Robin Hood helyett úri bitangok
Sherwoodtól keletre
Ám mi köze van Robin Hoodnak a magyar középkorhoz? Tulajdonképen semmi és éppen ez a hiány a kapcsolat alapja. A középkori magyar történelem valós eseményei ihletésére, vagy részleges hatására született mesékben, legendákban nem találjuk nyomát hasonló attitűdű hősnek. Természetesen különbözött a két ország társadalmi modellje már ebben a korszakban is, így míg a városiasodó nyugaton a termőterületek szűkítése miatt egyre nagyobb számban jelentek meg hontalan és nincstelen tömegek, akik részben tolvajlással, rablással gondoskodtak az önfenntartásikról, addig a Kárpát-medencét ilyen szempontból a teljes középkor folyamán sem sikerült „belakni”. Térségünkben szinte ismeretlen fogalom volt az éhínség is, ami a nyugati népességrobbanás miatt komoly gondot jelentett az atlanti területeken, s az Itáliai-félszigeten is. A Robin Hood-történetekben visszatérő motívum, hogy bitó fenyegeti azt, aki a király erdejében vadászik – a Kárpát-medencében gyakorlatilag ismeretlen volt ilyesfajta korlátozás. Az utazókat így ritkán fenyegették a pórnépből származó "megélhetési" rablók, ám biztonságban mégsem érezhették magukat – elsősorban a környéken élő és hatalmat gyakorló nemesektől kellett tartaniuk.
Ez a jelenség nem volt ismeretlen Nyugat-Európában sem, azonban inkább a középkor korai korszakát jellemezte, a centralizált királyi hatalom és a hűbéri lánc kialakulása többnyire valamelyest „dekriminalizálta” a kiváltságos réteget, azaz ilyetén energiájukat hűbéruraik inkább a saját javukra igyekeztek fordítani. A kiváltságosak által elkövetett bűnök léteztek a magyar államalapítás korában is, amelyeket a Szent Istváni törvények szellemében magasabb büntetéssel sújtottak, mint a szegényebbek esetében.
A cikk folytatása az Archeologia - Altum Castrum Online portálon
