevezni, de ezt az elnevezés nem ment át a szakmai köztudatba. Ugyancsak Budinský-Krčka kezdte el a Kiéte határában előkerült, hasonló típusú, későbronzkori hamvasztásos temető feltárását 1941-ben. A Kyjatice-típus, Kyjatice-kultúra elnevezést végül a híres csehszlovák őskoros régész, Ján Filip vezette be a szakirodalomba. A kultúra első, teljességre törekvő összefoglalását egy szintén elismert csehszlovák régész, Jozef Paulík végezte el 1962-ben. Eszerint a kultúra Közép-Szlovákia déli és Magyarország északi részén terjedt el a Kr. e. 1100-700 közötti időszakban. A nép halottait elhamvasztva temette el, a sírokba agyagedényeket és fém - bronz, néha vas - tárgyakat is tettek. A kultúra népe több hatalmas földvárat is épített, valamint megtelepedett (és temetkezett) a nyílt színi helyszíneken túl a terület számos barlangjában is. (A Kyjatice-kultúra elnevezést használja olykor a magyar régészet Kiétei-kultúra alakban, de magyarul is használatos a Kyjatice-kultúra név is, ami szintén helyes.) A kiétei lelőhelyen 1982-83-ban Václav Furmánek, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa folytatta az ásatásokat. Összesen közel 200 db hamvasztásos sír került itt elő, némelyik fölött kisebb kőpakolással.
A Kiéte külterületén talált temető helyén egy kisebb bemutató helyet, "archeoskanzent" alakítottak ki, bemutatva a sírokat fedő kőkupacokat, ill. néhány feltárt sírt is, benne az eredeti tárgyak másolataival. A helyszínt érinti a Kiétei-fennsík értékeit bemutató, táblákkal jelzett tanösvény.
A régészek az ismeretlen nevű népeket, "régészeti kultúrákat" gyakran első, vagy nagyon jellegzetes lelőhelyéről nevezik el. Így jártak el azzal a kései bronzkori néppel is, amelynek első sírjait 1939-ben a közép-szlovákiai Patakalja községben tárta fel Vojtech Budinský-Krčka (korábban használt nevén: Budavári Bálint) szlovák régész. E jellegzetes anyagot szolgáltató leletegyüttest a fenti szabály szerint "patalakjai típusnak" kezdte nevezni, de ezt az elnevezés nem ment át a szakmai köztudatba. Ugyancsak Budinský-Krčka kezdte el a Kiéte határában előkerült, hasonló típusú, későbronzkori hamvasztásos temető feltárását 1941-ben. A Kyjatice-típus, Kyjatice-kultúra elnevezést végül a híres csehszlovák őskoros régész, Ján Filip vezette be a szakirodalomba. A kultúra első, teljességre törekvő összefoglalását egy szintén elismert csehszlovák régész, Jozef Paulík végezte el 1962-ben. Eszerint a kultúra Közép-Szlovákia déli és Magyarország északi részén terjedt el a Kr. e. 1100-700 közötti időszakban. A nép halottait elhamvasztva temette el, a sírokba agyagedényeket és fém - bronz, néha vas - tárgyakat is tettek. A kultúra népe több hatalmas földvárat is épített, valamint megtelepedett (és temetkezett) a nyílt színi helyszíneken túl a terület számos barlangjában is. (A Kyjatice-kultúra elnevezést használja olykor a magyar régészet Kiétei-kultúra alakban, de magyarul is használatos a Kyjatice-kultúra név is, ami szintén helyes.) A kiétei lelőhelyen 1982-83-ban Václav Furmánek, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa folytatta az ásatásokat. Összesen közel 200 db hamvasztásos sír került itt elő, némelyik fölött kisebb kőpakolással.
A Kiéte külterületén talált temető helyén egy kisebb bemutató helyet, "archeoskanzent" alakítottak ki, bemutatva a sírokat fedő kőkupacokat, ill. néhány feltárt sírt is, benne az eredeti tárgyak másolataival. A helyszínt érinti a Kiétei-fennsík értékeit bemutató, táblákkal jelzett tanösvény.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2020-11-09 13:55:07
Közeli objektumok
Régészeti bemutatóhely (0.011 km)
Evangélikus templom (0.580 km)
Evangélikus harangláb (2.440 km)
Evangélikus templom (2.457 km)
Evangélikus templom (3.274 km)
Megyeháza (3.421 km)
Sturman Márton emlékoszlopa (3.530 km)
Rimai Coalitio székháza (3.563 km)
Evangélikus templom (3.710 km)
Evangélikus templom (4.063 km)