Ország:

Ukrajna

Szélesség (lat):

N 48° 37,272'

Hosszúság (lon):

E 22° 18,355'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Kreml u. 33.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az irodalmi adatok három ungvári vár létezéséről szólnak.
Az 1. vár lehetett az Anonymus krónikájában említett „Castrom Hung”, amely már a honfoglaló magyarok bejövetelekor létezett. Valószínűleg földvár volt és a mai Deregnyő község felett terült el ott, ahol az Ung folyó a Laborccal egyesül. A 2. vár az Úng-Újvár volt, amely a tatárjárás után épült. Feltehetően kővár volt. Ennek a helyét a történészek vagy Gerénybe, vagy a mai helyére teszik. A 3. vár a mai helyén volt. (A legvalószínűbb azonban azon kutatók feltételezése, akik mindhárom vár helyéül a mostani vár helyét határozzák meg. A hadászati és védelmi szempontok is ezt látszanak igazolni.)
Az ungvári vár királyi birtok volt. A tatárjárás után kiépült végvárrendszer elemeként elsősorban védelmi célokat szolgált. 1288-ban IV. László a várat az Ung megyei birtokokkal együtt Amadé nádornak adományozta. Károly Róbert 1317-ben az ungi királyi birtokokat és a várat a francia származású, királyhű nápolyi Drugeth-családnak (Drugeth Fülöp grófnak) adományozta. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el a várat, 1644-ben Rákóczi György fejedelem szállta meg a város és a várat. Csak az 1645-ös linzi béke után került ismét vissza Drugeth tulajdonba. A Thököly-szabadságharc alatt elég nagy pusztítás érte a várat és a várost. Thököly Homonnán elfogta Drugeth Zsigmondot, a család utolsó férfi sarját, és 1684-ben Kassán lefejeztette.
Az új tulajdonos Bercsényi Miklós lett, akinek barátjaként II. Rákóczi Ferenc 1707-ben egy évig lakott Ungváron. A Rákóczi-szabadságharcban Ungvár és Munkács vára tartotta magát a legtovább, 1711. május 15-én foglalták el a császári csapatok. Később Gyulai Ferenc főispán birtokolta. 1775-ben Mária Terézia a görög-katolikus püspökségnek adományozta a várat, akik a várkastélyban papneveldét alakítottak ki és működtettek a II. világháborúig. A háború után múzeum és képtár kapott helyet benne.
A vár egy vulkanikus eredetű sziklán áll az Ung folyó mellett. A középkori eredetű, barokk és reneszánsz stílusjegyeket hordozó építmény egy várkastéllyá kiépített belső várból, és ezt körülvevő, négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával erősített külső várrendszerből áll. Északkeletről meredek sziklafal védi, a többi oldalon mély árok övezi.
A vár főbejárata a délnyugati oldalon van. A védőárkon keresztül kőhíd vezet a kaputoronyhoz, melynek faragott kőkeretes kapujának zárókövében az 1592-es évszám szerepel, amely az egyik reneszánsz stílusú átépítést jelzi. Felette látható a város szőlőfürt díszítésű címere.
A vár magját a palota alkotja. Kőből épült, négy saroktornyos, 3 szintes épület, pincével és belső udvarral. Jelenlegi főbejárata a délnyugati homlokzaton helyezkedik el, kétkarú lépcsővel hangsúlyozva. Eredeti – egyetlen - bejárata keleten volt, amelyhez a védőárkon keresztül híd vezetett. A díszes, faragott kőkeretes kapun lévő évszám – 1598 – az építés (vagy egy nagyobb átalakítás) idejét jelzi. A helyszíni kutatások megállapították, hogy a palota legkorábbi része a keleti szárny, később épült a nyugati, végül pedig az őket összekötő folyosók. A keleti és nyugati belső homlokzatokon íves, reneszánsz tornác futott végig. Jelenleg ezek be vannak falazva. A várkastély keleti és nyugati homlokzatán a sarok-éleken és az ablakok körül felismerhető az egykori fekete-piros sgraffito díszítés nyoma.
A várpalota műszaki állapota jó, a közelmúltban felújították a homlokzatait.
A külső vár területén, a palotától délkeletre láthatók az egykori vártemplom maradványai.

Adatlapot készítette:

Janotti Judit

Adatfelvétel ideje:

2011-08-31 19:47:12