Megújulásunk támogatója:  

Sebesvár


A képek forrása: www.varak.hu

Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 52,874'
Hosszúság (lon):
E 22° 52,676'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Vár, várkastély
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A falutól délnyugatra emelkedő dombon
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Sebesvár erősségét valószínűleg IV. Béla király parancsára emelték a Nagyvárad – Kolozsvár közti fontos kereskedelmi és hadi út védelmére. A XIV. század elején, amikor az Árpád-házi királyok férfiágának kihalásával eluralkodott a feudális anarchia, ezt az erődítményt is elfoglalta az egyik báró. Az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése szerint 1319-ben már az Itáliából érkezett trónkövetelő Anjou Károly Róbert, ki évtizedes harcok után jutott a magyar trón birtokába, egyik híve, Elefánti Dezső várnagy parancsolt benne. A XIV. század során a neve „Hunyad” volt, ezért az írásos forrásokban sokszor összekeverik a Hunyad vármegyei másik várral. 1362-től az erdélyi vajda tisztségének honorbirtoka, vagyis a királyi hivatali idő alatt a váruradalom jövedelmét megkapta a vajda. Luxemburgi Zsigmond király 1399-ben Mircse havasalföldi vajdának adományozta oda, de 1408-ban már ismét a vajdáé. 1433-ban magánkézbe került, losonci Bánffy István és László bárók mondhatták a magukénak. A középkor további évszázadaiban végig a Bánffy főnemesi família birtokolta a katonai szempontból egyre kevéssé fontos erősséget. A XVI. század közepétől, amikor Erdély állami önállósághoz jutott, a hatalmas török birodalommal szembeni erdélyi végvárrendszer tagja lett, ezért jelentősebb mértékben kibővítették a védőműveit, de továbbra is másodrendű szerepet játszott a magánvár. 1598-ban a nemesi rendek országgyűlést tartottak a falai között. 1660-ban a törökkel vívott vesztes szászfenesi csata után ide menekítették a halálos sebet kapott II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet a testőrségét alkotó ónodi lovasok. A Nagyvárad elfoglalásával ismét jelentős mértékben kibővült török hódoltság idején már csak Sebesvár őrsége akadályozhatta meg a Kolozsvár irányába induló oszmán rablóportyákat, ezért a szultán 1669-ben követelte, hogy rombolják le a végvárat, ezt az utasítást azonban Apafi Mihály fejedelemnek sikerült pénzzel elsimítania a török Portánál. 1680-ban részletes listát készítettek a Bánffy család tulajdonát képező várban, melynek falai már erősen romladoztak. Egy 1687-es feljegyzés szerint a família emberein kívül még 11 fejedelmi zsoldos és egy pattantyús {tüzér} is szolgált a fala között. Miután Erdély visszatért a Habsburg császári és királyi ház uralma alá, Sebesvárba is császári zsoldosok vonultak be. Ismeretlen indokok alapján 1701-ben elkerülte a feleslegessé vált magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot. A Rákóczi szabadságharc idején kis létszámú őrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bóné András kuruc vezér fegyvereseinek. 1709-ig vigyázták a felkelők, majd Erdély területével együtt ismét császári uralom alá jutott. A véres belháborút lezáró szatmári békekötés után sem rombolták le, egy 1715-ös felmérés szerint még voltak lakható részei, helységei. Romlása csak ezután, közelebbről ismeretlen időpontban következett el, amikor is a sorsára hagyták a nagyhírű végvárat. 1910-ben a fiatal, tehetséges erdélyi építész, Kós Károly elkészítette a felmérését és a helyreállítási terveit, de végül csak a kerek öregtorony lefedése készült el. Mára ez is elpusztult, míg a várrom belső része összedőlt, udvarát magasan benőtte a bozót.

Sebesvár erősségének korai magját valószínűleg a XIII. század második felében építették fel királyi parancsra a Sebes-Körös folyó bal partjától ne messze emelkedő meredek hegycsúcsra. A településről induló középkori nyomvonalú szekérúton mintegy 15 perc alatt érjük el a várromot, melynek egykori felépítéséhez igen hasznos az 1680-ban és 1715-ben felvett leltár. A korabeli források szerint a 80 méter hosszú és 20 méter széles, É – D-i irányban elnyúló erősség bejárata felvonóhíddal védelmezett kapu volt, mely egy hatalmas rondella udvarára nyílott. A kapun belül állt az istálló, a szekérszín és más gazdasági helyiségek sora {élelmiszer és fegyvertartó szobák}. Míg a vastag falú, tüzérségi ágyúállásokkal ellátott rondella a XVI. században keletkezhetett, addig a négyszögletes kaputorony és tőle D-felé lévő részek tathatók a korai magnak a szakemberek szerint. A 10 méter magas várfalak K-i és Ny-i oldalát egy-egy kisebb rondella védelmezte, míg a D-i végén emelkedik a kör alaprajzú, 25 méter magas öregtorony. Jól megfigyelhető még a felsőbb emeletekre induló csigalépcső, és az egyes szinteket elválasztó gerendafödémek kőfalban kiképzett nyílása. A korabeli lajstromok alapján a hosszúkás várudvar két oldalán kell elképzelni a lakóépületeket és alattuk a pincéket, ezek azonban már leomlottak, még a maradványaik is eltűntek a mindent eltakaró bozótban.

A leírás forrása: www.varak.hu
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2015-07-18 16:11:21
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.

Közeli objektumok

Boncza-kastély (8.931 km)
Barcsay-kastély (11.535 km)
Farkasvár (13.801 km)