Mosontarcsai (Andaui) híd
Ország:
Ausztria
Szélesség (lat):
N 47° 42,393'
Hosszúság (lon):
E 17° 4,620'
Védettség van?
nem
Típus:
Híd
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
A település délkeleti határának szélén, a Hansági-főcsatorna felett
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az 1920-ban itt meghúzott, új országhatár a Fertővidéket keresztülszelő Hansági-főcsatornát egyszeriben határfolyóvá tette. A csatornán Mosontarcsátől kb. 10 km-re délre már az 1940-es években állt egy fahíd. Ennek komolyabb forgalmi szerepe nem volt, egyszerűen a környező szántóföldek könnyebb megközelíthetőségét szolgálta. 1944-ben már biztosan állt, hiszen a visszavonuló német hadsereg egy része ezen át hagyta el Magyarországot.
A II. Világháború befejezése után az immár egyre szigorúbban őrzött határon álló hídon számos, a berendezkedő kommunista rendszer elől menekülő magyar állampolgár jutott titokban nyugatra. 1947-48-ban, amikor a magyarországi németek erőszakos kitelepítése zajlott, az attrocitások elől számos német nemzetiségű család önmaga döntött az ország elhagyása mellett, közülük is többen ezen a hídon szöktek át a biztonságos Ausztriába.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején az ekkor már hermetikusan lezárt, két világbirodalom területét elválasztó "Vasfüggöny" részévé vált határ magyar oldalának őrzése rövid időre lanyhult, illetve néha meg is szűnt. A határ védelmét ellátó hírhedt ÁVH figyelmét a belpolitikai események kötötték le, később pedig e szervezet meg is szűnt. Ezen időszakban megindult a magyarországi kommunista diktatúra elől menekülők áradata nyugat felé. Különösen felgyorsult ez az exodus 1956. november 4., a forradalom leverése után. Becslések szerint ezen időszakban a kis mosontarcsai hídon keresztülgyalogolva mintegy 70.000 (!!!) ember hagyta el az országot. Ezt tapasztalva a szovjet hadsereg november 21-én felrobbantotta a hidat. A határőrizet szigorát heteken belül helyreállították, a vasfüggönynek még a megközelítése is bűncselekménynek minősült. Ilyen körülmények között a fahídnak még a maradványai is elenyésztek a következő évtizedek alatt. Ugyanakkor maga a híd, ill. ennek emléke egyben jelképpé nemesült, a szabadság, a megmenekülés hídjává vált. Több szépirodalmi műben, történelmi filmben is szerepet kapott.
A rendszerváltás után a Mosontarcsán működő, "A nemzetközi megértésért" Egyesület kezdeményezte a híd újjáépítését. Miután a két ország kormánya a törekvés mellé állt, sor kerülhetett a híd újjáépítésére. A terveket eredeti dokumentumok alapján Franz W. Friedrich készítette el. A kivitelezést az osztrák hadsereg végezte, melyhez a magyar kormány biztosította a szükséges faanyagot. A hidat végül a forradalom 40. évfoerulóján, 1996-ban adták át ünnepélyes keretek között. Ezentúl a híd már látogatható volt, de a korlátlan szabad átkelésre még várni kellett Magyarország EU-s taggá válásáig, illetve a schengeni egyezményhez való csatlakozásunkig.
A leírás adatainak és képeinek forrása: wikipedia.org
A II. Világháború befejezése után az immár egyre szigorúbban őrzött határon álló hídon számos, a berendezkedő kommunista rendszer elől menekülő magyar állampolgár jutott titokban nyugatra. 1947-48-ban, amikor a magyarországi németek erőszakos kitelepítése zajlott, az attrocitások elől számos német nemzetiségű család önmaga döntött az ország elhagyása mellett, közülük is többen ezen a hídon szöktek át a biztonságos Ausztriába.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején az ekkor már hermetikusan lezárt, két világbirodalom területét elválasztó "Vasfüggöny" részévé vált határ magyar oldalának őrzése rövid időre lanyhult, illetve néha meg is szűnt. A határ védelmét ellátó hírhedt ÁVH figyelmét a belpolitikai események kötötték le, később pedig e szervezet meg is szűnt. Ezen időszakban megindult a magyarországi kommunista diktatúra elől menekülők áradata nyugat felé. Különösen felgyorsult ez az exodus 1956. november 4., a forradalom leverése után. Becslések szerint ezen időszakban a kis mosontarcsai hídon keresztülgyalogolva mintegy 70.000 (!!!) ember hagyta el az országot. Ezt tapasztalva a szovjet hadsereg november 21-én felrobbantotta a hidat. A határőrizet szigorát heteken belül helyreállították, a vasfüggönynek még a megközelítése is bűncselekménynek minősült. Ilyen körülmények között a fahídnak még a maradványai is elenyésztek a következő évtizedek alatt. Ugyanakkor maga a híd, ill. ennek emléke egyben jelképpé nemesült, a szabadság, a megmenekülés hídjává vált. Több szépirodalmi műben, történelmi filmben is szerepet kapott.
A rendszerváltás után a Mosontarcsán működő, "A nemzetközi megértésért" Egyesület kezdeményezte a híd újjáépítését. Miután a két ország kormánya a törekvés mellé állt, sor kerülhetett a híd újjáépítésére. A terveket eredeti dokumentumok alapján Franz W. Friedrich készítette el. A kivitelezést az osztrák hadsereg végezte, melyhez a magyar kormány biztosította a szükséges faanyagot. A hidat végül a forradalom 40. évfoerulóján, 1996-ban adták át ünnepélyes keretek között. Ezentúl a híd már látogatható volt, de a korlátlan szabad átkelésre még várni kellett Magyarország EU-s taggá válásáig, illetve a schengeni egyezményhez való csatlakozásunkig.
A leírás adatainak és képeinek forrása: wikipedia.org
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-04-30 17:50:33
Közeli objektumok
Szent Miklós plébániatemplom (8.213 km)
Temetőkápolna (8.271 km)
Szentháromság-oszlop (8.564 km)
Burgstall (Erődítés maradványai) (10.960 km)
Víztorony (12.674 km)
Töröktorony (12.831 km)
Földvár (13.321 km)
Zsidó temető (17.886 km)
Kálvária (18.094 km)
Mária mennybemenetele templom (18.164 km)

