Megújulásunk támogatója:  

Szent György plébániatemplom


Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 34,374'
Hosszúság (lon):
E 24° 36,434'
Védettség van?
nem
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Márton Áron u. 24.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A települést a Monumenta Vaticana 1332-ben említi először: „Fabyanus sacerdos de Sancto Georgio solvit X banales antiquos“. 1408-ban Zenthgyurgh, 1423-ban Szentgyörgy, 1452-ben Zenthgergh, 1567-ben Marosszentgyörgy formában fordul elő. A 15-16.-században részben a marosszentkirályi pálosok birtokolják. Tiszta katolikus lakossága a reformáció során reformátussá válik. 1659 decemberében a török pusztít a faluban, ezért Petki Dávid 1660-tól görögkeletieket telepít a megtizedelt székely lakosság helyére. Ebben az időben indul meg a cigányok beköltözése is, ami később a falu „Cigányszentgyörgy” közhasználatú elnevezéséhez vezet. Ugyancsak Petki az, aki 1680-ban Apor István közreműködésével visszaveszi a templomot a katolikus egyház birtokába, mely így filiális, 1936-tól pedig önállósított plébániatemplom lesz.

1448-ban bukkan fel újra a templom neve az okiratokban, ekkor ugyanis Apafi Györgyné Ebesfalván kelt végrendeletében a Szent György vértanú temploma javára egy kis szőlőst hagyományoz. Orbán Balázs szerint keletkezése a XIV. század elejére tehető. Valójában régebbi. A Szent György-templomok ugyanis az egyházmegyei plébániák szervezésében az elsők között vannak, tehát a marosszentgyörgyi a XII. századra tehető. Erre utalnak a templom román kori jellegzetességei, amelyek a későbbi átalakítások után is megmaradtak. A szentély apszisa, keskeny román kori ablakai, a diadalív is erről tanúskodnak. A hajó déli oldalán az 1956. évi renováláskor a vakolat alól befalazott ajtókeret került felszínre. Ez is román kori, valószínűleg a kripta bejárata lehetett. Sajnos újra bevakolták.
A marosvásárhelyi Historia Domus leírása szerint a templom az 1720-as években nagyon siralmas állapotba kerül. 1731-ben általános újítással teszik használhatóvá. Erre adott okot az is, hogy a templom tetőzete leég és a mennyezet beomlik. 1750-ben készül a kazettás festett mennyezet, mely kopottan, de épen áll. A 81 darab, háromféle méretű tábla szerzője ismeretlen. Az egyetlen figurális, központi darab a névadó Szent György harcát ábrázolja a sárkánnyal. A kazettás mennyezettel egyidős az oltárkép is, amelyen Szent György képe mellett a Petki család és Zichy Klára címere látható. Korábban fatornya volt, illetve haranglábja. Mai tornyát csak 1823-ban építették.

Források:
Léstyán Ferenc, Megszentelt kövek, Gyulafehérvár, 2000.
Bíró József: Erdély művészete. Budapest, 1941.
Adatlapot készítette:
schlosser
Adatfelvétel ideje:
2013-03-30 21:54:04
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.