Pellengér

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 11,976'

Hosszúság (lon):

E 17° 17,370'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Világi plasztika, szobor

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Bernoláková utca, a plébániatemplomtól északra lévő parkban

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Pozsony közelében álló település Árpád-kori eredetű, neve először a 13. század elején bukkan fel a fennmaradt írott forrásokban. A középkorban vár is állott Cseklészen, melynek ma már csak jelentéktelen romjai állnak. A 16. században lassú mezővárosi fejlődésnek induló település lakói sokat szenvedtek a törökellenes-, ill. kuruc küzdelmek hadjárásainak pusztításától. A 18. században beköszöntő béke viszont mind gazdasági, mint kulturális szempontból jelentős fejlődést hozott Cseklésznek. Felépült a birtokos Esterházy-család pompás, barokk kastélya és parkja is.

A kis mezővároska lakói, bár jogilag földesúri alávetettségben éltek, de közösségként bírtak kisebb privilégiumokat. Ezek egyikeként a csekélyebb súlyú bűncselekmények tekintetében a település bíráskodási joggal is rendelkezett.

E jog egyik jelképe a ma a plébániatemplomtól északra, a kőkereszt körüli parkban álló szimbólum: a pellengér. Valószínűleg a barokk korban (18. sz. ?) készült. A nagyon egyszerű kialakítású kőépítmény egy dór lábazatú, hengeres testű, vaskos mészkő oszlop. Ennek felső, körbefutó gyűrűvel díszített részén nagy méretű gömböt láthatunk. Az oszlop testének felső részén, egy nagy méretű, szabálytalan szélű lyuk van, melyek egykor nyilván láncos bilincs rögzítésére szolgált.

A pellengér, mint a büntetés, ill. a megszégyenítés eszköze, a 13. század óta terjedt el Magyarországon. Az elítélt törvényszegőt rövidebb-hosszabb ideig, rend szerint láncokkal, bilinccsel, vagy gyakran fa kalodával a pellengér oszlopához kötötték. Egyes helyeken az elítélt bűnét táblára írták és azt is az oszlopra függesztették ki. A bűnös a pellengérre állításával így nem csak súlyosan megszégyenült a helyi közösség előtt, elrettentve a többieket a hasonló tettektől, de kipellengérezése alatt bármelyik járókelő nyugodt szívvel és büntetlenül szidalmazhatta, vagy akár köpködhette, meg is üthette. A pellengért, mint büntető eszközt II. József tiltotta be a 18. század végén.

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2014-01-09 14:45:34