Felső-kapu kőhídja

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 49° 17,407'

Hosszúság (lon):

E 21° 16,509'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Híd

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A fallal körülvett város déli bejáratánál. (A Jiráskova és Rhodyho utcákról közelíthető meg)

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az Árpád-kori eredetű Bártfa német területről érkező telepesei a 14. századra a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városát építették fel. A zömmel távolsági kereskedelemmel és kézműiparral - ötvösséggel, textilgyártással - foglalkozó bártfaiak hatalmas főtér köré épült házaikat a tatárjárás után kőfallal övezték, melyeket a következő évszázadokban újabb tornyok, bástyák, barbakánok és újabb falövek, vizesárkok építésével erősítették meg. A kiemelkedően fontos katonai erősségnek története során sohasem számító Bártfa városerődítése a Rákóczi-szabadságharcot követően végképp elvesztette katonai jelentőségét. Ekkorra a város gazdaságilag is hanyatló pályára került, fejlődése pedig megakadt. Így történhetett, hogy ellentétben Magyarország sok más városerődítésével, Bártfán szerencsére nem volt szükség sem az egykori falak és árkok helyére, mint építési telekre, sem pedig a falak bontott köveire, mint építőanyagra. A falak, bástyák nagy része így ma is áll, bár az egykori vizesárkok nagy része mára jelentősen feltöltődött.

A városnak négy kapuja volt, melyek déli, nyugati, északi és északkeleti irányba nyíltak. A városnak helyet adó, közel sík terület észak felé - ma is látható módon - enyhén lejt, ezért a városkapuk közül a legmagasabban fekvőt délit Felső-kapunak, míg a leglentebb elhelyezkedő északkeletit Alsó-kapunak nevezték. Ezeket, mint a városfalakat mindenhol, széles vizesárok védte, melyen részben fel is vonható fa híd vezetett át. A tényleges kaput mind a négy helyen komoly bástyarendszer, rondella, vagy elővédmű, barbakán védte. Csak ezen önállóan is védhető, jelentős tűzerővel felszerelhető védművek leküzdése után juthatnak el a támadók a kettős városfalövig és ezek kapuiig.

A déli Alsó-kapu azért volt kiemelkedő jelentőségű, mert itt érte el a várost az ország belseje, közelebbről pedig Eperjes felől érkező kereskedelmi út, amely Bártfán át Lengyelországba vezetett. A védelem itt is egy felvonható fahíddal kezdődött, ami egy hatalmas kaputoronnyal is megerősített, félkörös bástyába, rondellába vezetett. (Ma már se a rondella, se a kaputorony nem áll, de a városárok máig jelentős részben látszik.)

Miután a bártfai erődítés hadi jelentőségét elvesztette, a Felső-kapu vizesárok fölötti hídját 1770-ben lebontották. Helyére a ma is látható, öt db, egyenként 4,5 m nyílású boltívből álló, tört kőből épült hidat emelték. Később a széles híd részbeni felfalazásával, szintén kőből újabb épületeket emeltek itt: a város - trombitával felszerelt - tűzőrének háza, ill. raktárak épültek a hídra. Egy időben a híd épületeit a városi ispotály használta. Ez a hídon emelt épület kialakítás nem csak az országban, de egész Közép-Európában egyedülállónak számított. A szlovákiai hidak monográfiáját elkészítő szakember, Peter Paulík egyenesen mint "Szlovák Ponte Vecchiot" emlegette e hidat, utalva a több szinten beépített, világhírű, firenzei hídra. A bártfai híd felépítményét 20. század közepi fénykép felvételek őrizték meg. A látnivalóan szedett-vetett, építészeti értéket nem képviselő felfalazásokat végül pár évtizeddel ezelőtt, műemlékvédelmi okból lebontották, helyreállítva az eredeti, 18. század végi állapotot. A híd ma a városárokban kialakított, nyári szabadtéri színpad háttereként szolgál.

A leíráshoz felhasználtuk Peter Paulík: Mosti na území Slovenska. (Bratislava, 2014.) c. munkáját.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2016-10-10 14:50:29