Karoling központ állhatott az apátság helyén?
A kaposszentjakabi bencés monostor a legkorábbi ismert, dokumentált főúri, vagyis nem királyi alapítású kolostor az országban. Vélhetően nem volt a saját korában példa nélküli, ám az írott források ritkasága miatt alig tudunk többről. A 15. századi átiratban megmaradt kaposszentjakabi alapítólevél 1061-re teszi az alapítást, a magyar krónika által megőrzött említés pedig 1067-re a felszentelést, amelyen Salamon király és Géza herceg is részt vett Geur/Győr fia Atha/Ottó somogyi ispán meghívására. Az alapítólevél legérdekesebb részlete annak a korábbi templomnak az említése, amely az alapítás előtt itt állt. Erre utaló nyomokat már az 1960-es években Nagy Emese által vezetett feltárásokon megfigyeltek ugyan, a templom romjainak azonosítására azonban akkor még nem került sor. Az alapítólevél szerint ez a Szent Jakabnak szentelt régi templom már 1061-ben elhagyatott volt. Ezt a kutatók többsége azzal magyarázta, hogy a század közepi pogánylázadások során sérült meg, s István korában épülhetett. Ám az alapítólevél nem tesz említést semmiféle rombolásról, vagy rongálásról, viszont kifejezetten a templom szerfölötti régiségét és elhanyagoltságát nevezi meg a templom elhagyatottsága okaként.
Molnár István tavalyelőtti feltárásának talán az volt a legfontosabb eredménye, hogy megtalálták az alapítólevélben említett, alapítás előtti templom maradványait. Az épület sekély, nagy kőtömbökből álló alapozását főleg az apátsági templom belső falainál tudták végig követni.
Idén tavasszal folytatódott a kutatás az egykori apátság területén. A legérdekesebb szelvénynek az bizonyult, amelyet a hajdani épületegyüttestől délre nyitottak, s amelyben egy – a ferde domboldalba vágott padkára épített – sánc, kora középkori erődítés maradványa került elő.
Teljes hosszában nem sikerült megkutatni, a monostor alapfalai és modern építkezések is rombolják, ám a nyomvonala alapján biztos, hogy a dombtetőnek azt a részét zárta el, amelyen a korábbi templom, majd a későbbi apátság is állt.
Az eddigi leletek, kerámiatöredékek, vizsgálatok, illetve leletösszefüggések azt valószínűsítik, hogy a sánc 9. században épült, a monostor alapításakor már elpusztult, ekkora a domboldalba vágott padkák is feltöltődtek. A pontos datáláshoz még a C-14-es vizsgálatok eredményét várják, de jelenleg az a legvalószínűbb, hogy a sánc és a korábbi templom a 9. században készült és egy Karoling-kultúrkörhöz tartozó központ részei. A dombtól néhány kilométeres körzetében több avar-, illetve kora középkori (még a magyar honfoglalás előtti) megtelepedés ismert, így valószínű volt egy hatalmi központ léte is.
A kaposszentjakabi apátság területének nagyobbik részét még nem kutatták meg, így a feltételezett Karoling központról is töredékesek az ismereteink. Mindenesetre ez a kutatási eredmény is felhívja a figyelmet arra, hogy milyen keveset tudunk egyelőre Pannonia magyar honfoglalás előtti évszázadáról.
A teljes cikk és további képek a feltárásról az Archeologia - Altum Castrum Online cikkében
Rádióriport a feltárásról Molnár István régésszel a Közkincs-kereső 2016. július 6-i adásában
A kaposszentjakabi apátság a műemlékem.hu adatbázisában