Kőmozaikok a középkori Patakhoz
Ugyan a felszínen csak elvétve találjuk meg napjainkban Sárospatakon a 13. század emlékeit, az újdonsült város első évszázadának néhány részlete viszonylag nagy biztonsággal rekonstruálható. Persze már magát ezt az állítást is kétely árnyalja, hiszen az 1201-es Imre király által kiadott, másolatban fennmaradt, hospesek számára készült adománylevél – amelyet a városiasodás útjelzőjének tekinthetünk – egyes értelmezések szerint nem Patak, hanem Olaszi (a mai Bodrogolaszi) lakosait ruházza fel kiváltságokkal (más vélemény szerint pedig a „Patak” kifejezés nem is települést, hanem egy annál nagyobb földrajzilag összefüggő egységet jelentett).
Akárhogy is: a 13. század első felében Patak már a településszerkezetében is városias jeleket mutatott. A század elején a központja minden bizonnyal a mai Szent Erzsébet templom mellett feltárt rotunda. Bár a körtemplom építésének pontos korát nem sikerült egyértelműen tisztázni, de kétségkívül Árpád-kori építmény, léte és a környezetében részlegesen feltárt Árpád-kori épületmaradványok kiegészítették azt az elsőként Laskai Osvát ferences által 1497-ben (vagyis csaknem háromszáz évvel a megtörténte után) lejegyzett adatot, miszerint Szent Erzsébet Sárospatakon „született és pompában dajkáltatott” (… Elysabeth Andreae regis Hungariae filia, dum nata fuisset in oppido Sorospathach et in deliciis nutrita, omnia puerilia contempsit, coepitque bonis operibus assuescere, ludas spernere vanitatis. ...). Feltehető, hogy a ferences-minorita szerzetes a településen lévő ferences kolostorban élő hagyományt örökítette meg.
Hogyan is születhetett egy királylány éppen Patakon? A település királynéi birtok volt, amint erre éppen Szent Erzsébet születésének évtizedéből találunk forrást: Anonymus 1200 táján írt gestájában említi „Ketelpatakát”, amelyet szerinte I. András cserélt el Ketel vitéz utódaival, részben mert a vidék alkalmas volt vadászatra, részben pedig „mert felesége, Anasztázia, Jaroszláv kijevi fejedelem leánya szeretett azokon a tájakon lenni, minthogy ott közelebb volt szülőföldjéhez”. Ezek alapján elképzelhető, hogy létezett egy udvarház is – talán a plébániatemplom közelében –, amely alkalmi szálláshelyül szolgálhatott a királynéknak.
Bár az udvarházról nincsenek konkrét adatok, többet tudunk a kolostorokról. A még 1261 előtt alapított ferences és a mellé 1385 körül, Piaszt Erzsébet királyné által emeltetett klarissza rendház, a „felső” kolostor a mai református nagykollégium térségében állt, s az 1970 évek első felében – amennyire a beépítés lehetőséget adott rá – sikerült egy részét feltárni. S miután a források is „felsőnek” említik, kellett lennie egy „alsó” kolostornak is, ami a domonkosok 1238 előtt felépült rendháza volt. A pontos helyét még nem sikerült tisztázni, ám vélhetően a mai vártól délre állhatott. Kőmaradványai azonban fennmaradtak, igaz, másodlagos beépítésekben, hiszen az épületegyüttest a város 16. századi megerősítésekor lebontották (bár erről nem szól forrás) és köveit a falakba építették be. A kőtár kiállítás udvarán így két kapujának és egy mérműves ablakának a maradványai is megtekinthetők. Ez utóbbi már biztosan a tatárjárást követő újjáépítéséből származik.
Patak tehát a 13. században mezővárosias szerkezetű településsé növekedett, két végén egy-egy koldulórendi kolostorral. Vélhetően a tatárjárás után emelt vára nem itt, hanem vagy tíz kilométerre északkeletre, Sátoraljaújhely határában állt. Hogy a rotunda mellett ekkor áll-e már plébániatemplom, nem tudjuk, létére legfeljebb közvetett bizonyítékok vannak. A mai csarnoktemplomot a 15. század végén, 1492 körül emelték, ám feltehetően nem előzmény nélküli épület volt: a templomot körülvevő cinteremfal, amelybe a rotundát is belefoglalták, a későgótikus épületnél kétségkívül korábbi eredetű. Ez felveti azt a lehetőséget is, hogy a későgótikus templomból előkerült 13. századi kövek esetleg a plébániatemplom 13. századi elődjéből is származhatnak. A 15. század végi templom háromhajós csarnokterét későgótikus hálóboltozat fedte.
Hogyan veszett el, majd került elő a középkori Patak? A cikk folytatása az Archeologia - Altum Castrum Online portálon