Dunakapu tér: tények és remények
Bár a győri erőd Dunakapu téren „felejtett” szakaszának a feltárása, léte és sorsa tavalytól fuldoklik a város belpolitikai csatározásaiban, mélygarázs ide, komplett helyreállítás oda, érdemes végiggondolni, hogy miért is fontos ez a feltárt torzó, netán mire lehet számítani az idei ásatási szezonban.
Mint a reneszánsz hadi építészeti objektumok szinte mindegyike a Kárpát-medencében, a győri erőd is évtizedekkel Mohács után született meg, ám kifejezetten korainak számít az ország szívéből Ausztria felé vezető felvonulási útvonal mentén létrehozott védelmi rendszerben. Két Bécs ellen intézett oszmán offenzíva után 1539-ben született döntés az egyébként középkori – ám mint ilyen, a korszakban komoly tüzérséggel szemben szinte hasznavehetetlen – várral is védett város megerősítéséről. 1542-ben – Buda eleste után – láttak ténylegesen munkához, de kezdetben jobbára fa-föld sáncokat emeltek. 1555-ben született meg a döntés a régi várat és az egész várost magában foglaló korszerű, kőből-téglából építendő erőd létrehozására, amely 1562-re a török elleni védelmi rendszer kulcspontjává, az egy főkapitányság székhelyévé vált.
Ha ma bejárjuk Győr belvárosát, még a modern beépítés dacára is szembeötlő a városmag harcászatilag kimagasló értéke. A püspökvárat, s vele a tőle keletre fekvő városmagot északon a Mosoni-Duna, nyugaton a Rába védi: így elegendő volt elsősorban a keleti és déli védelemre koncentrálni. A falakat gyorsan felhúzták: az erőd az 1560-as években már állt, de teljes befejezése, például a mellvédek kiépítése még újabb évtizedeket vett igénybe. 1594-ben ezért is eshetett el a vár kéthavi török ostrom után. Mikor négy év múlva a keresztény seregek kiűzték a törököket, újabb hosszadalmas helyreállítási munkák kezdődtek. Az 1660-as években pedig nagyszabású bővítési tervek készültek, amelyekből azonban kevés valósult meg.
Az erődváros – a körülkerített terület akkora volt, hogy Győr csak a 18. század végére nőtte ki –, egyébként mesterséges szigeten állt, hiszen délről és keletről is vizesárok kerítette. A lehetséges ostromnak leginkább kitett szakaszon csupán egy, a fehérvári kapu nyílt, a bécsi kapu nyugaton, a Duna kapu északon volt: utóbbi a jelenlegi tér nyugati sarkában, a ma álló híd táján, így ebben az évben van esély a maradványainak azonosítására. Hogy mennyi maradt a kapuból, amelyet torony is védett, és a falakat megtámasztó széles sáncon átvezető alagútszerű kapualjon lehetett bejutni a városba, legfeljebb remények lehetnek, hiszen a híd alapozása nagyrészt megsemmisíthette.
A tér feltárását tavaly kezdte el a Xantus János múzeum, Deák Andrea régész vezetésével. A tervezett mélygarázs építését megelőző feltárást idén a tér egészén, 5 méteres mélységig folytatják, feltehetően egész az év végéig.
Pince lett a kazamatából, római pénzek a feltöltésben: a cikk folytatása az Archeologia - Altum Castrum Online portálon
Kapcsolódó cikkeink:
Dunakapu tér: folytatódik a feltárás
Télen dől csak el a győri erőd sorsa