Megújulásunk támogatója:  

Alexandriai Szent Katalin ferences kolostor


A képek forrása: www.katarinka.sk



Ország:
Szlovákia
Szélesség (lat):
N 48° 33,311'
Hosszúság (lon):
E 17° 32,142'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom és kolostor, rendház
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A falutól nyugatra, a Kis-Kárpátok egy hegyi tisztásán
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Kis-Kárpátok kiemelkedő épített örökséggel rendelkező terület, melynek érdekes színfoltja a Dejte közigazgatási területére eső, de messze, az erdőségben rejtőző, egykori ferences kolostor.

Az épület előzményeként azt a 15. század első harmadában, kőből épült kápolnát tartják számon, amely a Kis-Kárpátok egy sziklás hegycsúcsán állt. Az 1500-as évek végén egy itteni pásztor, akinek többször megjelent Szent Katalin, egy kis kápolnát épített itt, egy barlangban. Feljegyzések szerint 1617-ben egy dejtei földművesnek, Manca Jánosnak is megjelent itt Szent Katalin. Ezt követően egy jabloncai fiatal nemesember, Apponyi János érkezett ide, azzal a céllal, hogy remeteként éljen itt, a barlangban. A tettén feldöhödött családja hazatérésre kényszerítette az ifjút, aki ezután a következő napon, bánatában meg is halt. Ezután az ifjút szentéletűnek tartották nyilván.

1618. december 21-én a terület birtokosa, gróf Erdődy Kristóf egy új, ferences kolostor itteni alapításáról adott ki oklevelet. 1619-ben az új kolostornak már 12 lakója volt.

1645-ben az I. Rákóczi Györgyhöz köthető nemesi felkelés során a kolostort fegyveresek kirabolták és tűzzel pusztították el. A rekonstrukciót az alapító fia, Erdődy Gábor és annak felesége, Amadé Judit irányították. Lényegében új templom épült fel, szentélyként magába foglalva a korábbi, 1618-ban épült, kisebb templomot.

1650. körül a harmadrendű ferences testvérek megkezdték itt a betegek és szegények istápolását és gyógyítását. (E közösséget 1782-ben II. József császár törölte el.)

1663-ban először a török, majd a császári csapatok dúlták fel a kolostort. Utóbbiak megöltek itt egy olyan nemesembert, aki büntetése elől az apátságba menekült.

1683-ban Thököly Imre kurucai ütöttek rajta a kolostoron. 1697-ben egy itteni zarándoklat idején, amikor rengetegen tartózkodtak a templomban, néhány katona erőszakkal próbált regrutákat toborozni a tömegben lévő fiatal férfiak közül. A zarándokok tömege beszorította a katonákat a templomba és egyet meg is lincseltek közülük. A gyilkosság által megszentségtelenített templomot 1701. január 9-án szentelték újjá. Ezt támogatandó, Erdődy György és Erdődy II. Kristóf 500 dukátos adományt tett a kolostor javára.

A 18. század során számos nemesi család adott gazdag adományokat a kolostornak. Több közülük, így pl. az Erdődyek, Apponyiak, Labsánszkyak, családi kriptát is építettek itt. 1782-ben a szomszédos Nahács falu papja, Fándly György arról panaszkodott, hogy híveinek többsége jobban kedveli a Szent Katalin kolostor templomát, mint saját plébániatemplomát.

1786-ban II. József császár - hasonlóan több száz, más monostorhoz a birodalma területén - mint "haszontalant", feloszlatta a ferences rendet és a dejtei kolostort is. Ennek megfelelően 1787-ben az épület állami tulajdonba került. Használható berendezési tárgyai lépésről lépésre a környék templomaiba vándoroltak, de sokat egyszerűen elloptak, vagy örökre eltűnt.

1788-92. között leszerelt nagyszombati katonák laktak a kolostorban és viseltek gondot rá. 1793-ban a templom kriptáit rablók kifosztották.

1797-ben - az ide temetkező ősei emléke előtti tisztelgésként - gróf Erdődy József megvásárolta az épületet, amely fokozatosan romossá lett. 1811-ben az eredetileg a kolostor melletti Kálvária stációit az Erdődy-család Dejtére szállíttatta és ott újra felállíttatta. 1835-ben említik a Szent Katalin kolostor utolsó őrét, aki ekkor a dejtei Jozef Kollár volt.

A 19. század második felében a szárnyait bontogató magyarországi műemlékvédelem újra felfedezte a romot és megjelentek az első szakirodalmi említései.

1905-ben a kolostortemplom tornyában álló, 4 db nívós mészkő szobrot a Pálffy-család sírkápolnájába szállítottak el a szomolányi (Smolenice) templomkertbe. Az 1930-as években cserkészek és ferences novíciusok kirándultak a romokhoz.

A 20. század második felének kommunista időszakában minden hivatalos érdeklődés megszűnt a romok iránt. E helyzet 1995-ben változott meg radikálisan, amikor civil kezdeményezés indult megmentése érdekében. Az akkorra már erősen lepusztult, de még mindig imponáló méretű, festői környezetű romokhoz ezentúl évről évre önkéntesek, főleg diákok százai mentek el, hogy több hetes munkájukkal segítsék a romok konzerválását és részbeni rekonstrukcióját. A barokk épületcsoportból ma a templom maradványai épebbek. Ezek - tető nélküli - falai között rendszeresen szentmiséket is tartanak. Az egykori kolostornak csupán egyik szárnya rendelkezik jelentősebb, felszín fölötti maradványokkal.

A leírás a projekt (angol és szlovák nyelvű) honlapja, a www.katarinka.sk adatainak és képeinek felhasználásával készült.
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2015-11-21 16:54:40
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Éleskő vára (3.844 km)
Szomolány vára (8.867 km)
Berencs vára (14.594 km)
Téglahíd (18.854 km)
Tűztorony (20.042 km)