Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 1,582'

Hosszúság (lon):

E 17° 18,666'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Šamorín

Egyéb adat:

A templom eredeti titulusa Nagyboldogasszony volt

Rövid leírás:

Általános vélemény szerint a település nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán alakult át Somorjává. Az első hiteles írásos emlék 1285-ből származik; ebben Somorját Villa Sancte Márie alakban említik. Somorja, a hagyomány szerint, Szent Istvántól nyerte szabadalmi jogait. Városi rangra Luxemburgi Zsigmond emelte 1405-ben.
A református, tehát az egykori Szűz Mária (Nagyboldogasszony) templom Csallóköz egyik legrégibb és egyben legszebb gótikus temploma.
A korábbi metszetek és térképek alapján az épület a fallal övezett középkori város délkeleti kapujának közelében állt.
A ma már „modern” épületek között álló templom építésének kezdete a 13. század első felére tehető. Az ekkor már alapvetően koragótikus szemléletet leginkább a szentélyfejnek a nyolcszög három oldalával záródó kialakítása jelenti. A szentélyhez tartozó részletek (szentély három keleti ablaka, kettős ülőfülke) azonban még mindenképpen a romanikához kötik. A templom építését eleve három, síkmennyezetes hajóval tervezték nyugati toronnyal. A két mellékhajó kialakítása közötti különbség mégis azt valószínűsíti, hogy az északi mellékhajó építése (talán a tatárjárás következtében) a délihez viszonyítva kissé később – de még a 13. század folyamán – történt csak meg. Az első periódusú, koragótikus templom a 13. század végén teljesedett ki. Ekkor a szentélyt megmagasították, kétszakaszos keresztboltozattal boltozták, valamint a két pilléren nyugvó nyugati karzatot is ekkor emelték. A templom bejáratát – a városszerkezetnek megfelelően – észak felől alakították ki. Az északi mellékhajóba vezető bélletes kapu elött kisebb előcsarnok készült. A nyugati torony két oldalán egy-egy boltozott teret alakítottak ki. Az északi lehetett az első sekrestye, míg a másik valószínűleg ravatalozóként szolgált. A toronytest is az eredeti állapotot őrzi, csupán a falazott és fiatornyos sisakról tudjuk, hogy bár a középkori formákat őrzi, de már újkori.
A templomot már az építése utáni években kifestették, tanító szándékú figurális freskókkal díszítették. Ennek tanúi a szentély északi falán látható „Mária halála”, valamint a főhajó északi falára festett, a megdicsőült és ítéletet hirdető Krisztust (Krisztus mandorlában) ábrázoló jelenetek. A 1370-es években azután az egész szentélyt új jelenetekkel festették ki.
Valószínűleg ekkor nyitották a templom homlokzatán a körtetagos, csúcsíves déli bejáratot is.
A település és a templom életében a 15. század első fele újabb megújulást hozott azzal, hogy Somorját Albert király Rozgonyi György pozsonyi főispánnak és testvérének Istvánnak adományozta. A Rozgonyi testvérek kegyuraságához köthető a templom ma már egy kivételével (déli mellékhajó keleti ablaka) befalazott nagy mérműves ablakainak, a szentély oromdíszes pasztofóriumának (Vir dolorum ábrázolás), a faragott kő szószéknek, valamint a déli hajó kétszer hornyolt bordákra támaszkodó keresztboltozatának az elkészíttetése. E berendezési tárgyak színvonala rendkívűl magas. A szószék például közvetlen rokonságot mutat a bécsi Stephanskirche „ún.” Kapisztrán szószékével. Rozgonyi György volt a megrendelője a karzat mellvédjén látható Szent György freskónak és a diadalív két oldalán egykor állt (talán baldachinos) mellékoltárok fölötti falképeknek. Ezek egyike, az északi oldalon még azonosítható (Szent Miklós, Szent Péterrel és Szent Pállal).
A templom katolikus korszakának utolsó, nagy attraktív építkezése 1521-ben történt. A főhajót ekkor – a szepességi párhuzamoknak megfelelően – két középső pillérrel kettéosztották, s az így kialakult hat (3+3) mezőt nyolcosztású hajlított, és helyenként repülőbordás keresztboltozattal fedték. E mestermű alkotói ismertek. Péter mester és segítőinek (Wolfgang Fleischakher és Méri Márton) nevét a boltozatra festett német nyelvű feliratszalag eként örökíti meg:
MAISTER PETER MAVTER HATGEMACHT/ DAS GEWELB AVCH VND DI ERSAMEN HERRN/ MIT NAMEN WOLFGANG FLEISCHAKHER VND / MERI MARTON VND GEWESN ZU DER / SELBIGEN ZEIT ANNO DNI 1521
E szép boltozatot is azonnal kifestették. E kifestés azonban már angyalaival, kígyóival, kutya-, és macskafejeivel már a reneszánsz szimbolika világát idézik.
Az egykori Mária templom nyilvánvalóan gazdag berendezéssel is büszkélkedhetett (padok, szárnyasoltárok, zászlók, felszerelési tárgyak), ezekből azonban mára már semmi nem maradt. A 18. század végén teljesen reformátussá vált templomból ezeket a mobiliákat száműzték. A templom történetéhez tartozik az is, hogy azt addig katolikusok és reformátusok megosztva használták. Ekkor az északi mellékhajót a templom többi részétől elkülönítették, elfalazták, s ez a térrész lett a református istentiszteletek helye.
A templom mai nyugati bejárati kapuja csak 1931-ben készült. Addig ebből az irányból nem lehetett megközelíteni.

(„Prokopp Mária: Somorja középkori temploma” c. tanulmánya adatainak felhasználásával)

Adatlapot készítette:

Marcius

Adatfelvétel ideje:

2011-12-04 11:25:09